A csontvázasított órák mindig megosztóak. Letisztultnak semmiképpen nem nevezhetjük, és leolvashatóság szempontjából sem ők vezetik a mezőnyt. Mégis, egy nagyon kedvelt kategória.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Szkelettált, azaz csontvázasított órákról már volt szó vlogunkban is, amikor összehasonlítottuk a kétszázezres, a hétszázezres és a 4 milliós csontvázasított órát, valamint pár hete írtunk az alsó-középkategória legjobb ár/érték arányú órájáról, a Roamer Competence Skeleton-ról, valamint a fél-csontvázasított, azaz semi-skeleton Orient Star Avant-Garde -ról.
Erős mezőnybe kerül tehát a Raymond Weil modellje, főleg, ha rápillantunk az árcédulára – most kezdjünk ezzel. A bronz modell ára még nem derült ki, de a fekete tokos változatot 2.750 euró körüli áron szerezhetjük meg, ami napjaink árfolyama mellett 981.000 forint, a bronzlünettás verzió sem várható olcsóbban.
A 42 milliméteres átmérőjű tok kevesebb, mint 11 milliméter vastag és 100 méterig vízálló – erről a menetes koronazár biztosíthat minket. Ez egészen viselhető méretnek ígérkezik, nem túl nagy, nem túl vastag. A tok acél, csak a lünetta és a korona készült bronzból, de már ez is elég ahhoz, hogy feldobja az összképet, a hozzá passzoló barna bőrszíj pedig teljessé teszi a látványt, nagyon jól illik a bronz lünettához.
A szerkezetet még 2018-ban mutatta be a Raymond Weil (RW) a Freelancer Skeleton is ekkor jelent meg. Az alapja egy Sellita SW200, amit a Sellita már csontvázasítva, dekorálva szállít, tehát a RW-nek már nem kell vele bajlódnia.
Ami ennél sokkal érdekesebb, az a kidolgozása. Igyekeztek minden látható felületet dekorálni, hogy semmi ne maradjon teljesen nyers. A hidakat és az alaplemezt a körkörös, gyöngyszerű polírozással, úgynevezett perlázzsal díszítették – ez bőven magasabb árkategóriára jellemző -, néhány alkatrészt, mint például a szotoárt (ami a felhúzótengely – korona páros pozíciójáért felelős) políroztak, a megmaradt hidakat pedig homokszórták.
Első ránézésre is harmonikus, de közelről megfigyelve az apró részleteket, máris indokoltnak látjuk az árcédulát. Ez nem azt jelenti, hogy a fent felsorolt órák annyival gyengébben lennének kidolgozva, hanem azt példázza, hogy a részletek kidolgozása nem lineárisan, hanem exponenciálisan növeli egy óra árát. Tehát ha a szkelettált órákat nézzük, akkor láthatjuk, hogy a 3-500 ezer forintos kategóriában is tisztességgel kidolgozott csontvázas szerkezetet kapunk, viszont ahhoz, hogy az apró részletekre különös odafigyeléssel álljon egy gyártó, már egy jelentős szorzóval szembesülhetünk.
A másik oldalon, a szkelettált kontra „hétköznapi” órák között láthatjuk, hogy amíg adott összegért nagyvonalakban egyenlő minőséget kapunk a gyártóktól, tehát tudjuk, hogy az 5-800.000 forint közötti sávban a Longines, Edox, Oris, TAG Heuer hasonló minőségű órát kínál. Onnantól kezdve, hogy ettől az egységesnek nevezhető minőségtől, kidolgozástól eltér egy gyártó és elsősorban esztétikai apróságokban, az árnövekedés is látványos, még úgy is, hogy a szerkezetet egy besszállító készíti külön nekik, és nem a saját gyáregységeiket kell kisebb példányszámú gyártásra átállítani.
Megér ez az óra 1 millió forint körüli összeget? Ez szubjektív, erre a kérdésre nem lehet válaszolni. De ha valaki ennyi pénzért keres szkelettált órát, akkor nem kell tovább keresgéljen. A bronz lünetta és korona pedig az extra: ahogy hordjuk, és különböző behatások érik, mint víz, izzadtság, levegő, úgy patinásodik és változik hétről hétre.
Galéria:
