Orient Star M34 Contemporary – gyöngyház és holdfény

Szentül meg voltam győződve, hogy ez a konkrét modell, más számlappal már járt nálunk, de akárhogy kerestem nem találtam, csak olyat, ami nagyon hasonlít rá és így meg is lett a különbség: eltűnt az open heart. 

Hirdetés

-----------

Hirdetés

-----------

Én személy szerint nem bánom. Sokan nagyon szeretik az open heart számlapot, tehát amikor a billegő fölött a számlapot kivágják, és – jó esetben, mint az Orient Starnal is – némi felületkezeléssel dekorálják. Azoknak, akik minden pillanatban, amikor az órájukra néznek, szeretnék látni a szerkezet működését, de azért a rendes, szinte teli-számlapot is kedvelik, tökéletes megoldás. Azzal a változattal holdfázissal itt, anélkül pedig itt és itt foglalkoztunk. 

Ez a mostani újdonság leginkább a jó tulajdonságokat tartotta meg. Teljes, gyöngyház számlap, holdfázis kijelzés, kiváló felületkezelés a tokon, kényelmes és mondhatjuk, hogy látványos fémszíj, és mindkét oldalán tükröződésmentesített zafírkristály. Ezeket ha csak nemes egyszerűséggel felsoroljuk, és nem mondjuk, hogy japán gyártóról van szó, csak megkérnénk egy az órák világában közepesen jártas embert, hogy próbálja meg kitalálni, hogy mennyibe kerül, valószínüleg 1,5 és 3 millió forint közé tenné, nem is ok nélkül. Mindeközben egy hárommutatós, dátumos Longines is 30%-kal drágább és akkor még hol a gyöngyház és a holdfázis. 

De kezdjük kívülről, a tokkal és a szíjjal. A 40 milliméteres tok 100 méteres mélységig, pontosabban 10 bar nyomásig vízálló. A tok felületkezelése az ún. Sallaz polírt kapta, ami a Zaratsu megfelelője – amit a Grand Seiko használ. Ez akkor válik igazán érdekessé és fontossá, amikor megnézzük a hasonló árú svájci felhozatalt és azzal szembesülünk, hogy a kiváló leképezésű tükörpolír – tehát ahol a polírban nem torzít a tükröződés, hanem szépen, tükör modjára tükröz vissza, megfelelő arányokkal – kifejezetten ritka.

Hirdetés

-----------

Hirdetés

-----------

Hirdetés

-----------

Hirdetés

-----------

A szálcsiszolt és polírozott részek elválasztása nem csak megfelelő, hanem szép is. A szíj és a tok találkozásánal mintha egy tizedmilliméter elfért volna – ez már korábban is felmerült, akkor azt a választ kaptuk, hogy így egyszerűbb a szíj leszedése… „jó kifogás”. Ettől függetlenül a szíj nem csörög, a szemek trükkösen lettek kidolgozva, szemből a polírozott és szálcsiszolt felületek váltakozása miatt kifejezetten komplexnek tűnik de egy szem valójában egy darabból van megmunkálva, különböző felületkezelésekkel. Japán-módit követik azzal, hogy nem csavarok, hanem kiütős stiftek rogzítik egymáshoz a szemeket. A végszemeken még nincs gyorskioldó – majd talán 2030-ra. Ötletes – és ez már nem az első OS, amin találkozhatunk vele, hogy a szíjban a középső szemek két éle nem gömbölyded, hanem lekerekített, szintén felpolírozva. 

A számlap és a mutatók teszik végképp egyértelművé, hogy itt az Orient felsőkategóriájáról, az Orient Starról van szó. A mutatók középső vonala szálcsiszolt, a szélek végig polírozottak. A járástartalék kijelző mutatója – 12 óránál – és a dátum mutató is jobb oldalán szálcsiszolt, baloldalán polírozott felületkezelést kapott. Ez a kétféle felület azért fontos, mert így mindegy, hogy milyen szín tükröződik velünk szemben – tehát például, hogy milyen színű ruha van rajtunk -, minden szögből láthatóak a mutatók. Külön öröm, hogy a mutatók tengelye szépen eldolgozott, nem szaladtak bele abba, a japánoknál olykor-olykor felmerülő problémába, hogy a mutató tengelyének igénytelen a kidolgozása. 

A holdfázis különösen szépen kidolgozott. A koncentrikus kör mintájú segédszámlap alól kibújó tárcsának finom textúrája éppen csak emlékeztet arra, hogy ezt a feladatot igazán komolyan vették. Az indexek letört szélei polírozottak, a teteje mindegyiknek szálcsiszolt és hosszában barázdált. Ez nem csak akkor néz ki jól, amikor egy makró fotón nézegetjük, hanem akkor is, amikor természetes fényben vagyunk. Ezeken az apró, hosszanti barázdákon minden irányból máshogy törik a fény – ez pedig a gyöngyház színjátszásával együtt különösen látványos. 

A szerkezet egy 50 órás járástartalékkal, 21.600-as lengésszámon működő japán, „in-house” szerkezet F7M65 néven. A formaterv és a díszítés nincs túlgondolva, ebben a kategóriában a japánoktól több nem várható el. Cserébe megbízhatóak. 

Ahogy a cikk elején említettem, a konkurencia – ha a funkciókat és a hozzáadott értéket nézzük – elég szűkös. Ha csak az árat, akkor Longines, Rado, Edoxok, néhány Seiko jut elsőre eszembe, de egyik esetében sincs annyi, eggyel magasabb kategóriás tulajdonság (felületkezelés, polír, aprólékosság), hogy nyugodt szívvel egymás mellé állíthassuk őket. 

Azt megemlíteném, hogy a japánok gyökerekhez való ragaszkodása húzza le egy kicsit az összképet. Nekem nincs gondom az Orient Star névvel, értem, hogy mit jelöl benne a Star. Ugyanígy a Grand Seiko. Pontosan lehet tudni, hogy az nem egy Seiko, sőt, ha a nevükben van is egyezés, minőségben nincs. De a kevésbé hozzáértők, akiknek számít, hogy hogyan cseng a név, gyakran megjegyzik, hogy „de hát ez egy Orient, benne van a nevében”. Azoknak, akik nincsenek nyakig benne az órák világában, taszító lehet, hogy az alap márkanevet is megtartották. Az autóiparban nem így történt, ott iőben szólt valaki, hogy a drága Toyotákat Lexusnak hívják, a drága Nissanokat pedig Infiniti-nek, hogy könnyű legyen elvonatkoztatni az alap márkától. Milyen bután hangozna, hogy Grand Toyota. Vagy Nissan Star…

Az Orient Star Contemporary M34 ezzel a különösen jó csomaggal 635.000 forintért elérhető, ami bár nem kevés, ez az óra könnyedén beúszik a nyolcas pályán az 1-1,5 milliós svájciak közé. Ha elvonatkoztatunk attól, hogy Orient névvel 120 ezerért már bambino van és belátjuk, hogy ez nem Orient, hanem Orient Star, akkor nyertünk.