Nagy kedvelője vagyok a tourbillon gátszerkezetnek, még akkor is ha gyakorlati haszna már nincs manapság. Egész egyszerűen a gátszerkezet folytonos mozgása egy nagyon látványos és állandó emlékeztető, hogy miért is szeretjük a mechanikus órákat. Persze, egy áttört számlapos óra is tudja ezt, ha látszik a számlapi oldal felől a gátszerkezet, de a tourbillon annál milliószor látványosabb. Erre tesz rá egy lapáttal az MB&F Legacy Machine 2. Palládium tokban, hiszen idén 10 éves.
2013-ban a második Legacy Machine-ként mutatkozott be az LM2, ami azóta is egyedülálló az órapiacon. Vannak olyan MB&F modellek melyek elsőre komplikáltabbnak tűnnek, de az LM2 marad a legbonyolultabb mind közül. Max Büsser és barátai a klasszikus óragyártás előtt emelik kalapjukat ezzel a különleges szerkezettel. Már a 19. században készítettek két billegővel rendelkező szerkezeteket, ám bonyolultsága miatt nem terjedt el technika. Elképesztő belegondolni, hogy az LM2 werkjéhez hasonló mechanikákat terveztek már ezelőtt több mint száz évvel, minden modern technológia nélkül.
Hirdetés
-----------
Míg Breguet és Janvier dupla billegős órái lényegében két szerkezettel dolgoztak és azok ketyegését átlagolták jobb pontosság érdekében, addig az MB&F, pontosabban Jean-François Mojon órásmester, tovább vitte az ötletet. Egy gátszerkezet része a két billegő, valamint ők már a látványosságot előtérbe helyezve gondoltak. A 11 milliméter átmérőjű billegőket két filigrán híd emeli a számlap fölé, lekövetve a domború zafírkristály ívét. Alattuk és a 12 órához eltolt, arcátlanul háttérbe szorított számlap alatt, 6 óránál látható a két billegőt összekötő komplex differenciálmű. Ezt már egy tradicionálisabb megjelenésű, tökéletesre polírozott híd tartja. Összesen 5 kő kerül szem elé, ami a csavarokkal kiegészítve egyszerre emlékeztet klasszikus Breguet órákra és modern indusztriális modellekre, mindezt egy teljesen hordható tokban. Nagyon jól összeáll a kép.
44 milliméter átmérőjű a tok és a buborék szerű magas kristálynak hála 19 milliméter magas, ami még mindig egy gofri vastagságával vékonyabb, mint a Rolex Deepsea Challenge. Itt van is mit nézni, hiszen olyan, mintha egy mechanikus akvárium lenne a csuklónkon, amiben óránként 18.000-szer ficánkolnak a „halak” egyenként. Magyarul, 2,5 Hz-en dolgozik a werk. Az alacsonyabb frekvencia által csökkent pontosságot visszahozza a különleges gátszerkezet. Legalábbis elméleti szinten ez a dupla billegő értelme, de gyakorlatilag senkit sem izgat mennyire pontos ez az óraipari alkotás.
158.000 svájci frank a modell ára amiből összesen 18 darab készül. Ez egészen magas darabszám, tekintve, hogy a palládiummal rendkívül nehéz dolgozni, valamint, hogy a szerkezet tényleg művészi szinten van dekorálva Kari Voutilainen által. Nehéz nála alkalmasabb embert találni erre a feladatra.
