Tavaly év végén borzolt órás kedélyeket a hír, hogy a Breitling vezetésével a Partners Group és CVC Capital Partners csoportok megvették az Universal Genève minden maradványát és újraindítják a márkát. Ez még csak az izzítás a teljes gőz előtt, de már három régi-új órát el is hoztak, amiből egyet árverésen lehet majd megszerezni.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
A hozzám hasonló, fiatal órakedvelőknek lehet, hogy nem sokat mond az Universal Genève neve, azon kívül, hogy néha felröppen a márkanév, mint valaha létezett dicső cég, de mivel a 70-es évek kvarcválsága őket is elérte, az utóbbi pár évtizedben csak legendák és vintage darabok éltek a közbeszédben. Még nem tudni mi a terv, valószínű, hogy Breitling fölé pozícionálják majd a márkát, hiszen ostobaság lenne saját konkurenciát létrehozniuk a hagyatékból.
Ahogy már megszoktuk, minden a hype-ról szól, fel kell villanyozni az embereket még azelőtt, hogy bármi történt volna, viszont az Universal Genève szerencsére kicsit másképp fogta meg a dolgot és egészen váratlanul még a hivatalos, 2026-os indulás előtt három, kézzelfogható, valódi órát mutatott be. A márka egy legjellegzetesebb, a vintage piacon is komoly értéket képviselő SAS modelljeit gyártották újra, korabeli mikro-rotoros szerkezetekkel.
A Polerouter volt a toolwatch definícioja 1954-ben, hiszen nem holmi repülős óra volt egy hangzatos névvel a számlapon, hanem egy céleszköz a világ első északi-sark fölötti menetrendszerinti repüléséhez. A Scandinavian Airlines 1954 november 15.-én (70 éve) indította el az első repülőjáratot, ami az északi-sark érintésével kötötte össze Koppenhágát Los Angelessel. Ez az útvonal 2.600 kilométert spórolt a korábbihoz képest, ami nem csak üzemanyagban, de időben is szemmel látható volt. Erre az első és az azt követő többi repülésre készült a Polerouter, aminek két fő küldetése volt: a leolvashatóság és a mágneses mezőknek való ellenállás. Mindkettőre azért volt szükség, mert a sarkpont környékén jobban megvadulnak a hagyományos műszerek, mint egy Mitsubishi Colt kipufogó nélkül, ami pedig a navigációt közel lehetetlenné tette, így csak órájukra hagyatkozhattak a pilóták, annak viszont nem volt szabad elromlania a mágneses mező kavalkádban.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Az akkor 23 éves, még egyáltalán nem befutott tervező, Gerald Genta kapta meg feladatot, akinek nem csak egy olyan órát kellett készítenie, ami specifikációiban megfelel, de az akkor még igencsak luxusnak számító repülést vezető pilótáktól elvárt eleganciának is. Így született meg a Polerouter, aminek neve akkor még nem egy beltéri wifi eszközre emlékeztetett. Az elkészült, 35 milliméteres óra különleges, háromdimenziós hatást keltő számlapját le is védették, a kollekció pedig a kínálat szerves részévé vált, az akkor még ritka, mikro-rotoros szerkezetével.
Ugorjunk 2024-re, mikor újra visszatértek ezek az órák pontosan három darabban, nem három változatban, hanem három darabban, amiből kettő majd a Universal Genève archívumába kerül, egyet elárvereznek.
Megtartották a csavart tokfüleket az újragondolt, de továbbra is 35 milliméter átmérőjű tokon. Már csak azért is hiba lett volna nagyon átrajzolni a formát, mert Genta nevével mindent el lehet adni, de egyébként is működik a koncepció a mai napig. 9,95 milliméteres vastagsága visszafogott, de még a vékony középtok is karcsúsít optikailag a profilon. Mindenütt polírozott a tok, ami egy új koronát, zafírkristályt és hátlapot kapott, de megtartottak minden mást, ami karakterét adja. Acélból készült az ezüst számlapos, míg 18 karátos rózsaarany és fehérarany a másik kettő.
A tokhoz hasonlóan a számlapba se piszkáltak sokat. Maradtak a külső barázdák, de immár gyémánttal vésve a tökéletes, éles élek miatt. Minden felirat és logó nyomtatott a központi síkságon, arany kiemelésekkel. Impozáns a 6 órai SAS logó, ami magyarul még szórakoztató is, hát még ha TAS lenne és elkészítenénk mind a hét vezér óráját.
Az árverezésre szánt fehérarany tokos, kék számlapos változathoz egy eredeti tervek alapján, kézzel készült fonott fehérarany szíj jár, amit az utolsó ezzel foglalkozó mester, Laurent Jolliet készített. A másik kettő fekete bőrszíjjal készült, arany és ezüst varrással a számalaptól függően.
Tömör hátlap mögé került az órák egyik legérdekesebb része, a régi-új, korabeli szerkezet, amit még a 60-as években gyártottak és most felfrissítve, szervizelve kerültek a három órába. A Calibre 1-69 mikro-rotoros automata szerkezet 4,1 milliméteres vastagsága ma is labdába rúghat, ahogy a mellékelt ábra mutatja. 2,5 Hz-es frekvencián jár, 52 óra járástartalékkal.
2025 májusában árverezik el a kék számlaposat, a többi marad a Universal Genève-nél megőrzésre, de talán látunk majd hasonló megjelenéseket majd a teljes újrainduláskor 2026-ban. Addig is elő példaként szolgálnak ezek az órák, hogy jó kezekbe került a márka. Érdemes ellátogatni a gyártó vadonatúj weboldalára, ami egyrészt mint egy mementó szolgál, másrészt felvezeti az új érát.
