A kronometer.hu-n van egy bejáratott sorozata a saját, órákkal kapcsolatos vergődésemnek. Én is egyszerű földi órakedvelő vagyok, mint bármely más olvasó, pusztán egy lépéssel közelebb állok az óraiparhoz, és közelebbről szemlélhetem.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Ettől még ugyanúgy tudok lelkesedni egy darabért, vagy ugyanannyira tudom érdektelennek tartani, mint bárki más, legfeljebb több háttérinfóval. Hogy a Kedves Olvasó is láthassa, hogy szakmabeliként az órabubu (ezt találtam ki a kellően találó, de annál kevésbé nyomdafestéket tűrő órabuzi helyett) énem miként vergődik két vásárlás között, évekkel ezelőtt elkezdtem a Datejust mementó című sorozatot. Volt egyszer ugyanis egy első Rolexem, amit balga mód eladtam, hogy vehessek valami mást. Egy Reversot. Ami önmagában nem lett volna baj, de erre ott van az első, a második, a harmadik, a negyedik rész, és szerintem most húsvét alatt megírom az ötödiket is, de a hatodiknak is ideje lenne már.
Most viszont némileg másról gondolkodnék hangosan – kis híján a Datejust mementó 4.5 címet kapta ez a cikk, de az időrendiségbe sem passzolna, úgyhogy ez egy mellékszál. Gyerekként is szerettem az órákat. A csipogós, izgalmas Casiokat. Apámnak is volt valami, de már pontosan nem emlékszem, meg egyébként is mindig rázta a csuklóját. Vagy a szíj volt kényelmetlen, vagy automata volt, és meg akarta mozgatni. Miután elköltözött, már csak az órák csipogásának és a kézrázás mozdulatának emléke maradt a gyermeki sértettség mellet. De arra emlékszem, hogy talán a hetedik születésnapomra kaptam egy G-Shockra hasonlító órát, terepmintás műanyag tokkal. Formára a DW6900-ra hajazott, de egyértelműen kínai volt. Aztán pár évvel később kaptam egy rendes Casiot, talán már anyámtól, erre pontosan nem emlékszem. Arra viszont igen, hogy fekete-narancssárga volt, hatalmas gombokkal, világítással, mindennel amitől igazán menő lehetett egy Casio. Aztán az évek során szépen lelaktam, biciklivel is estem vele, erre tisztán emlékszem, és a tok is emlékszik, mert látszik rajta, ahogy felszántottam a móri aszfaltot.
Sok évvel később, az első gimi melletti pincérkedésből származó kis „jövedelmemből” vettem egy Swatchot. Az alattunk lakónak a fia akkor éppen az egyik WestEnd beli, -1-es szinten levő boltban dolgozott, ahol csomó Swatch volt, és kiválaszthattam egyet, minimális kedvezménnyel. Akkor, harmincvalahányezerért megvettem az első mechanikus órámat a saját keresetemből. Egy 2003-ban gyártott Swatch Diaphane Automatic. ETA szerkezet (azt sem tudtam akkor még, hogy ezt eszik-e vagy isszák), a fogaskerekek mozgása tök érdekes volt, és varázslatos volt a tikk-takk hang.
10 évig hordtam, ez volt az egyetlen és első számú órám. 2013/14-ben kezdtem annyira elmélyülni az órák világában, hogy vásárolgassak is – eBay-ről japán automata kronókat, de erről majd máskor -, erre havi talán 30-50 ezer forintot szántam, bulizás helyett. Volt gyönyörű Seiko 6138-8020 black pandám, flyback Citizen, satöbbi, de a Swatch sem merült feledésbe, noha műanyag tokját és szíját már megrágták az évek.
Telt, múlt az idő, a vlogban többször említettem a Swatch-ot, mígnem egy néző fel nem hívta a figyelmem arra, hogy az egyik netes csoportban fent van liciten egy olyan, mint ami nekem volt, szinte hordatlan állapotban. Nem is kellett több, lecsaptam rá, irreális áron, 40.000 körül talán. De volt végre egy olyan, mint ami régen, csak makulátlan állapotban (és bőrszíjon). Hatalmas megkönnyebülést jelentett.
Ismét csak úgy szaladtak az évek, mígnem eljutottunk idén (2024) márciusához, amikor az egyik hivatalos Casio áruház írt, hogy az egyik modelljük akciós. Megnéztem, tetszett, de Angliából Brexit óta nem feltétlen rendelek, mert a +27%-os áfa mindent elront. Megnéztem egy magyar Casio viszonteladónál, betettem a kosárba, majd megnéztem az Outlet menüpontot. És ott jött a csoda. Tinédzserkorom Casioja. WOW. A sajátomhoz már próbáltam szíjat keresni (mert eltörött), de sehol nem találtam. Itt megy egész órát, kevesebb, mint 12 ezer forintért. El sem hittem. Megrendeltem, megjött, és most az órásszekrény középső polcán, a Swatch duó mellett, az Atmostól néhány centire ott büszkélkedik egymás mellett az új és a régi W-729H Casio. Mi ez ha nem happy end? Nektek van ilyen sztortiok?
