A luxusórák piaca nem állt meg, sőt. Fontos viszont megkülönböztetnünk az aranyból, platinából készült több funkcióval, komplikációval ellátott valóban csillagászati árú mesterműveket a felsőkategóriás gyártók acél „sportóráitól”, ezek ugyanis népszerűbbek, mint valaha.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Amióta 1972-ben berobbant a Gerald Genta féle Audemars Piguet (AP) Royal Oak (RO) a köztudatba, a luxusgyártók egy egészen érdekes harcot folytatnak ebben a szegmensben. Olyan gyártók „ligája” ez, amik elsősorban – legalábbis történelmi szempontból – komplikált és/vagy aranyórákat készítenek. Patek Philippe, Vacheron Constantin, A. Lange & Söhne, Chopard, IWC, Audemars Piguet.
Az AP RO bemutásával létrejött egy külön szegmens, a luxus sportóra. Aminek a rövid lényege, filozófiája, hogy azok a gyártók, akik az órakészítés nemes történelmű, régi vágású szegmensét -is- képviselik, elszakadnak a megszokott arany tokos – bőrszíjas felfogástól, és az acél tokos, fémszíjas irányba lépnek. Az már egy egészen más jelenség, hogy hogy-hogy nem, a több szögletű tok, vagy legalábbis szögletes elemek, valamint az integrált szíj is ennek a jelenségnek az egyik jellemzője.
A kategória híres képviselője például a modern kori IWC Ingenieur, a Patek Philippe Nautilus, a nemrég bemutatott Chopard Alpine Eagle, a Vacheron Constantin Overseas, a kifejezetten kétes fogadtatású A. Lange & Söhne Odysseus és most beállt a sorba a Czapek & Cie (Czapek) is. Ha a márka történetét nézzük, különösen érdekes, hogy 1839-ben Antoni Patek és a cseh születésű, de lengyel állampolgár Franciszek Czapek megalapították a Patek, Czapek & Cie nevű órás céget, ami később, 1845-ben vállalaton belüli egyet nem értések miatt felbomlott. Czapek társult a lengyel Juliusz Gruzewskivel, Antoni Patek pedig Adrien Philippe-pel társult, aki éppen két évvel korábban találta fel a kulcs nélküli felhúzó mechanizmust. Napjainkból pedig már ismerjük a rövidített történelmet, hogy melyik márka mivé nőtte ki magát, viszont maradjunk az elfeledettebbnél, a Czapeknél.
Az elmúlt Baselworld-ök alkalmával kifejezetten szép órákat lehetett látni a standjukon, igaz apró, két asztalos standjuk volt csupán, ebből is látszik, hogy nincs gigantikus költségvetésük, vannak viszont annál szebb óráik.
Amit most bemutattak, egy új fejezetet nyithat meg a márka modern kori történetében, valamint a kollekciók között. A Czapek is belépett a luxus acél sportóra ligájába, a fent említett nagynevű gyártók közé. De még hogy! Mielőtt a részletekben elmélyednénk, nézzük meg a vetélytársak listaárait, zárójelben azzal, hogy amennyiben várólistás modellről van szó, a szürke piacon mennyiért lehet azonnal hozzájutni egy ellenőrzött előéletű darabhoz:
- Patek Philippe Nautilus 5711 – bolti ár: 27.000 euró – elérhető: 55.000 eurótól
- Audemars Piguet Royal Oak 15500 – bolti ár: 19.000 euró – elérhető: 23.000 eurótól
- A. Lange & Söhne Odysseus – bolti ár: 28.000 euró
- Chopard Alpine Eagle – bolti ár: 12.900 euró
- Czapek & Cie Antarctique – várató ár: 18.000 euró
Nehézsúlyú versenyzők közé keveredett tehát a Czapek, de közelebbről megnézve a modellt valószínűleg nem kell félteni.
A tok a luxus sportórák közötti trendet folytatja, semmiképpen nem akar különcködni. Tehát integrált szíjas, 40,5 milliméter átmérőjű alapvetően kerek tok, viszont az integrált szíjcsatlakozás miatt a tokfülek egyben, ~ 45 fokban törnek.
Az üveg körüli ráma tükörpolírozott, a tok többi része szálcsiszolt. A szíjban a polírozott, összekötő-félszemek adnak eleganciát a szálcsiszolt felületek sportossága mellett. A 40,5 milliméteres átmérő egy ilyen tok-, és szíjkialakításnál optimális, nem túl kicsi, de nem is túl nagy, valószínűleg a legtöbb csuklóra kényelmesen passzol.
Érdekes a tok vonalvezetése. Míg a koronát egy koronavédő panel takarja – igaz, mindössze szélességének egyharmadában -, addig emellett a panel mellett a tok középső vonala követi a szerkezet ívét, így kialakítva egy látványos bemélyedést a koronavédő panel mellett. Ugyanezt láthatjuk koronavédők nélkül a túloldalon is. Látványos megoldás, hiszen élhettek volna a kézenfekvő és egyszerű megoldással, miszerint ott is teljes a tok, és csak a koronavédő panel emelkedik ki. Ez, így sokkal jobb döntés. Már-már ebben a kategóriában is elvárt a tisztes vízállóság, 120 méterig bírja a nyomást, tehát nem baj, ha rajtunk marad, amikor abszolút spontán a tengerparton kötünk ki és beleszaladunk a vízbe – idilli kép, tudom.
A szíj az óra egyik legérdekesebb kérdése – természetesen amellett, hogy hol volt eddig a Czapek. Az integrált szíjak legnagyobb hátránya, hogy speciális kialakításuk miatt nem cserélgethetőek szabadon bármilyen óraszíjra, kizárólag a speciálisan ahhoz a tokfülhöz készült darabokat használhatjuk, tehát nagy valószínűséggel kizárólag maga a gyártó kínál majd hozzá különböző szín-, és anyagváltozatokat. Ez a probléma viszont nem újkeletű, a kategóriatársaknál is megjelenik.
A szerkezete elképesztő. Öröm látni egy ilyen kis gyártó ténykedését a saját szerkezetek terén – míg egyes gyártók éppen csak most szálltak le a nagy beszállítóról, vagy éppen még azokon csüngnek. Az SXH5.01-es szerkezet alaposan megtervezett és gyönyörűen kialakított alkatrészekből építkezik. A rotor kivételével (ott is csak a teljes mértékben újrahasznosított arany származási helye lóg ki a sorból) 100%-ban svájci szerkezetről beszélhetünk.
A szerkezet 7 hídját, valamint a mikrorotor pozícióját úgy tervezték, hogy a kerékrendszer lehető legtöbb részlete látható maradjon. A hidak kialakítása kézzel készült. A járástartalék a 28.800-as lengésszám mellett 56 óra, a tervezés közben kiemelt figyelmet fordítottak arra, hogy a rugóház teljes felhúzottsága és teljes lejárta között, tehát ebben az 56 órában a lehető legtovább legyen egyenletes a nyomatékleadás és legyen az óra a lehető legpontosabb a felhúzottság mértékétől függetlenül. Tény, hogy a szerkezetet a Czapek tervezte, de számos felsőkategóriás szerkezet, vagy alkatrészkészítő partnerre volt szüksége, hogy az SXH5.01 összeálljon – 193 alkatrészből áll.
Természetesen zafírüveget kapott elől és hátul is, mindkét oldalon tükröződésmentes réteggel ellátva. A számlapok sem unalmasak: négy szín közül választhatunk (szürke, bordó, mély kék és fekete) a számlap textúrája pedig a vászonra emlékeztet igazán. Az indexek felülete polírozott, míg az acélból készült mutatók részben polírozottak, részben pedig egy markáns csíkozás felfedezhető. A másodpercmutató kivételével világító festékkeverékkel töltöttek.
Az ára a kategóriájához képest középre lett belőve. 18.000 svájci frankért szerezhetünk meg egyet, ha időben feliratkozunk. Az Antarctique ugyanis 99 darabra limitált és július 15-ig van lehetőségünk jelentkezni érte.
Galéria:
