Nem tudok karóra nélkül létezni. Már az első Timex sportórámat is csak elemcseréhez vettem le, amióta pedig okos órám van, kellemetlenül érzem magam, ha nincs rajtam. Az óraszíj kérdése sosem mozgatott, volt, ami éppen járt az órához, vagy amit a feleségem rendelt Wishről. Viszont bringázok, ha tehetem, egész évben, hóban, sárban, és szinte mindig erdőben, és hamar feltűnt, hogy az óraszíjak lassan elpusztulnak: a szilikon idővel olyan, mintha lehányták volna, a szövet szíjak tépőzára idővel elenged, és szaguk is olyan lesz, mintha ráfialt volna egy egér.
Szintén komoly probléma, hogy a lazábbra hagyott óraszíj kemény terepen nem jó: egyrészt, ha az óra elemelkedik a csuklónktól, a szoftver lezár, másrészt könnyedén beleakad egy faág, és lerántja a kezünket a kormányról. Jegygyűrűvel jártam így, akkor majdnem leszakadt az ujjam, azóta nem hordok gyűrűt, hisz biztonságosabb, meg csajozni is könnyebb. Szóval a laza óra bringázáshoz nem megoldás, ha túlhúzzuk, akkor meg kényelmetlen. És ott van az is, hogy a tépőzáras szíj tépőzára öregszik, idővel a rázkódástól is hajlamos oldani, aztán ott tikitakizik a kormány és a csuklónk között a méregdrága Apple Watch.
Jobban belegondolva az egész okosóra-szíjkérdés egy első világbeli probléma, hiszen milyen gáz már azon problémázni, hogy az embernek a pénzégető hobbijának űzése közben a túlárazott óráját hogyan viselje kényelmesen? A Stripa megoldása ezzel együtt is közel van a tökéleteshez. A magyar startup szíja egy merev, csuklót formázó elemre épül, értelemszerűen ez fekszik fel a csuklónkra. A feszítést viszont már egy rugalmas heveder adja meg, amit az óra felvétele után át kell bújtatni a kézfejünkön, majd rátekerni a csukló-elemre. A szíjon lévő apró gumi pontok rásimulnak a merev elemre, így adva tapadást, és minimális mozgásteret a beállításhoz.
És ez fontos: minimális a játéktér, hiszen a Stripa szíját méretre vásároljuk, azaz mielőtt megrendeljük, egy hagyományos mérőszalaggal meg kell mérni a csuklónk kerületét, és erre szabják a szíjat. Az Apple Watch rögzítő füle választható, de a hagyományos karórák tokfül távolsága is beállítható. Szóval az ember egy csuklóra és órára szabott szíjat kap, minőségi textilből. A színnel viszont jelenleg sajnos az a helyzet, mint Henry Ford T-modeljeinél, vagyis bármilyen árnyalat választható, amíg az fekete.
125 euró egy ilyen szíj, ami jelen árfolyamon 47 ezer forint, amiből a klasszikus szerint meg is lehet élni, vagyis elég sok. Ezzel együtt a tálalás minőségi: zipzáras, szövet keménytokban érkezik a szíj, ami később az óra tárolására is alkalmas, és az órába illeszkedő konzol is míves, eloxált alumínium. A szíj tapintása kellemes, elsőre mégis kellemetlen volt felvenni, egy-két napig szorított, de legalábbis éreztem, hogy valami van a kezemen, amikor ez az érzés elmúlt, akkor esett le, hogy ez a Stripa nagyszerűsége: olyan, mintha nem is viselnénk.
Tényleg, az okosság a merev csuklóformában van, emiatt tud úgy illeszkedni, hogy közben nem feszül. Emellett nincsenek rajta sem műanyag, sem fém elemek, amik elakadnának, vagy összekarcolnák munka közben a laptopot és hasonlók, a bringázás közbeni problémák pedig fel sem merülnek. Rendkívül kreatív az ötlet maga, és a kivitelezés is igényes, egy bajom van csak vele: a csuklókerületem mindössze 155 milliméter, vagyis mint egy középsős óvodásé, így a feszítőszíj rövid, ellenben akkora lapát kézfejem van, mint Shreknek, tehát nehezen bújtatom át fel- és levételnél. Ja, és a színe: könyörgöm, mihamarabb legyenek választhatóak frankó, rikító színek.
Akár sportóráról akár hagyományos óráról beszélünk, nehéz racionálisan indokolni árakat. Mert ha úgy nézzük a Stripa szíj árát, hogy húsz centi rugalmas, gumírozott szövetért adunk majd’ 50 rugót, akkor nonszensz a dolog, ellenben, ha egy 400 ezres Apple Watch, vagy egy 200 ezerért árult Polar sportórához vesszük, mindjárt más a matek. Ráadásul egy Omegától sem idegen a NATO szíj, így arra is tökéletesen passzolhat egy Stripa. A tanulság megint az, hogy még egy olyan alapvetőnek ismert dolgot is, mint az óraszíj, fel lehet találni újra.
