Minden évben tartunk egy kis visszatekintést, hol arról, hogy mi történt idén saját órás univerzumunkban, hol arról, hogy melyek voltak a kedvenc új óráink.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Most utóbbit választottam, úgyhogy íme az én kedvenceim, a teljesség igénye nélkül.
Rolex GMT-Master II 126729VTRN
Elsőként egy klasszikus, amihez biztosan sokan tudnak kapcsolódni. Az idei Rolex megjelenések áprilisban az új Land-Dweller-ről szóltak. Hosszú évek után az volt az első új sportóra kollekciójuk, nekem viszont valami egészen más maradt meg az új Rolexek közül. Az úgynevezett destro, balkezes GMT-Master II kapott egy zöld kerámiaszámlapot, a korábbi fekete helyett, fehérarany tokkal. Ez alapesetben egy szörnyen unalmas frissítés – és talán tényleg az –, de nekem most érkezett meg igazán ez a modell. Végre egy olyan GMT-Master II, amivel tényleg ki lehet lógni a tömegből. Rolexet veszel, mert mégiscsak ez a legismertebb luxusóra márka, de szeretnél valamit, ami érdekes. Itt az új GMT-Master baloldali koronával és harsány zöld számlappal. Mindezt persze a legkényelmesebb jubilee szíjon, a fehérarany súlyával.
F.P. Journe Chronomètre Furtif
Maradva sportórás vonalon – 30.000 svájci frankkal drágábban – az F.P. Journe Chronomètre Frutif sem maradhatott le erről a listáról. Láttunk már kerámia, karbon, arany és platinatokos órákat, de az F.P. Journe idén egy volfrám-karbid órát hozott ki, ami ugyanúgy karcálló, mint a kerámia, viszont tömörebb, masszívabb hatást kelt, elsősorban nehezebb súlya miatt. A lakkszámlap el-eltűnő feliratai, a diszkrét órajelölőkkel és márkajelzéssel erős kontrasztban állnak a rózsaarany, gyönyörűen díszített szerkezettel, amin egy járástartalékkijelzőt és egy holdfázis kijelzést is elrejtettek.
Zenith Defy Skyline Tourbillon Rose Gold
Hasonló ligában játszik a Zenith Defy Skyline rózsaarany behemótja is, ami semmiképp sem a márka idei főattrakciója volt, mégis talán ettől bizseregtem a legjobb, amikor felvettem. Nagy, feltűnő és nehéz. Ebben nem kell fenyegetőzni a védelmi pénzért, minden kassza csilingelve nyílik, ha ebben az órában jelensz meg valahol, mégsem egy olyan megbotránkoztató, mint egy polírozott sárgaarany Rolex Deepsea. Sportos, szálcsiszolt és még egy tourbillon is van rajta. Az átlag vásárlói rétege valószínűleg rapper vagy drogbáró, de egy órakedvelőnek – főleg annak aki vonzalmat érez a tömörarany órák iránt – egy olyan óra, ami elszakad a klasszikus használtautó nepperes aranyórák világától.
Nem szándékosan, de eddig minden felsorolt óra drágább volt az előzőnél, így ennél a sormintánál maradva jöjjön a listám legdrágább órája, a 120.000 svájci frankos Berneron Quantième Annuel. Személyes kedvencem ez a kis, független óramárka, ami az alapító szerelemprojektje. Több évnyi hatalmas óramárkáknál szerzett tapasztalattal Sylvain Berneron egy olyan manufaktúrát hozott létre, ami valóban korlátok nélkül működik. Minden, ami a fejéből kipattan és eljut a tervezési fázisáig, az a végső termékben is egészen pontosan olyan, amilyennek lennie kell. Nincs nagyvállalatai PR vagy pénzügyi osztály, aki megakaszt egy-egy folyamatot, csak a korlátok nélküli óragyártás. Idei kollekciójuk, a Quantième Annuel olyan márkáknak mutatta meg, hogy hogy lehet tökéletesíteni az öröknaptár kijelzést, akik mérhetetlenül nagyobb csapattal és költségvetéssel dolgoznak. Az új Berneron tűpontosan rámutatott, hogy ha akarnának, akkor a nagyok is tudnának még csiszolni flagship óráikon.
A listám legolcsóbb órája egy olyan márkától érkezett, amit nem gondoltam volna, hogy bekerül az idei listámba. A Raymond Weil ugyan tisztességes svájci órákat készít, de ritkán üti meg a fekete öves órakedvelők ingerküszöbét. Mégis, a nemrég megjelent Toccata Heritage órájuk nálam kipipált minden követelményt, hogy emlékezetes 2025-ös megjelenés legyen. Elérhető árú, jók az arányai, nem másol explicite más órát és valahogy az egész csomag a számlaptól a szerkezetig összeáll. Erre rátett még egy lapáttal a seconde/seconde különkiadás.
Jaeger-LeCoultre Reverso Tribute Monoface Small Seconds Rose Gold
Végül, de nem utolsó sorban jöjjön az idei Watches and Wonders egyik meglepetése: egy mesh szíjas Reverso. Az elsőként említett Rolexhez hasonlóan ez sem egy olyan új óra volt, ami bármi eget rengetőt hozott volna, sőt a Jaeger-LeCoultre újdonságai között sem kapott kiemelt szerepet, mégis ez volt a kedvencem a márkától idén. Ez is egy olyan óra, amit kézbe kell fogni és fel kell próbálni, hogy meggyőzőn. Alapvetően sosem hordanék mesh szíjas órát, de így, rózsaaranyból, rejtett tokfülekkel tökéletesen kiegészíti a Reverso több évtizede működő eleganciáját. Aranyból van, fényes, nehéz, hivalkodó, de mégis valahol a lelke mélyén elegáns.
Nem volt új felismerés számomra idén, hogy nem mindig csak a specifikációkat és a dizájnt kell nézni egy óránál, hanem az összhatást, mégis úgy érzem eddig 2025-ben találkoztam a legtöbb olyan órával, ami a hangulatával és a bennem keltett érzésekkel fogott meg. Akárcsak a festményeknél, úgy az óráknál is van az a pillanat, amikor nem kell vagy nem is lehet magyarázni, miért tetszik valami, egyszerűen csak abban a pillanatban, az a tárgy megfog. Végső soron ezek csak használati tárgyak, de ahogy egy jó autó vagy egy ruhadarab, úgy az órák is meg tudnak szólítani – órakedvelőként leginkább az órák –, közel négy évnyi órás újságírás után pedig még jobban, mint valaha.
