Ha arról van szó, hogy határidőre kell megírnom egy cikket, akkor szinte mindig azonnal nekiállok, jóval azelőtt, hogy le kéne adnom, de hiába jelent meg már egy hete szerkesztőségi levelezőlistán írt Viktor, hogy évértékelő cikket kéne írnom, egészen idáig nem tudtam rávenni magam. Hogy miért, azt még most se tudnám leírni, nem tudtam hogy kezdjek neki, pedig történt sokminden az évben. Most, miután közel használhatatlanná tettem az ujjaim egy nagyon makacs acél csat beállításával, összeszedem idén milyen terepen jártam saját órás utam során néhány olyan órát megemlítve, ami nyomot hagyott bennem.
Nem titok, hogy a lehető legmesszebb állok a veteránságtól ebben a szakmában, kicsivel több, mint másfél éve írok órákról, ezért engem még meg lehet lepni, sok óra van, ami megmozgatja a fantáziám. Ahogy visszagondolok 2023-ra órás szemmel egyvalami nem csak kitűnik, de szinte leuralja a látképet, az idei Watches & Wonders expó. Nagyon hálás vagyok a magazinnak és Ligetfalvi Viktornak, hogy idén ott lehettem a legfontosabb órás rendezvényen, ráadásul teljes jogú újságíróként. Amikor tavasszal elindultunk Genfbe, még nem is tudtam mennyire meghatározó lesz az a szűk egy hét, amíg ott leszünk. Roskadásig pakoltam abban az 5 napban a naptáramat, fényképezőgéppel a kezemben mentem ebédelni is, csak hogy időben odaérjek a következő márkához. Nem csak tömérdek elképesztő órával találkoztam, de legalább annyi érdekes és zseniális emberrel. 5 nap alatt annyi újdonság ért, hogy kellett utána jó két hét, mire nagy része leülepedett.
Összeszámolni is nehéz lenne mennyi órát láttam abban a 120 órában, de ami igazán megmaradt az az Hublot Big Bang Integrated Tourbillon Full Blue Sapphire volt. Mindennap, egyből ahogy visszaértem a szállásra már írtam is az aznapi cikkeket, hol kettőt hol hármat, és tisztán emlékszem, arra milyen lelkesen álltam neki megírni benyomásaimat az új Hublot modellekről. Az ötnapos munka második napján jutottam el az Hublot-hoz, tehát itt már pár fotóm elfogadhatóra sikerült, köztük azok is amiket erről a zafír csodáról készítettem, ami azóta is a @watchesbydaniel Instagram oldalam profilképe (ez itt a reklám helye). Igazából ebben az öt napban tanultam meg az órafotózás alapjait, a hétfői vállalhatatlan próbálkozásaim után péntekre normális képek is születtek. Az InStlyeMEN második kiadásába nyomtatott formában is megjelent pár képem, ami hatalmas büszkeség számomra.
Apropó InStyleMEN, itt a Kronometer.hu-n közvetlenül nem említettük még, csak közösségi média felületeinken, de az idén indult magazinba rendszeresen ír Dávid, Viktor és én is. Nem csak saját képeimet láthattam itt először nyomtatásban, de saját írásomat is, ami örök emlék marad. De, hogy olyanról is írjak, ami érdekel is valakit, a kedvenc órám amiről írtam az ISM-ben az az új 36 milliméteres TAG Heuer Carrera. Furcsa ez, hiszen pár hónappal ezelőtt biztos nem ezt az órát rakom ide, az év napjainak nagy részében egy 45 milliméter átmérőjű búváróra kapaszkodik a csuklómhoz, nem tűnik logikusnak, hogy egy jóval kisebb óra az egyik idei kedvencem. De, nem is kell, hogy logikus legyen, az egyik héten még búvárórákat nézegetek, utána meg filigrán öltönyórákat, pedig nem sűrűn bukkanok fel öltönyben, se búvárruhában. Állandóan változik, hogy mi tetszik épp, és az utóbbi egy-két hónapban éppen a kisebb, 40 milliméter alatti órák jönnek be és ezt az új hullámot mindenképp az a TAG Heuer indította el bennem, csak várni kellet, amíg elérte a partot.
Hirdetés
-----------
Miért nem vettem akkor egy ilyen kisebb órát, ha ezek tetszenek? Ahogy írtam a cikk elején, engem még meg lehet lepni, számomra nagyon sokat tartogat még az óraipar, olyan messze vagyok a kiégéstől, mint egy eső áztatta mező, mégis egy nekem elérhető óra se mozgatta meg a fantáziám annyira, hogy meg is vegyem. Talán a Tissot Sideral járt legközelebb ehhez, de annál se húztam meg a ravaszt elsütőbillentyűt. Idén valamiért csak olyan órák iránt tudtam igazán lelkesedni, amiket messze nem az én pénztárcámhoz áraztak. Ha végtelen pénzből építhettem volna kollekciót, akkor lenne benne Hublot Big Bang Integrated Tourbillon Full Blue Sapphire, Roger Dubuis Excalibur Spider Countach DT/X (amit csak ezért sem Countachban vennék fel, hanem egy Lancia 037-ben), Corum Admiral 38, 2023-as Rolex Sky-Dweller, Hermés H08 és még egy rakás másik merész, szokatlan és különleges óra, ami most épp nem jut eszembe a karácsonyi maradék bejgli eltüntetése után.
Több száz cikket írtam idén, amikbe igyekeztem becsempészni saját szerelmemet az órák iránt, hátha megfertőz az mást is. Jövőre se lesz ez másképp, talán még több cikket írok, de addig is köszönjük az egész éves figyelmet és a támogatást. Boldog újévet!
