A nagyra nőtt Black Bay család árnyékában kevesebb figyelmet kap a Tudor többi órája, pedig vannak közöttük igazán kiválóak. Az egyik legjobb közülük a Pelagos, amit mindenkinek fel kellene próbálnia legalább egyszer.
A Pelagos a Tudor legbúvárabb búvárórája, minden jellemzője ezt mutatja. Jól megtermett – de mégsem magas – a korróziónak ellenálló és könnyű titánból készült tok, 500 méteres vízállóság, hélium szelep. A mai típusban a Tudor saját, 70 órás járástartalékú MT5612 szerkezetét találjuk, korábban ehelyett a jól ismert ETA 2824-et használták. A cikkben szereplő a korábbi, ETA szerkezetes típus, ami kívülről a számlapon is jól látható. A mai Tudor Pelagos számlapján – a Rolex búváróráihoz hasonlóan – több soros leírást láthatunk az óra különböző adataival, míg a korábbi típus számlapja ennél sokkal rövidebb, csak két soros felsorolást tartalmaz. Egyéni ízlés kérdése, kinek melyik tetszik, nekem a letisztult két soros felirat jobban megfelel.
A számlap és a mutatók az óra talán legjobban kitalált és kidolgozott része. Távolabbról a fekete-fehér színvilág egyszerűnek tűnhet, de a nagyméretű „snowflake”, hópehely mutatók és az indexek nagyon látványosak a mélyfekete, a fényt jól elnyelő számlap felett. Közelről megnézve pedig látszanak az olyan részletek, mint a számlapból kiemelkedő indexek. Kiegészülve a szintén fekete-fehér kerámia lünettával nagyon harmonikus és ütős összképet ad.
A tok szintén szépen kidolgozott, a titán selyemszürke színe látványban is nagyon jól illik a fekete-fehér színvilághoz. A nagy matt fém a sok él, a tagolások, hajlások miatt egyáltalán nem unalmas, az óra nem tűnik egyben kiöntött nagy és nehéz fémdarabnak a méretei ellenére. A titán előnye a kisebb tömeg is, ami kb. fele az acélnak. A gumiszíjas órán a tömegkülönbség nem érezhető igazán, de fémszíjon hordva már igen. Emellett egy elméletileg sós vízben használt óra esetében az is nagyon fontos, hogy a titán teljesen korróziómentes, ráadásul nem mágnesezhető, amit a szerkezet működése hálál meg.
A cikkben szereplő óra gumiszíjjal volt szerelve, azzal lehetett tesztelni. A szíj anyaga puha, kényelmes, a hátoldalán lévő recézettség stabil fekvést biztosít. Az órával kapcsolatos egyetlen negatív tapasztalatom éppen a szíjhoz fűződik, a gumiszíjat nagyon nehezen lehet áthúzni a csat nyílásán. Lehetséges, hogy ez tudatos azért, hogy biztosan ne essen le ha a csatvég véletlenül kinyílna. De egy ilyen minőségű órától meglepő, ha erőből kell húzni a szíjat felcsatoláskor, ami nyilván nem tesz jót sem a szíjnak sem a tokfüleknek.
Kézre csatolva azonnal érződik, milyen jól kidolgozott a tok, nagyon jól fekszik a kézen. A nagyméretű, nagyon kontrasztos számlap és mutatók jól leolvashatóak, ezzel igazán nincsen probléma. A lünetta és a korona is jól fogható, használható, tekerhető, a nagy méretnek ilyenkor egyértelműek az előnyei.
A Pelagos tesztelését összefoglalni összességében egyszerű: ez egy nagyon jól összerakott, kiválóan kitalált óra, amivel valószínűleg mindenki elégedett lesz, aki hordja.
A Tudos Pelagos jó példa arra is, hogy miért nem csak a tok szélességét érdemes nézni egy óránál. A tok szélessége 42mm, magassága hajszállal több, mint 14 mm, ezek alapján ez az óra egyáltalán nem nagy. A tok hossza (vagy ismertebben lug-to-lug, tokfültől tokfülig méret) viszont 50 mm, ami azt jelenti, hogy bizony sokaknak lesz hosszú a csuklójukra. Így jártam én is, ez az 50 mm 2-3 milliméterrel hosszabb, mint a nekem kényelmesen hordható. Az óra minden más szempontból nagyon tetszett és az egyik legjobb ajánlat a svájci búvárórák között, mégis kénytelen voltam meggyőzni magam és szomorúan megállapítani, hogy a Pelagos sajnos nem nekem való. Eszerint is az órák hordhatóságánál minden irányú mérete számít, nem csak a legtöbbet használt szélesség.
A Tudorról még mindig sokan úgy gondolkodnak, mint a „szegény ember Rolexe” – ennek oka egyébként elsősorban maga a Rolex. A Tudor márka indításakor az volt a Rolex célja, hogy létrehozzanak Rolex minőségben készített, de elérhetőbb árú márkát. Ehhez néhány részletében „olcsósították” a Rolex órákat az alapvető elemek megtartása mellett (például saját szerkezet helyett ETA-t, vagy kevésbé jól kidolgozott csatot használtak). Mára ez a helyzet teljesen megváltozott, elég ránézni a két márka kollekciójára. Jól látható az egyediség, a teljesen eltérő szemlélet design-ban, az anyagok alkalmazásában és még sok mindenben. Nekem személy szerint jobban is tetszik a Tudor, óráik merészebbek, színesebbek, a fejlesztéseik sokkal gyorsabbak és változatosabbak, mint a Rolex milliméterre és dollárra kiszámolt, maximálisan kockázatkerülő lépéseinek eredményei.
A Tudorra, a saját szerkezetek, saját megoldások bevezetésével, saját fejlesztésekkel, és ezzel párhuzamosan az árszintjük fokozatos és folyamatos felfelé tornászásával pedig, bár a jó ár-érték arányt megtartották, az olcsóság ma már biztosan nem mondható. A vintage Tudor órák közül nagyon sok kultikus gyűjtői darabbá változott (például a Submarinerek vagy a sport kronográfok), az áruk régóta a több ezer vagy több tízezer dolláros szférába tartozhat. Ezt a témát egy hosszabb videóban ki is elemeztük: LINK.
A Pelagosnak jelenleg három változatát készíti a Tudor: fekete vagy kék számlappal-lünettával és egy érdekes bal oldali koronás típust, az LHD-t, amin a fehér helyett kicsit sárgásabb, „antikolt” árnyalatot használnak. Mindhárom óra listaára 4530 euró. A használt órák árai kb. 2500 eurótól indulnak felfelé nagyjából a listaárig, de ha ritka, limitált változatról van szó, ennél többe is kerülhetnek.
A Pelagos igazán jó óra, mindent tud, amit kell, mindent kibír, ami a normál használatnál előfordulhat. Szerintem az egyik legjobb búváróra az elmúlt évekből. Ahogyan a mesékben mondják, aki nem hiszi, járjon utána. Ilyen kiváló órát kipróbálni egyébként is jó időtöltés.
Borítókép: ocwatchguy.com
