Tissot, ami Bondnak is volt – PR516

A PR516 a Tissot egyik (!) legikonikusabb darabja. Sosem ez volt a zászlóshajó, de mindig volt miért kedvelni, mostanra pedig eltelt annyi idő, hogy kedves nosztalgiával gondoljunk rá. Roger Moore is viselte Bondként az Élni és élni hagyni c. 007-es filmben. Kell ennél több?!

Hirdetés

-----------

Hirdetés

-----------

Nem. Aztán kézbe vesszük a modern PR516-ot és felelevenedik minden, ami csak fátyolos emlék volt. A PR516-os modellcsaládot 1965-ben ismerhettük meg, jellegzetes tokformájáról könnyen azonosítható. Valahol a kerek és a szögletes arany középútján evez, megvannak a gömbölyű ívek, de a tokfüleknél és a tokfülek közötti egyenes résszel mégis inkább a szögletes felé hajlik. Tehát attól függ hogyan nézzük. 

Volt „casual”, volt sportos, sőt, búvárlünettája is volt, régi reklámokban mégis legtöbbször „rally” bőrszíjjal, vezetős bőrkesztyűvel és sportos fakormánnyal ábrázolták. 

És tényleg volt benne valami sportosság, aminek a hangulata kiválóan passzolt egy korabeli MG-hez, vagy Alfa Spiderhez. Kezdő órakedvelői éveimből is így maradt meg nekem a PR516 hangulata, sajnos elég öreg autóm sosem volt hozzá. 

Az újrakiadás két változata került a kezeink közé, egy fémszíjas arany-acél modell, és egy „racing” bőrszíjas acél darab.

A tokforma nem sokat változott, és a 38 milliméteres méret is a hatvanas-hetvenes évek hangulatát erősíti. A tok szélén végigfut egy igényesen kidolgozott polírozott él, az oldala markánsan szálcsiszolt, ahogy a felső része is. A tokfülek közötti rész a típus történetéhez hűen egyenes, ezzel megtartva a PR516 karaktert. A lünetta bár nem forgatható, de az üveg alatt egy percskálát rejt. 

Az indexek és a mutatók is a hetvenes évet hozzák: szabályos téglalap alakú, matt fekete fekete számlap és keskeny percskála a számlap szélén. A citromsárga mutató némi élénkséget kölcsönöz a monokróm összeállításnak. Szerencsére nem írtak kisregényt a számlapra, éppen elég a típusnév és a szerkezet típusa. 

A racing szíj tökéletesen passzol a hangulathoz, nekem teljesen visszahozta a vintage darabok hangulatát. A szerkezet már más kérdés. Az ETA által gyártott Powermatic 80-as szerkezet alapverziója van benne. C07.111, műanyag gátkerék és horgony, de a nehezen/nem mágnesezhető Nivachron hajszálrugó. A járástartalék 80 óra, aminek (de legalább 60-70 órának) alapvetőnek kéne lassan lennie – főleg, ha a svájci belépőszint már hozza. 

Az acél verzió mellett az arany-acél, fehér számlapos változat már egészen más hangulatot hoz. Kicsit „dallaszosabb”, csillogósabb, Jocky Ewing ilyesmit ajándékozhatott az unokaöccsének érettségire. 

A fehér számlap és az aranyszín-keretes indexek és mutatók máshogy hatnak. A lünetta pereme is aranyszínű PVD bevonatot kapott és a lünetta üvege alatt a beosztás is arany színű. 

A jubilee-jellegű fémszíj meglepően jó minőségű. Tömörszemes, masszív, nem csörög, kifejezetten jó érzés viselni. Sajnos pillangó záras, így nincs mikroállítási lehetőség, ha pontozni kéne, ezért nem kapná meg a max. pontszámot. 

Az üveghátlap mögött láthatjuk a szerkezetet, aminek a kidolgozása passzol a külcsínyhez. Az acél változat 284.000 forint, az arany-acél 339.000 forintért vihető haza. Stílusában jól eltalálták, és összességében egy jól összerakott darab, amit akár a hétvégi autó mellé, akár első órának is nyugodtan ajánlhatunk. Amíg nem zavaró a 38 milliméteres átmérő.