Ha valaki újoncként csöppen a búvárórák piacára, émelyítő lehet az a fajta telítettség ami pár szempillantás alatt elfogja. Rengeteg gyártó készít búvárórát, számtalan annyira hasonlít a másikra, hogy a márkajelzésben találjuk a legfőbb különbséget. Ezt az egyhangú sokaság törik meg az olyan modellek, amik történetükben és némileg formájukban, legalább vonalaikban egy kicsit mások.
Ilyen például az Edox búvár-családja a Sky Diver és a nehézbúvár Sky Diver Neptunian. A típus története az elbeszélések szerint a hetvenes évekig nyúlik vissza, amikor svájci hadsereg egy magasrangú tisztje elhatározta, hogy az ejtőernyős osztagnak mindenképp olyan óra kell, ami bírja a gyűrődést, és minden körülmények között helyt áll. Akár levegőben, akár vízben, akár a szárazföldön. Innen jött az óra elnevezése, a Sky Diver, mint égibúvár.
Napjainkra ha nem is teljesen, de nagyban mást jelent egy strapa-óra, mint a hetvenes években, de abban megállapodhatunk, hogy a búvárórák méretüket és felépítésüket tekintve a legstrapabíróbb kategória, ha a G-Shockokat figyelmen kívül hagyjuk.
Vastag, robosztus tokfelépítés 44 milliméteres átmérővel és 15,1 milliméteres vastagsággal. A tükröződésmentes bevonattal ellátott zafírüveg 3 milliméter vastag, ami kifejezetten fontos, hogy kibírja a különböző erőhatásokat, víznyomást: mivel a Sky Diver Neptunian 1000 méterig vízálló, azaz 100 bar statikus nyomásnak is ellenáll.
Ez már mindenre – is – elég, nincs olyan hétköznapi – vagy akár hétvégi – tevékenység, ahol valóban szükségünk lehetne ilyen vízállóságra, de egy biztos, bármit is csinálunk, rendesen túl vagyunk biztosítva.
Az újdonság a Sky Diver Neptunian kapcsán a friss számlapszínek. Narancssárga, és kétféle zöld is érkezett, egyik esetében a lünetta fekete, másik esetében a lünetta is zöld. Azon vlog epizódunkban, amikor a kék számlapos változattal foglalkoztunk, már elhintettük, hogy a Sky Diver Neptunianban a számlap kékje némi Rolex Sea-Dweller Deep Sea D-Blue utánérzést kelt, most a zöld számlap – zöld lünetta (Hulk) és a zöld számlap fekete lünetta (Kermit) ébreszthet hasonló érzéseket, de!
Nem lehet mindent újra felfedezni, és nem lehet mindig újat felfedezni, sokszor kell már meglévő elemekhez nyúlni, azokat ötvözni új elemekkel, vagy más, meglévő formákkal.
A színek is ilyenek.
Azért mert egy gyártó ellőtte már, attól még használhatja más is, az már egy egészen más kérdés, hogy ez miként sül el.
Mivel az Edoxnál csak a szín emlékeztethet minket bármilyen Rolexre, az indexek és mutatók már egyedibbek, így a zöld szín használata inkább előny – bár a Rolexes kitérő nélkül is egy teljes értékű darab a Sky Diver Neptunian, fontosnak gondoltam megemlíteni, elvégre napjaink búváróra piacának magja a Rolex Submariner, hogy ez sajnálatos, vagy örömteli, mindenki döntse el maga.
A zöld árnyalatát egész jól eltalálták az Edoxnál a lünettán és a számlapon is. A zöld lünettás változatnál sokkal sötétebb zöldbe teljesedik ki a számlap a pereménél, a percgyűrűnél.
A narancssárga változat kifejezetten vidám, emellett pedig a narancssárga számlap az egyik legjobban látható a víz alatt. Kiegészítve a SuperLuminova X1 festékkel méginkább.
A szíj jól kidolgozott három soros, acélból készült. A csat rész masszív, de nem nehéz, és egy racsnis, sűrűn fogazott búvárhosszabbítót is építettek bele – amit elsősorban mikroállítási lehetőségként használhatunk majd, semmint a neoprén ruhára való felvételkor – kivétel erősíti.
Fontos érdekesség, hogy a zöld lünettás változaton már nem látjuk a Sky Diver feliratot. Ennek az oka egy újabb modell érkezése, ami kettéválasztja a kollekciót, ez pedig a Sky Diver 70’s. Innentől tehát megkülönböztetjük a nehézbúvárt, a Neptuniant és a hetvenes évek beli a cikk elején már említett elődmodellre hajazó kevésbé nehéz búvárt, a némileg kecsesebb Sky Diver 70’s-t.
A Sky Diver 70’s egy hajszálnyival kisebb, 42 milliméteres átmérő mellé 12 milliméteres vastagság párosul, a menetes korona természetesen maradt, viszont a vízállóság „csupán” 300 méter – pontosan ennek köszönhetjük a kisebb méretet -, a zafírüveg is csökkent egy millimétert, kettőre.
A szíja minimálisan különbözik, a szemek rövidebbek, gömbölydedebbek, a középső sor ugyanúgy polírozott, mint a nagyobb testvérnél, a szélső sorok pedig szálcsiszoltak.
Ahogy a Neptuniant, úgy a Sky Diver 70’s-t is egy Edox Cal. 80-as (leánykori nevén Sellita SW200) hajtja, ebben az árkategóriában más werket nehezen képzelhetnénk el. Megbízható, tartós, a legtöbb órás tudja szervizelni és közel 50 éve gyártják.
Ami viszont a legkellemesebb csalódás a Sky Diver 70’s-ben, az a korhűsége a régi modellhez. A Sky Diver 70’s feliratot ugyanazzal a betűtípussal írják, mint a régi modellnél, valószínűleg ezért is került fel még a selfwinding felirat – tehát önfelhúzó, automata szerkezet – és a WR 300 meters is, igaz, ez utóbbi jobban nézett ki a régi modellen.
Az összhatáson is érezni, hogy ez nem a mai divatot követi, inkább a régebbi időkre nyúl vissza. A számlap nagyobb, a lünetta keskenyebb, így érzetre az óra is nagyobb, szellősebb – miközben kisebb. Az indexek jól láthatóak, kifejezetten nagyok, a tok vonalai pedig pont olyanok mint régen: a számlappal egy irányba néző oldalak szálcsiszoltak, az oldala polírozott, és egy nagyon finom 45 fokos letörés is végigfut rajta.
Összességében egészen szerteágazóvá válik lassan a Sky Diver család. A heritage modelltől a klasszikus búváron át a színes látványosságig, mindezt abban a középkategóriában, ahol két fő ellenfele van. Az egy a kategória nagyágyúja, a Longines Hydroconquest, a másik pedig a heritage modellek nagyágyúja, a Seiko SPB14*, valamint a Marinemaster 200 széria. Árban nagyon hasonló szinten mozognak, az Edox talán egy gondolatnyival pénztárca barátabb, kidolgozás és szerkezet terén is nagyon közel állnak egymáshoz, ilyenkor pedig legtöbbször az ízlés dönt.
A Neptunian modellek 449.000-, a Sky Diver 70’s pedig 439.000 forintért elérhetőek.
Galéria: