Megújul az Oris Divers 65 – már nem 65, csak Divers.

Mondhatnánk, hogy megtagadta a múltat, pedig nem így van, ugyanannyira a a hatvanas évek a kiindulópont, mint eddig, csak egy kicsit megváltozott. 

2015-ben jelent meg az Oris kínálatában az első Dviers 65, amit én személy szerint imádtam. A forma, a betűtípus, a jól eltalált méret és kiváló minőségű ún. tropic gumiszíj összhangja számomra kiváló volt. Aztán elengedték a képregényes betűtípust, és jöttek a pöttyindexek. Semmi játékos nem volt bennük, de ugyanúgy elevenítették fel hangulatban a hatvanas évek búvárjait, mint az előző generáció.

Egyre több változatban jelent meg és egyre több méretben. 36, 38, 40, 42 milliméter, bronz és acél tok, Sellita szerkezettel, majd az in-house caliber 400-zal, egészen széles spektrumán a középkategóriának.

De eljött a frissítés ideje, sokáig bírta így is az előző kollekció. Hogy a 65-öt a névből miért kellett száműzni, azt nem értem, legalább némi karaktert adott a kollekciónak, irányt a felhasználónak, hogy hol keresgesse a típus gyökereit, most viszont már csak Divers-ként hivatkozhatunk rá.

A nevén túl minden egyéb változás előnyére válhat. Vékonyabb lett, rövidebb, kisebb átmérővel, jobb arányokkal, kerámia lünettával. 40 helyett 39 milliméter, 12,8 helyett 12,1 milliméter vastagság, vékonyabb tokprofil, 1 milliméterrel rövidebb tokfültávolság (lug 2 lug), és némileg átszerkesztett arányok, tehát szélesebb lünetta, kisebb számlap. Ami optikailag egyébként is kisebbnek hatna a sötét lünetta miatt (ami eddig többnyire mart acél, vagy bronz volt).

Érdemes egy pillantást vetni a tok kialakítására és finiselésére. Míg egy korábbi vlog epizódunkban arra panaszkodtunk, hogy a tok oldalán a polírozás némileg elnagyolt, és igazán lehetne pontosabb, igényesebb, ennél az óránál már egy látványosan másik szintet kapunk. Mindent, ami a közelébe került, tűpontosan tükrözött le. Ha ez a polír egy japán lenne, úgy hívnánk, hogy zaratsu.

100 méter helyett immáron kétszáz méterig vízálló, ami megsüvegelendő, főleg, hogy vékonyabb lett a tok, a tokprofil, a hátlap is.

Tükröződésmentes bevonat segít átlátni a domború zafírüvegen, és most már „alapfelszereltség” a hátlapi zafírüveg, hogy láthassuk a szerkezetet is. Amin egyelőre sok látnivaló nincs, mivel a legújabb kiadásba még nem a cal.400, hanem a Sellita SW200 alapokra épülő 733-as szerkezet került.

Három szín érkezik, a türkiz, a bézs és a fekete. Volt szerencsénk szeptember elején a Geneva Watch Days alatt látni a kész órákat, alaposan meg is nézegethettük, fotózhattuk – érdemes a cikk végén a galériát végiglapozni, akár a színek, akár az új fémszíj, akár a tokkidolgozás okán. A galéria többet mond minden szónál.

Öröm, hogy az eddig is elég jó szíjat még tovább reszelték: markánsabb szálhúzást kapott, és a szélén polírozott részt. Sokkal kidolgozottabnak hat, mint a korábbi változat, pedig az is kifejezetten jól volt összeszerelve, kényelmes és masszív érzést nyújtott karcsúsága ellenére is. Az új változat megkapta a 2020-as évek „hatalmas” iparági fejlesztését, a gyorskioldót, így pillanatok alatt cserélhetjük az acél szíjat a legendás „tropic” gumiszíjra. Ami amellett hogy vékony, retrofit keskenyedik, de rendkívül kényelmes. Ha pedig inkább a fémre vágynánk, minimális kézügyesség is elég, hogy visszacseréljük.

A számlapon is változtak az arányok, frissültek a mutatók, az indexek és a betűtípus. Viszont olyan minimális mértékben, hogy ez is inkább egy összhatás része, mintsem markáns, önálló változás. Ha egymás mellé tesszük a korábbi, és az új változatot, akkor kifejezetten szembeötlő minden említett „apróság”.

Hazai árazásáról egyelőre nincs információ, de reménykedhetünk abban, hogy az egymilliós mezsgyén innen egyensúlyoz majd.