Az autós találkozóknak mindig van egy különleges hangulata. Többszáz ember egy helyen, akinek van legalább egy közös érdeklődési köre. Az az egy viszont feltétel nélkül.
Tinédzser koromban a Régi Swift Klub tagja voltam, később évekig a Magyar MX-5 Klubban igyekeztem hajszolni az élményeket, most pedig nem kötődöm semmilyen autós klubhoz, de nagy szerencsémre a TAG Heuer, a Porschéval való együttműködésük okán meghívott a frissen átadott Balaton Park Circuit-on megrendezett „Az álmok fesztiválja” elnevezésű rendezvényre, ami valójában egy össznépi Porsche találkozó volt.
Az MX-5 Klubbal volt olyan, amikor közel 300 autó jelent meg a Hungaroringre szervezett éves találkozón, érkeztek Európa minden szegletéből. Volt szerencsém rálátni, hogy milyen szervezés szükséges ennyi autó és autós kulturált egyben tartásához, így amikor meghallottam, hogy több, mint 600 Porsche érkezett, amiből nagyjából 300 darab 911-es, rögtön átéreztem az esemény léptékét.
Külön gyerekprogramok lévén úgy gondoltam, hogy ez a megfelelő alkalom arra, hogy a két és fél éves fiam közelebbről is megismertessem a Porschék világával, elvégre egy zöld 911 Cabrioja már van, de az pont nyolcvanheted akkora, mint ami a cél lenne. Abban nem vagyok biztos, hogy melyikünkben keltett nagyobb áhítatot a végeláthatatlan mennyiségű Porsche, de hogy emlékezetes marad, az biztos.
Nem csak a Porsche 75. esztendejét de a 911 60. születésnapját, és a Porsche InterAutó fennállásának 30. évfordulóját is idén ünneplik. Programokból nem volt hiány, a célegyenesben launch control bemutató volt, aminek legfőbb érdekessége a Porschék elnyúzhatatlan rajt-automatikájának bemutatása volt. A célegyenesben a pódium kezdetétől rajtoltak, 2-300 méteren át gyorsult az autó, majd meg kellett állni a célvonalig. Szépen lassan visszacsorogtak, és ismét rajt. Ez ment egész nap, a Porsche pedig szó nélkül tette a dolgát túlmelegedés és hibaüzenetek nélkül.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Mindeközben „taxiztatás” is volt, ahol a Porsche Experience hivatásos sofőrjei vitték 1-1 körre az érdeklődőket. Elképesztő élmény, amikor egy az autóhoz valóban értő pilóta mutat be egy pályát, egészen más, mint ha egy nyílt napon mi vezetünk, akár a saját autónkat, akár egy a helyszínen biztosított példányt. Ők pontosan tudják, hogy mikor, meddig mehetnek el, hol vannak a határok, ez pedig az olykor fellépő halálfélelem után egészen felemelő érzés.
Volt gyerekeknek KRESZ pálya, ahol rollerrel, futóbiciklivel, kis kerékpárral rendesen beöltözve láthatósági mellényben és sisakban lehetett gyakorolni, megállni a pirosnál, a vasúti átkelőnél, stb. Nem messze innen lehetett felmenni a paddock-ba, ahol egy kis kisebb, generációs TAG Heuer Carrera kiállítás volt megtekinthető, egy minden színű (már-már Harlekin) Taycan, a teraszról pedig a pályán zajló érdekességeket követhettük figyelemmel – többnyire a launch controlt. A nap egyik sztárvendége Bessenyei Péter műrepülő pilóta volt, aki az egész rendezvény alatt barátságosan nézelődött a Porschék között, szelfizett a rajongóival, és váltott mindenkivel egy-két szót, aki odament hozzá, majd egy rövidebb légibemutatóval szórakoztatta a közönséget.
A paddock mögött egy nagy, elkerített tér adott helyet cateringnek és a két színpadnak. Nem tudom, hogy mennyire vették komolyan a kb. 1400 érkezését, de az, hogy csak egyetlen pultnál lehet vizet kapni, nyáron, egy nagyrészt szabadtéri rendezvényen, az véleményes volt, viszont a foodtruckok változatosak voltak, mindenki megtalálta a maga ízlését.
A bekerített rész mellett ikonikus Porschékat lehetett megtekinteni, például a 918 Spyder-t, ami valóban ritkaságszámba megy, nem sokkal arrébb Pintér András Ferenc, Révész Ákos és Kővári Kamillavirág a Youngart online galéria PRIME kategóriás művészei összművészeti alkotást hoztak létre a Porsche Centrum Budapest támogatásával. A rendhagyó Porsche 2,1 millió forintért kelt el és a beérkezett összeget jótékonysági célra, közvetlenül a Szintlépés Alapítványnak ajánlották fel, amely munkájával gyermekotthonokban élő gyermekeknek nyújt segítséget. A box külsőbb oldalán pedig a magyar graffiti világ egyik legrégibb és kiemelkedő alakja Nikon One festette a Porschét a falra.
Négy körül hazavittem balatoni székhelyünkre a család apraja-nagyját, én pedig visszamentem Follow the Flow koncertre, a Parkban talán egy héttel korábban léptek fel, de gyorsan elfogytak a jegyek, gondoltam ha már itt a lehetőség… Egész nap új Porschék, régi Porschék, veterán Porschék – minden, amit csak el merünk képzelni. Számtalan színben, kivitelben, egyedi konfigurációban. És ami a legfontosabb és legjobb egy ilyen autós találkozón, az a közvetlenség. Ennyi Porsche után viszont kellett némi kikapcsolódás, és erre tökéletesnek tűnt a FTF koncertje.
Itt találkozott a jól kitalált program és az autó tulajdonosok napirendje. Pontosabban csak itt nem találkozott. Egy vidéki helyszínre szervezett autós nap délután 4-6 óra között kezd elfáradni. Mindenki kipróbálja a programokat, eszik-iszik beszélget, elfárad, boldogan hazamegy. Este hétig ilyenkor már kevesen maradnak, hát még nyolcig.
Nekem ez lett a szerencsém, mert annyira családias hangulatú koncert kerekedett a végére mind a 40-50 ott maradt nézővel – akik közül többen is kronometer olvasók, vagy vlog nézők voltak-, hogy ennél jobbat nem is kívánhattam volna. A naplementébe hajló előadás 8-ra véget is ért, a sajtós parkoló felé haladva pedig elkaptam a nap végét tökéletesen ábrázoló, magányosan árválkodó 911-et.
Ahogy beültem az autóba, megint eltöltött az az érzés, amit régen -is- éreztem az autós találkozókon és elgondolkodtam azon, hogy mennyire jó is egy ilyen közösséghez tartozni. Ahol egy az érdeklődési kör, és semmi más nem számít csak annak az egy valaminek a közös szeretete. Amikor a kapun kiengedtek, és elindultam a főút felé vezető keskeny, kukoricával szegélyezett részen, nagy durrogással tűnt fel a hátamban egy vadonatúj RS3-as Audi, én pedig kéjes vigyorral néztem, ahogy élettel teli hangorkánnal elhúz a békés, amperszagú A3 e-tronom mellett. Mint egy alap Boxster és egy mellette elrongyoló GT3. Más-más, de a lényeg, hogy egy tőről fakad.
A cikkben felhasznált képek többségét Pethő Gábor felajánlásának köszönhetem, valamint a helyszíni rendezvényfotósoknak.
