Az idei Watches and Wonders egyik legnagyobb dobása az IWC frissített Portugieser kollekciója volt, ami ugyan nem tartalmazott hatalmas újításokat, de takarosan összekapta az egész termékcsaládot és egy új zászlóshajót is hozott a Portugieser Eternal Calendar személyében, amit könnyű lenne egy mezei öröknaptáras órának nézni, de valójában egy összetett mestermű, ami 45 millió évre előre tudja a pontos holdfázist és 4000-ig a naptárat, tudná tovább is, de ez már nem rajtuk múlt.
Az öröknaptár az óragyártás egyik legérdekesebb komplikációja, nem valami látványos, de a tudat, hogy óránk 2100-ig képes mutatni a pontos dátumot, egészen elképesztő. Az általunk használt gregorián naptár rendszere idővel eltér a naprendszer mozgásaitól, ezért négyévente szökőéveket szúrunk be, hogy korrigáljunk. Ezt egy alap öröknaptáras óra 2100-ig tudja számon tartani, mert akkor az óra négyéves ciklusai szerint szökő következne, de csak a 400-al osztható századfordulók szökőévek, a többi kivételnek számít és rendes évként kell kezelni őket. Ezt ugorja meg az IWC Portugieser Eternal Calendar, ami pár szabadalmaztatott megoldással 4000-ig, pontosabban 3999 végéig tudja a pontos dátumot és 45 millió évig a pontos holdfázist.
Egyedül azért akad meg a rendszer 4000 előtt, mert arról az évről még nem döntötték el, hogy szökőév legyen-e, így azzal nem számolhattak az IWC mérnökei. Ha most megveszed ezt az órát és elég fiatal vagy, akkor talán láthatod, ahogy egyszer kihagyja a szökőévet 2100-ban, de utána jó pár leszármazottad hagyja majd le a földi létet, mielőtt valakinek be kéne állítania. Persze, ha lenne bármennyi esélye annak, hogy az óra, vagy egyáltalán órások létezzek még akkor.
Az órához méltó anyagból, platinából készült az Eternal Calendar 44 milliméter átmérőjű és 15 milliméter vastag tokja, ami nagy és nehéz, de vonzóan határozott. Kizárólag a koronán keresztül érintkezünk a szerkezettel, ami elegánsan szabadon hagyja a tok oldalát és megkímél minket a süllyesztett gomboktól. A csúcsmodell sziluettje nem tér el nagyban a Portugiesertől megszokottaktól, egyedül a glassbox stílusú üveg tűnik ki.
Zafírból készült az óra számlapja, aminek széle pontosan köveit az üveg ívét. Több zafírlapból rakták össze a fehér lakkal bevont számlapot, melyen látszólag lebegnek az applikált indexek. Ezen az órán is az öröknaptárokról megszokott kijelzéseket fogunk találni, mint az év, hónap, nap és dátum, melyeket egy dupla holdfázis tesz teljessé, ami egyszerre mutatja a Hold állását az északi és a déli féltekéről nézve. Az IWC 22 trillió szimulációt futtatott le mire megkapták az holdfázishoz használt megfelelő áttételt, ami matematikailag képes következő 45 millió évre pontosan mutatni a Hold fázisait, ami már tényleg az örökkévalóságot jelenti nekünk, halandó lényeknek.
Ezeket a már-már felfoghatatlan számításokat a Caliber 52640 szerkezet manifesztálja az órába. A 4 Hz-es frekvencián dolgozó szerezet 7 napos járástartalékkal rendelkezik, ami ugyan nem elég ahhoz, hogy a végtelenségig számolja a szökőéveket, de minden vásárlót nagy eséllyel kielégít. Mindössze 8 alkatrészből áll a modul, ami a számolja a szökőéveket és van egy különleges kerék is, ami 400 évente tesz meg egy teljes fordulatot, hogy az óra kihagyja az akkor épp nem következő szökőévet. Ezt a kereket majd jó közelről figyelhetjük a számlap áttört részén keresztül.
Nem tudom, hogy lehet-e árcédulát rakni a végtelenre, de az IWC 150.000 svájci franknál állapodott meg, amivel a kínálat egyik csúcsmodellje lett. Kíváncsian várom a következő kiadást, miután eldöntik, hogy szökőéve lesz-e 4000, már ha megélem.
Galéria: