Az Orient Star egy nagyon érdekes vállalati kapcsolódás nyertese. Az Orient/Orient Star – Epson – Seiko/Grand Seiko rejtélyes, japán óraipari Bermuda-háromszögében egy külön kis szigeten találjuk az Orient prémium márkáját.
Az Orient, mint ahogy arra a legfrissebb Bambinóról szóló cikkben is utaltunk rá, az egy egységnyi japán belépő/alsó kategória, kifejezetten jó ár/érték aránnyal. Az Orient Star pedig a prémium márkája. Mint Nissannak az Infiniti, Toyotának a Lexus, Mercedes-Benz-nek a Maybach, Seikonak a Grand Seiko. Alapmodelljei 200.000 forinttól kezdődnek, ilyen például a Basic Date, ami már – az open heart kivételével – minden Orient Star jellemzőt tartalmaz: igényes, masszív fémszíj, járástartalék kijelző, 50 órás járástartalék, jól kidolgozott letörések.
Az Avant-Garde Skeleton ennél magasabb szintet képvisel, -megjelenésének évében már foglalkoztunk a kollekcióval, itt. A japán gyártók által oly kedvelt open heart megoldással játszik – amikor látjuk a számlap felől a billegőt -, azzal viszont úgy, ahogy a svájciak is megirigyelnék. Ez a korábbi verzióknál is így volt, és ennél a modellnél még jobban ráfeküdtek arra, hogy a lehető legigényesebben dolgozzák ki azokat a részeket, amiket mindig láthatunk.
Ilyen például a szilíciumból készült gátkerék, ami ritkaságszámba megy egyelőre a kategóriában (és azon túl is). A szilícium gátszerkezettel, elsősorban a hajszálrugóval kapcsolatos megoldások a Rolex – Patek – Swatch Group hármasának a szabadalmához kötődtek, így a többi gyártónak nem volt sok lehetősége ezzel kísérletezni. Az Orient Star nem a hajszálrugót, vagy az egész gátszerkezetet, hanem csak a gátkereket csinálta meg szilíciumból, élénk kék színe miatt pedig vonzza a tekintetet.
Az F8F64 szerkezet open heart-jának többi része is példásan kidolgozott. Szépen polírozott hidak, genfi csíkozás és látványos anglázs jellemzi – az anglázs a 45 fokos letörés két egymásra merőleges oldal találkozásán. Japán szerkezetek ebben az árkategóriában sokkal natúrabbak, egyszerűbbek, mondhatni indusztriálisabbak szoktak lenni. Ezen a ponton érezhetünk némi áthallást a Grand Seiko és az Orient Star között – elvégre egy holdingon belül vannak – viszont az Avant-Garde harmad, de inkább negyed annyiba kerül, mint csoporton belüli társa.
A zafírüvegen ún. SAR (Super Anti-Reflection) bevonatot találunk, nem említi a márka, hogy az üveg mindkét oldalán van-e de az órát elnézve annyira minimális a tükröződés, hogy egész biztos a kétoldali bevonat. A számlap játszik a térérzettel, a felső réteg fehér, amin körbe az indexek és a percskála is fut, az alatt egy ezüstös réteg húzódik, és az alatt már a megmunkált csapágylemezeket találjuk. A felső, fehér réteg nem csak a külső kört jelenti, hanem ez alkotja a 6-9-12 óránál elhelyezett elemek keretét is, például 6 óránál a kismásodpercnek, 9 óránál a billegőtengely csapágyazásának keretét, 12 órának pedig a járástartalék kijelzés felső tartóelemét. Ez alatt az ezüst színű rész a logónak ad alapot, és egy alsó tartószerkezetet imitál – de nem lennék meglepve, ha ez elsősorban dizájn célokat szolgálna csupán.
A tok 42 milliméter átmérőjű, 316L (pontosabban SUS316L) acélból készült, és 100 méterig vízálló. A 12,4 milliméteres vastagságon még lehetne egy kicsit reszelni, de a hátlap és a tokvonalvezetése miatt csuklón nem tűnik vastagnak.
Érdekesség a Sallaz elnevezésű tok finiselés. Leginkább a Grand Seiko tokjain alkalmazott Zaratsuhoz lehetne hasonlítani. A Sallaz lényege, hogy a tükörpolírozott felület a lehető legtorzításmentesebb képet adja vissza, a polírozott és szálcsiszolt felületek találkozása pedig markáns, pontos éllel legyen elválasztva.
A szíj nem csak kényelmes, de látványos is. Nem a klasszikus háromszemes megoldás, hanem egy komplexebb, H alakú szemekből, és vékony köztes elemekből szíj készült az órához. Az viszont egy érdekes kérdés, hogy a szélső szemek belső oldalán levő vékony elem az különálló, vagy csak egy mélyen bevágott része a külső szemeknek. Ha csak optikai csalódás, a lényegen az sem változtat, sőt, ügyes megtévesztés. A középső szemek szögletesebb letörései jellemzői a márkának, nem szokványos megoldás, mindig öröm a megszokott, gömbölyített szemektől eltérő megoldással találkozni.
779.000 forintért nagyon erős versenyző. Ha letakarjuk a márkát és eltekintünk minden előítélettől, vagy sznob gondolattól, és úgy mutatjuk meg az órát valakinek, hogy nem tudja mi ez, egészen biztos, hogy egy közép-, vagy felső-középkategóriás svájci darabra gondolna. Ha pedig egyszer végre az órakedvelők világa felülkerekedne a vélt – vagy valós – svájci szuperlatívuszon, akkor ott fenn a havasokban igen-igen fel kéne kötniük a nadrágot.
A Longines Spirit némileg bár drágább, de összhatásban, részletgazdagságban messzire elmarad az Orienttől, Az Edox inkább búvárórákra helyezi a hangsúlyt ezért az árért, a Seikonak ez alatt, majd jóval efölött vannak órái, például a Sharp Edge kollekció, ami viszont a félmillió forintos határon billeg, svájci alsó kategória, mint a Tissot, Certina itt kevés, a kérdőjeles középkategóriáról szóló hosszas elmélkedésem pedig ITT olvasható. De egy Maurice Lacroix Aikon korrekt párosítás lehetne, noha az vagy nem szkelettált számlapos, vagy ha igen, akkor jóval drágább, illetve néhány Nomos – teljesen más stílusban – szintén ebben a szegmensben versenyez.
Galéria:
