Amellett, hogy én e-mailek, órás fizetés, és egyéb értesítések nélkül is nagyon jól elvagyok napközben, találtam olyan felhasználási módját az órának, ami kifejezetten hasznos volt, sőt, megörültem annak, hogy ilyen eszközöm van, mégha 2-3 hete már nem is volt rajtam.
Abban a szerencsében volt részem, hogy lecserélhettem a robogómat egy eggyel nagyobbra, már-már egészen motorszerű darabra, viszont ezért Sajószentpéterig kellett mennem, Miskolc után pár kilométerrel. Mivel az új paripa kormánykialakítása más, mint az előzőé, nincs klasszikus kormányrúd, csak műanyag panellel borítva, ezért az addig használt telefontartót nem tudtam feltenni, és hiába rendeltem meg a fékfolyadék-tartályra rögzíthetőt, nem érkezett meg időben. Tehát valahogy haza kellett jutnom Budapestre, Sajószentpéterről, telefonos GPS nélkül. Ez 10-15 éve egy teljesen normális feladat lett volna, de mostanra annyira elkényelmesedett a társadalom, hogy ahelyett, hogy bemagoltam volna az útvonalat Szilvásvárad felé, inkább gondolkodni kezdtem és villámcsapás-szerűen nyilallt be, hogy ott az Apple Watch. Rákerestem, és megtaláltam, hogy ha telefonon elindítom a Google Maps-es navigációt, majd megnyitom a GMaps-t az órán, akkor az utasításokat élőben tükrözi az órára. Nem is kellett ennél több, kipróbáltam reggel induláskor, majd bíztam benne, hogy jó lesz.
Jó lett. Bár élesben nem csináltam képet, éppen elég izgalmas volt a 3,5 órás első út egy ismeretlen, az eddiginél erősebb és nagyobb motorral, de a Visegrádi utcai okmányirodában várakozva (ahol péntek délután ötkor 20 perc várakozás után sorra kerültem) hűen ábrázoltam, hogyan is viseltem az órát végig. Már-már Moonwatchos.
Ez az egy alkalom megerősítette bennem azt a gondolatot, hogy tud egy okos óra a hétköznapokban használva hasznos segítség lenni, ha a felhasználó hajlandó arra az apró szemlélet, vagy akár napirend/szokásváltásra, ami ahhoz szükséges, hogy az óra funkcióit minél nagyobb mértékben kihasználja.
Az akku a nagy vízválasztó nálam. Ha nem akarunk bajba kerülni, minden este fel kell tenni tölteni – igaz, a 3,5 órás navigálás alatt mindössze 30%-ot használt fel, de ha nem használom aktívan, akkor is estére a fele alá csökken a töltöttség. Mivel nem fényérzékeny a számlap – mint már megannyi kvarcóránál -, ezért csak a töltés segíthet, ami nem univerzális csatlakozóval történik, mint Lightning, vagy USB-C, hanem az Apple Watch saját mágneses töltőjével, ami szuper megoldás, csak semmilyen más eszköz nem használja.
Egy életszerű példával élve: a GoPro USB-C-vel tölthető, a DJI Osmo akciókamera szintén, DJI drónom 3-as akksitöltője is, a MacBook is. A telefonom Lightning kábellel, de talán egy-két generáción belül az Apple is rászánja magát az univerzálódásra (noha személyes tapasztalatom szerint a Lightning csatlakozó a legidőtállóbb, legkevésbé fáradásra-hajlamos konstrukció). Egy legalább kettő-, vagy több napos túrára, kirándulásra, utazásra bőven elég odafigyelni, hogy az eszközök töltőit, és a szükséges mennyiségű kábelt ne hagyjuk otthon, még az óránkra is figyelni kell, arra is, hogy minden este feltegyük tölteni, különben másnap szomorkodhatunk. Ha a városi hétköznapokban szeretnénk használni a mindig fix töltési pontjával a lakásban, az már más. Úgy könnyen rutinná válhat, egy-két hét alatt az is megszokja, aki korábban idegenkedett ettől.
Összegezve, egy nagyon hasznos eszköz lehet az okos óra, ha tudjuk és akarjuk is használni a funkcióit. Könnyen beleivódik a hétköznapokba és könnyedén beszippanthat minket, még mélyebbre az online világba.
Mint ennél is, minden okos eszköznél, és leginkább az ezek alapjául szolgáló internetnél is a legfontosabb dolog a felelős használat, ami azt takarja, hogy ezeket az eszközöket meg kell tanulni használni, és nem csak azt kell tudjuk, hogy melyik menü, melyik gomb mit csinál, hanem elsősorban azt kell megtanuljuk, hogy ezek az eszközök (internet, okostelefon, okos óra) miként lehetnek úgy a hasznunkra, hogy a mi céljainkat szolgálják, és ne mi szolgáljuk az eszköz mögött álló (hardware és software fejlesztő) cégek adatgyűjtését, kutatását, és a többit. És értsd jól, kedves Olvasó, nem összeesküvés elméletekre gondolok, hanem arra, hogy napjainkban a társadalmat elözönlik az okos eszközök. Okos otthon, okos klíma, okostelefon, okos óra, minden okosodik, csak a felhasználókat nem okosítja ki senki. Ezáltal vagy szerencsés módon az erre fogékony generációba tartozik, vagy majd „valahogy úszik az árral és megtanulja”. Amíg pedig vannak emberek, akik Facebookon a keresőmező helyett a „Mi jár a fejedben?” sávba írnak be egy nevet – ezáltal kiposztolják, ahelyett, hogy rákeresnének -, addig sokkal inkább a felhasználók okosítására lenne szükség, semmint a folyamatos, már-már követhetetlen fejlesztésekre. De legalábbis szintbe kéne hozni ezt a két vonalat.
Ha máshogy lenne…
Ha az akksi nem egy napot bírna, hanem hármat, vagy négyet legalább, sokkal szívesebben használnám, legalábbis szívesebben próbálnám meg integrálni a hétköznapjaimba. Így viszont csak +1 tárgy, amit minden este töltőre kell dugni a telefon és a laptop mellett, tehát számomra megmarad egy olyan tárgynak, amit akkor használok, amikor kimondottan olyan megoldásra van szükségem, amit az okos óra tud nyújtani.
Bosszantó, hogy sok esetben csak értesítés jön az órára, de nem tudunk vele mit kezdeni (banki jóváhagyó üzenet), és az is bosszantó, hogy az üveg bizony karcolódik. Nem használtam sokat, de látható karcok vannak a felső íven és a felső harmadban is. Ebből a szempontból lehet jobb választás az acél modell zafírüveggel, de 250-270 ezer forintot kiadni egy okos eszközre, ami 3 év alatt elavul elég merész döntés, annyira nem tartja jól az árát, mint egy iPhone, vagy egy MacBook.
Hatalmas pozitívuma összességében az okos óráknak, hogy támogatják az egészséges életmódot. Sok fitnesz alkalmazás elérhető, csipog, ha úgy érzi ideje felállni az asztaltól és mozogni egy kicsit, légzésgyakorlatokra ösztönöz, satöbbi. Az irány jó, az akkuidő, az…