A poszt megszületését az Asus Magyarország támogatta.
Az elmúlt hetekre lecseréltem a régóta- 2 éve – szolgáló Dell Latitude 7480-am egy Asus Zenbook 14 UX425JA-ra. A vlog vágásán kívül minden munkához köthető feladatom el tudom végezni egy könnyen hordozható laptopon is, a vloghoz-vágáshoz dedikált videókártyára és legalább 4 fizikai magos processzorra van szükségem. Azt a vonalat összekötöttem a kellemessel és lassan két éve vettem egy Asus ROG laptopot. Üröm az örömben, hogy bár vágásra, fényelésre tökéletesen alkamas, még játszani is lehetne rajta, nincs időm rá, így marad a szomorú munka-sors, és a heti egy nap üzem. Viszont a könnyen hordozható laptopom mindig velem van.
Nincs is más lehetőségem, hiszen a cikkek, a heti rendszerességű vlog és egyéb foglalatosságaim miatt nem telik el úgy egy hét, hogy ne legyen dolgom a laptoppal, még akkor sem, ha tisztességgel előre dolgozom. Még a nászutunkra is vinnem kellett a gépet. Ez a 21. század és az internet egyik hátránya, hogy ha nem figyelünk eléggé, akkor könnyen függői lehetünk és nem csak a szórakozás színterén, hanem a munkáén is. Ha pedig úgy alakult körülöttünk minden, hogy nem tudunk elszakadni a rendszertől, legalább egy olyan eszközzel mardjunk a mókuskerékben, ami könnyű, segíti a munkánkat és nem okoz bosszúságot. Én elsősorban webes feladatokra – cikk írás, feltöltés, képfeltöltés, stb – és képszerkesztésre használom a gépemet, amihez hosszú készenléti idő és korrekt számolási teljesítmény szükséges. Aki látott már képszerkesztő programot, például Lightroom-ot, az tudja, hogy ezek zabálják a memóriát. Náluk csak egy dolog jobban, a Google Chrome. Mit ad Isten, pont ez a két felület, amit a leggyakrabban használok.
A Zenbookkal kapcsolatban a legnagyobb meglepetés számomra a processzor teljesítménye volt. Amikor rányomok az „export” gombra 30-40 alaposan megdolgozott képpel a sorban, kifejezetten fontos, hogy milyen CPU kezdi el feldolgozni azokat. A Dellem kétmagos i7-7600U-jához képest egy egészen más világba csöppentem, de még az „otthoni” Asus négymagos i7-7700Hq-ja is kellemetlenül érezhetné magát. A Zenbook tizedik generációs Intel Core i7-1065G7 szintén négy maggal olyan iramban dolgozta fel a renderelésre küldött képeket, hogy szó szerint öröm volt nézni.
A 32GB RAM mellett mehet egyszerre akármi, nem jött zavarba, még akkor sem, amikor a Lightroom és a Chrome mellett a DaVinci Resolve-ot is megnyitottam néhány képkocka újraexportjára. Nem olyan felhasználó vagyok aki folyamatosan figyeli az újdonságokat, különösen naprakésznek sem tartom magam, egészségesen le vagyok maradva 1-2 évvel.
Öröm viszont, hogy nem kell azon gondolkodni, hogy második, vagy harmadik generációs USB portok vannak benne, egyértelmű a hármas, sőt, 3.2. Viszont két darab USB-C portot is kapunk, sőt, a töltő is USB-C csatlakozós. Végre elfelejthetjük a laptopgyártóknak azt a fajta „önzőségét”, hogy szinte minden laptophoz más típusú csatlakozó passzolt, és ha épp nem volt nálunk töltő, ha valakinek más gépe volt, teljesen reménytelen volt, hogy amperhez jussunk. Napközben a bankkártya terminál, esténként a feleségem telefonjának töltőjével tudtam tölteni, mégha nem is ez a gyári előírás.
Általában nem foglalkozom azzal, hogy hogyan néz ki egy laptop. Legalábbis ezt mondom magamnak is, hangosan. Lássa el a szükséges feladatokat és legyen ergonomikus, könnyen megjegyezhető billentyűzetkiosztása – ez leginkább az ékezetes betűk miatt fontos, egy rossz helyre tett Ű, vagy enter meg tudja keseríteni az ember életét, akármilyen furcsán is hangzik, sőt, egy rossz oldalra tolt touchpad is igen kényelmetlen lehet. A Zenbook esetében az ergonómiával nem volt gond a körkörösen barázdált alumínium-ötvözet ház pedig kifejezetten kellemes meglepetés volt, mégha nem is elsődleges szempont nálam.
A legfontosabb tulajdonságait a végére hagytam: a 67Wh kapacitású akksi nagyon jól bírja. Aktív böngészéssel, videó nézegetéssel, és némi képszerkesztéssel könnyedén bírta a 9 órás munkanapot töltő nélkül, gyakorlatilag a munkanapnak előbb vége lett, minthogy az akksi csak azt jelezte volna egyáltalán, hogy lassan tölteni kell. A másik nagyon fontos pozitívum a súly és a méret. A 14″ átmérőjű kijelzőnél éppencsak nagyobb maga a laptop, nagy keskeny keret fut a képernyő körül, az 1,13kg pedig tényleg nevetségesen kevés.
Olyan nincs, hogy tökéletes, bár a Zenbook nagyon jó és gyakorlatilag minden célra megfelel, az Intel Iris integrált GPU helyett egy erősebb, dedikált GPU-t nem bánnék. Ez a laptop viszont nem erre van. A Zenbook UX425JA-ért bolttól függően 400.000 forint környékén kérnek, ezért cserébe viszont egy olyan gépet kaphatunk, amivel az elkövetkező 3-5 évben is naprakészek lehetünk. Fontos leszögezni, hogy ennél lényegesen gyengébb lapotpok is megfelelnek a fent írt céloknak, hát még az átlagos, hétköznapi felhasználásnak, itt a saját igényeimet és felhasználási szokásaimat vettem alapul, elvégre ez sokkal inkább egy élménybeszámoló, mint egy teszt.
