1980. április 16. tragikus nap volt a német katonai repülés történetében. Egy Panavia PA-200 (P04 prototípus) harci repülőgép, ismertebb nevén Tornado, először zuhant le Németország területén, a balesetben mindkét pilóta meghalt.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
A Tornado a tragikus baleset ellenére összességében sikeres típusnak mondható. A kétüléses többcélú harci repülőgépet abban az időben a német, brit, olasz és szaúd-arábiai fegyveres erők vadászbombázóként, elfogóként és felderítőként is használták.
Az első, 1974. augusztus 14-i repülést követően 1979 és 1998 között 992 repülőgépet gyártottak a típusból, jelenleg is több repül. A gépeket a Sinn által gyártott NaBo 17 ZM navigációs pilótafülke órákkal szerelték fel, az egyiket a pilóta, a másikat pedig a fegyverrendszer-tiszt használhatja. Ezt az órát más típusokba, az F-104 Starfighterbe, a Breguet Atlanticba, és katonai helikopterekbe, például a Bölkow Bo 105-be is beépítették.
A repülőgép és az óra történetébe a baleset után kapcsolódott be Volkart Rothweiler nyugalmazott alezredes. Ő korábban, az 1960-as és 1970-es években Lockheed F-104 Starfighter többcélú harci repülőgép pilótája volt, különböző kiegészítő kiképzéseken vett részt, ilyen tapasztalatai alapján a Tornado-baleset vizsgálatára felállított hármas bizottság elnökévé nevezték ki. A vizsgálat során kiderült, hogy a Sinn fedélzeti óra nagyrészt sértetlenül túlélte a balesetet, tökéletesen működött.
Jóval a vizsgálat után, 84 évesen Volkart Rothweiler, miközben átnézte régi iratait, rábukkant a baleset során megtalált NaBo 17 ZM-re. Úgy gondolta, hogy az óra és története érdekes lehet, ezért megkereste a Sinn vezetőjét, Lothar Schmidtet és a fedélzeti órával, valamint más tárgyakkal, például szolgálati ruhájával, repülőgépmodelljeivel és egy navigációs könyvvel együtt elutazott a céghez Frankfurtba.
Ez a NaBo 17 ZM óra szolgált alapul a Sinn csuklón viselhető méretű, fedélzeti órára hasonlító, több díjat is elnyerő típusának a megtervezéséhez. A Sinn 717, bár nem akkora, mint a Tornado órája, egyáltalán nem kis méretű. A tok átmérője 45 mm, magassága 15,3 mm, a hozzá való szíj szélessége 24 mm. Túlélő képességét növeli, hogy a Tegiment technológiával kezelt, karcmentesített acélra viszik fel a TiAlCN (titán-alumínium-karbo-nitrid) anyagú fekete bevonatot, ami elvileg meg kell akadályozza a lepattogzást. A speciális számlap és kronográf kialakítás miatt az órának saját automata szerkezetet fejlesztettek SZ01 típusjellel.
Az óra mérete, design-ja valószínűleg megosztó, de az biztosan elmondható, hogy ennél „repülősebb” karórát nehéz találni.
Galéria:
