Tapasztalt olvasóink már tudják, hogy a Datejust mementó a saját óragyűjtői vergődésem, amit az első Rolexem története keltett életre, és követi azóta is nyomon az életem minden apróbb és jelentősebb óraipari részletét.
Beindult a Pesti órás óraszerviz, el is költöztünk idén januárban egy új, szebb, nagyobb helyre, Dáviddal vezetett vlogunk átlépte a 200. epizódot, Kun László közreműködő szerzőnk immáron 100 cikknél tart, és lett egy új kollégánk, Dobai Dániel, aki szemtelenül fiatal életkora ellenére rendkívül olvasnivaló nyelvezettel ír, én nagyon szeretem olvasni a híreit és tesztjeit egyaránt, meg van benne a szükséges kritikai szemléletmód, ami szerintem mindenképpen nélkülözhetetlen ahhoz, hogy őszinte és teljes képet alkothassunk az órákról.
Az én időm nagyrésze elmegy a vloggal és a Pesti órás óraszervizzel (továbbiakban Műhely), a régi megszokott tévéműsor és mozifilm feliratozással, és a külsős cikkekel, ugyanis sokáig (több, mint 3 évig) a Business Class Magazinban, tavaly június óta pedig a Forbes-ban is jelentek meg órás írásaim, valamint alkalomadtán a Totalcar is közölte néhány gondolatfolyamomat, sőt, 2023-ban az újonnan induló Instyle Men-hez is intézek pár keresetlen órás cikket.
Hogy őszinte legyek, sosem gondoltam, hogy idáig eljutok, és most látom csak igazán, hogy 33 évesen ez még csak a kezdet. – Mire ez a cikk élesedik már 34 vagyok, még novemberben kezdtem írni ezt a részt.
Ehhez persze minden egyes olvasó és vlog néző, támogató, szponzor hozzájárult, nélkülük, önök nélkül, nélkületek ez az egész nem lehetne, és ezért nem tudok elég hálás lenni. Viszont, ha te szeretnél, akkor a patreon.com/kronometer oldalon tudod támogatni munkásságunkat. 🙂
Térjünk a lényegre, az órákra. Régóta tervezem már a Datejust mementó újabb fejezetét, de éreztem, hogy nagyon sok mindenről lenne szó, ezért csak halogattam. Most viszont már mindjárt itt a november (a cikk megjelenésekor már 2023 lesz). Egy aktívan töltött szombati, családos nap végén egy Chimay Blonde és egy Dubbel Le Trappe után laptopot ragadtam, hogy nekiálljak elmesélni, hogy 2020 nyara óta mi minden történt, amiről talán még a vlogban sem volt szó, sőt, közelebbi órabubu (ezt a kedves kifejezést találtam ki az órab.zi helyett) ismerőseim sem feltétlen találkoztak efféle eszmefuttatásaimmal.
Hirdetés
-----------
Lunar Rainbow G-Shock, terepmintás titán kocka G-Shock és a Datejust, itt hagytuk abba 2020. júniusában. Le kell lőjem a poént, a két G már nincs meg. Viszont lett a terepmintás helyett egy sima fekete DLC bevonatos, szintén titán kocka G-Shock, a GMW-B5000TB, amit annyival megspékeltem, hogy a hivatalos Casio szervizben, a Set-Comp Kft-nél kicseréltettem a sima modult egy inverz modulra, hogy még feketébb legyen. Ez azóta is megvan, és mint strapaóra az első számú kedvencek között van. Érdekes, hogy újkori ára valahol 500.000 forint fölött volt, meg nem mondott mennyiségben limitált is, nagy szerencsével sikerült lényegesen olcsóbban beszerezni. Azóta is többször megesik, hogy társaságban elő kerül, hogy milyen óra van rajtam, mondom is, hogy egy egyszerű titán G-Shock, és jön rá a válasz, hogy ó, Casio, akkor az ilyen 20-30 ezer forint, nem? De. 🙂
Kicsit később, 2020. szeptember végén megkaparintottam egy olyan Seiko SPB147-et, mint amivel a Seiko Prospex katamaránon forgattunk. Azóta is előszeretettel veszem fel strandolósnak, de még mindig jobban féltem, mint az SNE498-as Solar Tunámat, ami már számtalan helyre elkísért.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Ettől eltekintve 2020. második fele aránylag lagymatag volt, egy kiváló lezárással: egy operatőr kollégám keresett már régóta egy PAM425-öt, amit több hónap kutatás után egy osztrák kereskedőnél találtam meg abban az összeállításban, amiben arra szükség volt. Úgy gondoltam, hogy egyszerűbb személyesen átvenni, mint Chrono24-en online intézni, elvégre a felület jutaléka nagyjából annyi, amennyit le lehet alkudni, viszont egy kellemes kis kiruccanás lehet. Végül Műhely beli kollégáimmal mentünk el az óráért több szem többet lát alapon, és egy rendkívül kedves kis osztrák városkában találtuk magunkat. Hihetetlen hangulata volt, amikor a hanyatló nyugatról beszélünk, nagyjából pont az ilyen, már-már idilli helyeket tudom elképzelni. Főleg, hogy a PAM425 az egyetlen Panerai – a 2022-ben megjelent új Submersible modellek mellett -, amit szívesen birtokolnék. Érdekes volt, hogy a kereskedő nem akart a boltjában találkozni velünk, inkább egy számára ismerős kávézóban, ahol mások is vannak. Elmondása szerint rabolták már ki – nem mondta, hogy magyarok – az üzletében.
2021-et saját gyűjtői szempontomból 3 főbb újdonság határozta meg: Evolvens, Bulova Curv és a Datejust. No meg a meglévő G-Shock és Seikok, de ezeket nem fogom újra és újra megemlíteni, mind megvan még mindig. Áprilisban megterveztem első Evolvensem. A kezdetek óta figyelemmel követem és igyekszem támogatni is Mezei István munkásságát, kellő alapossággal építgeti márkáját, és mostanra egész szépen kinőtte magát konfigurátorral, többféle tokmérettel, NFT-s kollekcióval – ami egy rosszkor robbant kriptobomba miatt végül nem indult el -, egyedi svájci szerkezettel és a többi. Rendkívüli izgalommal telt a konfiguráció és a gyártás közötti időszak, de a végeredmény kárpótolt. Egyedi megjelenésű, magyar gyártmány, japán szerkezet. A lünetta bizonyos pontjának kidolgozására igaz ráfért némi technológiai frissítés, de később ez is megtörtént, és most a maga nemében tökéletes.
A Bulova Curv egy igen érdekes darab. Kezdeném azzal, hogy mennyire kiváló a márka hazai támogatottsága: semennyire. Csapnivaló. Sőt, inkább azt mondhatnám, hogy nincs. A legközelebbi szervizközpontjuk Angliában van, a szervizeltetés így olyan macerás a kiküldéskori vámkezelés miatt, hogy a legtöbben inkább bele sem fognak. Egy üvegtörött darabbal már találkoztam, itthon készült bele üveg végül, mivel a kiküldés túlságosan költséges és macerás lett volna. Félelmetes, hogy egy nemzetközi márka mennyire nem foglalkozik egy egész régióval, de nincs más, minthogy elfogadjuk, és fenntartásokkal kezeljük, akármennyire is vonzó darabokat találunk a kínálatban.
Ez a két újdonság kellő érdekesség volt az évre. Mivel továbbra is motorral (nagyrobogóval) járok a hétköznapokban, így a kvarcórákat vagyok kénytelen előtérbe helyezni. Ha nem is teszi tönkre, de hosszú távon károsíthatja a mechanikus órákat a motoron fellépő rezgés – hála tükörsima útjainknak, ahova legalább túra-enduró lenne indokolt. A Műhely szépen haladt, egyre csak növekedtünk, igaz, olyan kisvállalkozás módjára, de mégis sikerült annyira, hogy ’21 év végével már új, nagyobb helyet keressünk magunknak. Ez meg is lett, azóta már a vlog is az új háttér előtt forog.
2022 számtalan új dolgot hozott. Év elején megleptem magam egy Breitling Endurance Pro-val. Passzolt a képbe: kvarc, szép fekete-sárga, és a kompozit tok miatt számos előnye van, például, hogy szinte nem lehet megkarcolni egészséges hétköznapi viselet közben, és rendkívül könnyű. Legnagyobb hátránya a csapnivaló gyári szíja. Annyira merev, annyira idegen a formája bármilyen csuklótól, hogy kifejezetten kényelmetlen viselet, főleg, mondjuk egy Curv-höz képest.
A megoldás egy fekete Phenomenato NATO szíj lett és egy fekete-sárga Hirsch Ayrton. Emellett még egy rendkívüli dologgal kezdődött az év: sikerült kiharcolni, hogy meghívjanak a Watches and Wonders óraexpóra, Genfbe. Szép gesztus a meghívás, másként nem lehet kijutni a szakmai napokra és a szállást is fizetik, nekünk csak a repjegyet kell. Az üröm az örömben az volt, hogy mivel soron kívül sikerült elintézni a meghívásom, kifejezetten megkésve, így szállást nem kaptam. Hadd ne mondjam, hogy Genfben, ahol a bruttó minimálbér meghaladja a 4.000 frankot, milyen airbnb és szálloda árak vannak. Sebaj, mire jó a Patreonos támogatási rendszer, ha nem erre, találtam egy lakást airbnb-n ha jól emlékszem közel 400.000 forintért egy hétre – muszáj volt két szobás legyen, mert az utolsó két napra csatlakozott hozzám Dávid is. Az ember mindig jobbra számít, de Svájcban aránylag alacsony esélyt gondolunk annak, hogy megvezessenek. Ha nem is borzasztó, de kifejezetten átlagon aluli volt a szállás, egy étterem emeletéről nyílt, így reggel 6-kor már hozták a zöldséget, húsokat, az ablak alatt húzogatták a rekeszeket, ládákat, csapkodták a hűtőház ajtaját, mindent, hogy jól lehessen aludni. Itt-ott hajcsomókat találtam, az ágyban pedig a matrac annyira ki volt feküdve, hogy ránézésre is látszott hol és hogy feküdtek benne az elmúlt 40 évben. Kárpótolt a rendezvény maga. Számtalan óracsoda, közvetlenség, szórakozás és munka egyben. Az erről készült napi vlogjainkat EZEN a linken lehet megnézni. Természetesen a genfi úton a Datejustom tartott velem, az utóbbi időben szinte tényleg csak ünnepnapokon vettem fel.
Nem sokkal később volt szerencsém megszerezni egy Omega Speedmaster X-33 Skywalkert. Régebben nézegettem már, de nem voltam „rászorulva” a kvarcokra, a napi motorozás miatt viszont egyre jobban ki akartam maxolni a kvarcóra-életérzést. Kicsit olyan, mint amikor az ember az iható alkoholmentes sört keresi (Peroni!) – de óráknál azért nem ennyire rossz a helyzet.
Az X-33-hoz hasonlóan, tavasszal érkezett meg a Rubik Ernős limitált G-Shock CasiOak, és a Bulova Computron is. Ha már említettem a Bulova minősíthetetlen szervizhátterét, ismét megtenném. A Computron néhány hét hordás után lemerült. Kicseréltem a műhelyben az elemet, természetesen szakszerűen, friss, bontatlan Energizerre (mi erre esküszünk). Letettem az órát a polcra, és nem is vettem le onnan egy darabig. Pár hét múlva ránéztem, de hiába nyomkodtam, nem villant fel az idő. Megint kicseréltem az elemet, rámértem a használt elemre, alig volt már benne töltés. Kimértem az újat, kiváló volt, beletettem, 3-4 nap múlva már az is teljesen le volt merülve. Írtam egy mailt a Bulova brit szervizének címére, hogy mi a probléma, mit tapasztaltam, stb, van órásműhelyem, van nagy tapasztalatú órás, küldjenek egy szerkezetet. Meg is jött a válasz: nem küldenek, küldjem ki az órát. Gondoltam, ha így, hát így, mennyibe kerül egy szerkezetcsere? – kérdeztem. Válaszként annyit kaptam, hogy nem mondanak árat, küldjem ki és akkor tudnak árajánlatot adni. Ezeket az anyaszomorítókat sajnos nem érdekli, hogy az értékbiztosított küldemény 15.000 forint körül lesz Angliába, és ha mondanak egy 50.000 forintos szerkezetcserét, akkor közel állok már az óra vételárához – egy nem hivatalos „Jomashop importőrtől” vettem 80.000 forint körül.
A computron azóta egy kis műanyag csészében, atomjaira bontva várja, hogy kezdjek vele valamit – szomorú, mert nagyon szuper óra. Kényelmes, stílusos, nem drága.
A Rubikos G-t. nem hordtam, úgy voltam vele, hogy az tényleg gyűjteményi darab – szokatlan ez tőlem, hiszen én azt vallom, hogy egy órát hordani kell, hiszen ha bármi gond van, javítható, cserélhető elemekből áll. Akkor vettem fel először, amikor úgy döntöttem, hogy tovább adom egy ismerősömnek, aki viszont nagyon szeretne ilyet. És akkor esett le, hogy basszus, jól áll. De már késő volt.
Nem sirattam sokáig, de egy picit bántam, hogy nem hordtam. Júliusban (2022-nél tartunk még) jelent meg az új Triple Blue Bamford limitált G-Shock, és mivel nekem az 5610-es Bamford megvan, le akartam csapni erre is, de a racionalitás győzött az impulzusvásárlás fölött.
Elképesztő órákkal találkoztam ’22-ben. Árbajnokokkal és hihetetlenül komplikált, és/vagy luxus darabokkal. A napjaimat mégis a titán GMW-B5000TB, az X-33-as Speedmaster, valamint az Endurance Pro határozták meg. És ez így ment egész évben. Akár még unalmasnak is gondolhatnánk, pedig számomra nem volt az, sőt, kifejezetten jó érzés volt megállni, lelassulni egy kicsit, belekóstolni egy addig hozzám nem annyira közel álló szegmenshez. Noha mindig vannak olyan darabok, amik azonnali birtoklási vágyat ébresztenek, mint pl. A Grand Seiko White Birch, amikor forgattunk vele, vagy az Ulysse Nardin Moonstruck, és még sorolhatnám, de ezek annyira távoli vágyak, álmok lehetnek csak, hogy a racionalitás jegyében elteszem őket a megfelelő „rekeszbe” és továbblépek.
2023 a színek jegyében telik. De hogy pontosan hogyan, miként, milyen órák képében, azt csak a következő, 5. részben mesélem el.
