Az előző részben végigvettük dióhéjban, hogy miért népszerű a Rolex, hogy jelenleg milyen szerepet tölt be az új óra-, és másodpiacon, valamint azt, hogy milyen várakozásokkal futhattunk neki a Rolex használtóra-beszámítós programjának, a Certified Pre-Owned-nak.
Persze lehet némi túlkapás a harács szót használni, de azért várjuk ki a végét. Modellektől függően 10-250% közötti felárról beszélhetünk, ha a másodpiacon szeretnénk megszerezni a kiszemelt darabot. Hogy ne csak a levegőbe beszéljünk, nézzünk konkrét típusokat. Három területet kell megnézzünk: a bolti ár, amit a Rolex kér egy óráért – ez csalóka lenne, mert sok esetben a generációváltás az elmúlt 3-4 évben történt, így ez csak részben pontos. Hazai IP címről nézem az árakat, így euróban vannak megadva, amit napi árfolyamon (2023.03.08) váltok át. A másik a másodpiaci ár, amit a Chrono24-es árak alapján fogok megállapítani, az első találati oldal második – harmadik sorából. A harmadik pedig a Certified Pre-Owned a Bucherer oldaláról.
A Certified Pre-Owned (CPO) programban részt vevő használt órák 2 éves nemzetközi Rolex garanciával kerülnek új gazdájukhoz. Hogy előtte csak egy ellenőrzésen és tokfelújításon mennek át, vagy mind kap egy teljes szervizt azt nem tudni pontosan, de a lényeg a 2 év garancia, és hogy a Rolex a nevét adja hozzá. Nézzünk néhány keresett és kevésbé keresett modellt. Annyiban nehéz a pontos megítélés, hogy a CPO programban 3 évnél fiatalabb órák nem vehetnek részt, és a kollekciók jelentős része az elmúlt 3-4 évben frissült, így az aktuális modellek nem elérhetőek a CPO programban, így az összehasonlítás sem lehet teljesen pontos, de leképezi a piacot. Az már első pillantásra látszik, hogy a Bucherer árai a legtöbb esetben überelik – van, ahol kiemelkedő mértékben – a listaárakat, de menjünk sorban.
A női modelleket a 31-es Datejust arany-acél változata képviseli. 178273-as referenciaszámmal érhető el a CPO programban, a különbség nem vészes, 13%-kal drágább a CPO modell, mint a C24-es, és mindkettő ár alacsonyabb az aktuális modell listaáránál. Kisméretű, arany-acél női modell, ez nem is meglepetés talán.
36 milliméteres Datejustból kettőt választottam. Egy 16200-at, amit 1988 és 2004 között gyártottak, valamint egy 116200-at, amit kb. 2005-től 2017-ig. Érdekes a random szériaszámos modelleknél van, ahol feltüntetik a gyártási évet, van, amelyiknél nem. Erre majd visszatérünk a táblázat elemzésekor. Mindkét Datejust esetében a C24-es ár a listaár alatt van, viszont a CPO programos mindkét generáció esetében magasabb, mint az új modell listaára. A 20-, és 42%-os árkülönbség jelentős, még akkor is, ha ebben a kategóriában nem tízezer frankokat jelent, éppen elég nagy különbség, hogy inkább C24-ről vásároljon az ember 6.500 frank körüli áron, mint CPO programból 9.200-ért.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Oyster Perpetualból a cikk befejezésének pillanatában nincs fent a Bucherer oldalán egy darab sem, viszont amikor elkezdtem írni, akkor éppen volt, ennek az ára szerepel a táblázatban. Itt az új modell 41 milliméteres, új szerkezettel, tehát merőben más. A 6.700 frankos listaár ellenében az előző modell a CPO programban 10000, C24-en 8.500 frank, százalékosan „nem annyira vészes” a különbség, de 1.500 frank sok pénz.
Dátumos Submarinerből még tucatnyi volt januárban, most egy sincs, így a dátum nélküli Sub-okat nézzük. Egy alulünettás, békebeli 14060 és egy kerámiás, még a 40 milliméteres 114060. Az LN a fekete lünettát jelöli (Lunette Noir). Itt már a 44 és 55%-os különbség különösen kiemelkedő. A C24-es árak éppen csak túllépik az új modellek árait (ami viszont már újabb szerkezettel szerelt és 41mm átmérőjű), a CPO programos darabok viszont már szemet szúróan magasabb árkategóriában mozognak.
GMT-Master II-ből szintén több darab volt fent még februárban, most egy sincs, viszont az árak megvoltak, így fel tudtam használni. A fekete, kerámialünettás 116710LN modellt az új Pepsi (mivel most jelenleg nincs „LN” GMT-Master II) listaárának közel kétszereséért kínálják, 50%-kal a C24-es, másodpiaci árak fölött. Ismét hatalmas a különbség.
A Daytona, amiről mondhatjuk, hogy a leginkább keresett slágertermék a Rolex palettáján rengeteg különböző verzióban elérhető a Bucherernél. Két acél modellt választottunk ki, és egy arany-acélt. A két acél közül a 116520 a sima acél lünettás, acél modell, a 116500LN pedig a kerámialünettás acél modell. A 43-, és a 34% is elég látványos különbség, ugye itt a 34% is 9.200 euró, ami 3,5 millió forint, ebből már pont lehet venni egy Datejustot a párunknak, csak úgy kedvességből, ha már spóroltunk ennyit.
Az arany-acél modell esetében már más generációkról kell beszéljünk, noha minimális különbségek vannak csak a 2000-2015 között gyártott 116523 és 2015 óta gyártott 116503 között. Ilyenek a más betűtípus a lünettán, és a sima Parachrom hajszálrugó lecserélése kék Parachrom hajszálrugóra, valamint az új modell már a -2/+2 másodperces szabvánnyal érkezik, az előző generáció pedig még „csak” kronométer (COSC) szabványos volt -4/+6 másodperccel.
Na de a C24-en már 16 ezertől találunk 116523-at, és ha tényleg nagy merítésből akarunk válogatni, akkor 19.000 frankkal kell nekivágjunk. Mindeközben a Bucherernél a CPO programban 24,5 ezer frankot kérnek tőlünk. Az új modell ára 19.900.
Alaposan megvizsgálva a táblázatot arra juthatunk, hogy a Rolex sem és a Bucherer sem szeretetszolgálat, naív butaság volt azt képzelnem, hogy bármennyire is az órára vágyó emberek pártját fogják fogni, csupán az eddigi Buchereres használtóra-kereskedelmet tették legitimebbé egy a Rolex nevével fémjelzett programmal. Biztos lesznek, akiknek sokkal többet jelent a CPO-s papír, mint bármilyen használtóra-kereskedő, vagy magánember szava, adásvételi szerződése, bármi egyéb biztosítéka, így van helye a piacon. Az is egy kérdés, hogy mennyire követi majd a piaci változásokat, amik tavaly augusztus óta kifejezetten aggasztóak a Rolex-lufira nézve.
Szintén érdekes a Bucherer weboldalán, hogy van óra, ami mellett nincs évszám. Ugye a Rolexeknél különböző online adatbázisokból könnyen kitalálható, hogy mikori gyártásúak, viszont 2009 második felében a logikusan, lineárisan haladó sorozatszámokról átálltak a random, tehát véletlenszerű szériaszámokra. Soha meg nem erősített pletykák szerint erre azért volt szükség, mert akkoriban a Rolex modelljei nem pörögtek annyira, hogy zsúfolt várólisták legyenek, sőt, volt, hogy egyes modellek akár évekig is a polcon várták új gazdájukat. Aki meglátva, hogy már több éve elkészült az adott óra, heves alkuba kezdett, és ezt elégelte meg a Rolex. Hogy ezért jöttek-e a random szériaszámok, ez a sztori mennyire mese, vagy mennyire valós, sosem fogjuk megtudni. Viszont amikor a CPO óráknál nincs kiírva az évszám, akkor csak arra tudok következtetni, hogy random szériaszámos, de nincs meg hozzá a kártyája, amin a vásárlás időpontja jelölve van. Ez eddig rendben is van, de a Bucherer, ha már hivatalos partner, igazán ráláthatna egy központi adatbázisra, és láthatná, hogy mikor adták el… Az első Datejusomat például még a Vörösmarty téren működő Rolexben vették, 1991-ben – tudtam ezt meg akkor, amikor hozzám került és bementem vele a butikba, 2016-ban. Tehát a Bucherer ennyire igazán utána járhatna az évjáratoknak.
Azt sem szabad kifelejteni, hogy mint azt egy posztban lehetett látni (ergo nem hivatalos információ, hanem piaci), a CPO programban értékesített órák nem feltétlenül full szettek, azaz dobozos, füzetecskés, kártyás darabok, de ha az is lett volna, egy CPO csomagban érkezik, ami egy CPO-s, vagy eredeti dobozt, leírásokat, ha van, akkor az óra eredeti kártyáját és leírásait jelenti. Tehát a tartozékokban is meg lesz különböztetve egy új Rolextől, és a CPO keretei között is lesznek kevesebb tartozékkal bíró órák „felöltöztetve”, csak immáron hivatalos úton, ami sokaknak biztonságot, de legalábbis biztonságérzetet nyújthat.
Azt nem tudhatjuk, hogy a Bucherer online készlete mennyire naprakész, mivel nem webshop, az biztos, hogy némi rotáció mindenképp van. Hogy csak a feltöltött darabokat frissítik, vagy valós mozgás, sosem fogjuk megtudni, ahogy azt sem, hogy összességében mennyire sikeres ez a program.
A Rolex-piac az elmúlt 5 évben, de az elmúlt 8 hónapban is jelentős változásokon ment át, és összességében elmondhatjuk, hogy hazánkba olykor később jutnak el a nemzetközi trendek. Amit látni lehet, hogy végfelhasználói oldalon is történt nagyjából 20-30%-os áresés, kereskedői oldalon pedig bizonyos modellek esetében talán még több is. Mondhatnánk, hogy repül az áresés, ki tudja, hol áll meg, érdekes kérdés, félévente érdemes lesz visszanézni.
Hogy miként ingadoznak a lufiba fújt árak, a harmadik részből kiderül – viszont erre csak a március végi, április eleji Watches and Wonders után kerül sor, mivel az ottani bejelentések sok esetben erős kihatással vannak a másodpiacra is.
