Mit keres a hazai gyűjtő?
A trendek egyértelműen kirajzolódnak: az Omega Speedmaster és Seamaster, a Rolex Submariner, GMT Master, Explorer modellje a legnépszerűbb reklámanyag. A legtöbb gyűjtő olyan bekeretezett reklámot szeretne, amilyen a saját kedvenc órája, de gyakran keresnek a születési évükből származó kedvenceket is.
A vágy is testet ölt néhány megrendelésnél: népszerűek a Patek Philippe reklámnyomtatványok is.
A beszélgetés során hamar eljutottunk a 70-es évekig, ami amúgy is a reklám aranykorának számít. Barnabás megmutatta egyik személyes kedvencét, a Heuer Carrera wrist-computer reklámot 1970-ből.
Elidőztünk az egyes óragyártók hirdetési stílusán is. A Rolex például cca. 20 évente változtat a reklámjai designján. Barna ’89 és ’99 közötti Rolex reklámokon keresztül mutatta be, hogy a genfi óriás gyakorlatilag megegyező sablont használt a reklámjaihoz. (Ez egyébként a ’60-as, ’70-es évekbeli Rolex reklámokon is tetten érhető – mesélte mosolyogva). Mai szemmel zavarba ejtő ezeknek a tipográfiai szabályokat felrúgó, a képekhez a szöveget rosszul igazított reklámoknak a zsenialitása. A korabeli Rolex hirdetések sokszor sematikusak, ahogyan ő fogalmaz: a csúnyaságban rejlik a szépségük. A kenyérszöveget megtöri egy-egy arckép a korabeli márkanagykövetekről, néhány hangulatot közvetítő kép a legkülönfélébb formában (akár egy hirdetésen belül is) és természetesen magának a karórának a képe.
Ezekhez képest az Omega ’70-es évekbeli reklámanyagai sokkal kreatívabbaknak és frissebbeknek tűnnek. Barna is ezen a véleményen van: az Omega reklámokat korukat megelőző szépség és kreativitás jellemzi.
Meg kell tanulnunk megbecsülni az értéket
Barna az edukációnak nagy szerepet szán. Egyfelől azért, mert az első időszakban voltak olyanok, akik nem igazán értették, miről is szól ez a történet. Hogyan lehet eredeti egy sokszorosított reklám? Ilyenkor el kellett magyarázni, hogy az ominózus reklámnyomtatvány ’63-ban hagyta el a National Geographic magazin nyomdáját, és közel 60 évig lappangott valakinek a polcán, mielőtt a keretbe került.
Az edukációra azért is szükség van, mert fel kell kelteni az igényt arra, hogy valaki észrevegye a szépséget és a különlegességet egy 40-50 éves print reklámban. Ő ehhez ad segítséget azzal, hogy keretbe foglalva mintegy műalkotás rangra emeli azt. Olyan értékké, ami akkor kerül méltó helyére, ha valaki kiakasztja a szobája falára. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy ezek a reklámok a külföldi piacokon is komoly értékkel bírnak: vannak olyan órareklámok, amelyek 60-70 ezer forintnak megfelelő valutáért cserélnek gazdát az árverési piactereken. Az érték nála nem csak a minőségben, a keretezésben jelenik meg: a képet az új tulajdonos igényes csomagolásban kapja kézbe.
Sokszínűség és kreativitás
Az időutazás témaváltással folytatódik: egy újabb mappából számtalan egyéb téma (számtalan gépkocsi, repülőgép, kóla, fényképezőgép és alkohol reklám) kerül elő. Itt is megcsodálom Barna kedvenceit, a 60-as évek BMW reklámjait. „Nézd, ugyanaz a szlogen, amit mind a mai napig használ a gyártó.”
A mappa a 80-as évek közepe táján egyre foghíjasabbá válik. „Nem szeretem ezt a korszakot” – mondja Barna- „ez az időszak vízválasztó: egyre harsányabb színekkel ellensúlyozzák az ötlettelenséget”.
„Kerestek már Concorde-s és Boeing-os Rolex reklámot is” – meséli mosolyogva, majd büszkén hozzáteszi, hogy mindkét igényt ki tudta szolgálni. Izgalmasnak tartja a kutatómunkát, a vadászatot, mert egyáltalán nem biztos a végeredmény. Felvásárolt már kisebb print gyűjteményt gyakorlatilag eredmény nélkül, máskor egyetlen lapszámban találkozik 3-4 keresett reklámmal. A gyűjtőmunkát segíti a kiadói tapasztalata is. Tudja például, hogy a News Week-et nem érdemes megvásárolni, de a National Geographic-ot igen az 50-es évekből. A hobbiból igazi szenvedély lett: Nincs is jobb, mint esténként átlapozgatni a gyűjteményt– mondjuk egy pohár whisky mellett.
Barna az emberi kapcsolatokra épülő, személyre szabott szolgáltatásban látja az ötlet sikerét. Mert egyáltalán nem mindegy, hogy egy adott színvilágú reklám mondjuk a hagyományos fehér helyett egy zöld bársony paszpartu mögé kerül – teljesen más hangulatot, életérzést mutat. Nyitott az együtt gondolkodásra a vásárlóval, de szívesen javasol is keretet, paszpartu színt.
„Húsz éves szakmai karrierem során nem voltam olyan szituációban, hogy én legyek az alkotó. Most pedig azt tapasztalom, hogy az embereket örömmel tölti el, amit csinálok, fényképet küldenek, amin visszaköszön a kép, amit keretbe álmodtam. Ez pedig nekem is boldogság.”
A cikkben is említett reklámok a flax. oldalán érhetőek el.
Galéria: