A négyszámos referencia – 1601/1603
1959-et írunk. Megjelenik jellegzetes pillangórotoros szerkezettel szerelt Datejust 1600-as széria. Ha csak a tok formáját nézzük, a 2005-ig gyártott modellekkel alapvetően megegyezik. Apró különbségek felfedezhetőek csupán, például a lünetta mérete, ami minimálisan különbözik a 2005-ig tartó három generációnál, valamint a lünetta anyaga, amit viszont referenciaszám alapján felismerhetünk. A Datejust acéltokos változatai egészen 1997-ig ún. lukas tokfülekkel készültek. Ennek két fontos szerepe van: egyrészt könnyen cserélhető a szíj, mivel ezen a lukon keresztül nyomható ki a rugós stift, ami a szíjat rögzíti, másrészt láthatjuk a tok állapotát, hogy milyen mértékben és milyen minőségben lett polírozva.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
A tokfelújítás során a legtöbb gyártó és modell esetén a gyári élek és törések renoválása a legfontosabb. A Datejust esetében is nagyon fontos, hogy megmaradjon a határozott él a szálcsiszolt és polírozott felületek között és ami ennél is fontosabb a luk a tokfülön. Ha nem a megfelelő odafigyeléssel és gondossággal történik a tokfelújítás, a luk a gyári, határozott, éles szélét, vagy mondjuk úgy peremét elveszíti, legömbölyödik. Innen tökéletesen észrevehető, hogy nem a megfelelő színvonalú kezelést kapta a tok. Ha egyszer el lett rontva, utána már nehéz visszaállítani jelentősebb anyagvesztés nélkül.Ugyanis a polírozás mindig anyagveszteséggel jár, a tokfülek keskenyednek, elvékonyodnak, a vonalaik idővel már nem lesznek olyan élesek és határozottak, és egy ilyen órát összehasonlítva egy NOS (New-old-stock / régi-új-hordatlan) állapotúval, bizony ordít a különbség – jelentős értékcsökkentő tényező.
A tok legfőbb különbsége a nemesfém – acél verziók között van, a tok kialakítása ugyanis egészen más a tokfülek között.
Viszont a számlapok… Összeszámolni is nehéz, hogy hány különböző számlappal készítettek Datejustokat az elmúlt években és pont ezért különösen nehéz felismerni a ránézésre szinte gyári minőségben készült olaszországi utángyártott számlapokat. Hogy ne teljenek oldalak a számlapszínek felsorolásával, először átvesszük az alapvető jellemzőket és a ritkább darabokat, ezután pedig a számlap-típusokat.
Amiről rögtön kiszúrhatjuk, hogy valami nem kerek a vizsgált típusnál, az az indexek-logó-tok párosítása. A kéttónusú arany-acél és sárga arany modellek esetében az indexek mindig aranyból készültek (ref.1601), az acéltokos-acéllünettás (1603), acéltokos-fehérarany hullámos lünettás (1601) és tömör fehérarany modellen (1601) pedig fehéraranyból. Tehát mondhatjuk, hogy amilyen a lünetta anyaga, olyan a logóé és az indexeké, kivéve az acél lünettás modell esetében, mert ott fehéraranyat használtak a számlapon.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Az indexek típusai is sokfélék lehetnek. Az ún. pálcika indexből alapvetően háromfélét különböztetünk meg (egyszerű pálcika; kerekített, lecsapott éllel; pódium) és emellett az úgynevezett „door step”, tehát faék és wide boy, ami jellemző.
Lünettából három alapvető típusról beszélhetünk napjainkban, viszont korábban ez több volt. A 1601 fehérarany és arany lünettája az úgynevezett „fluted bezel”, amit fodros, vagy hullámos lünettának fordíthatunk. A 1603 acél lünettáját hamutartónak, vagy recézettnek hívja a zsargon, az angol pedig „engine turned bezel”-nek. Volt emellett egy 1605-ös referenciaszámú, kevésbé elterjedt típus is, aminek az órák indexeinél három egyforma vésés látható az acél lünettán. És a legérdekesebb az összes közül egy külön típus, a Datejust Turn-o-graph, ami gyakorlatilag búvárlünettát kapott, elsőként a Rolexek közül, de erről részletesebben majd egy külön cikkben…
Nem mehetünk el szó nélkül a plexi mellett sem. A Datejust egészen 1987-ig plexivel készült. Előnye, hogy könnyen polírozható, és nem különösebben drága a gyári plexi, hátránya, hogy nagyon könnyen karcolódik és a sok polírozástól a formája változik, majd elfogy. A modell 1954 óta nagyítóval, az úgynevezett küklopsszal készül, ami 2,5-szeres nagyítást biztosít a dátum fölött, gyakorlatilag akkorát nagyít, hogy optikailag a teljes küklopszot betöltse az alatta levő dátumablak. Ha ettől eltérő nagyítást tapasztalunk akár kisebbet, akár nagyobbat- bár ez ritkább-, akkor kezdjünk el elsősorban az plexi, másodsorban az óra eredetiségén töprengeni.
Számlapok és indexek
A számlapok jelentős része sunburst, tehát selyemszámlap. Ezt több írásban is emlegettük már, a lényege, hogy a számlap a középpontja felé finoman szálcsiszolt, ezáltal a napfény az egymáshoz nagyon közeli redőkön másképp törik meg és a számlap színének szinte összes árnyalatát láthatjuk egyszerre. Ezüst, arany, szürke, barna és a ritka kék, amikből találhatunk selyemszámlapos változatot.
Matt változatból a fekete, fehér és kék, ami sűrűn előfordul, és ami nagyon érdekes és látványos lehet, amit „linen”, vagy „tapestry” számlapnak hív az angol -utóbbiból a későbbi generációkban megjelenik egy új változat-, úgy néz ki, mintha vászonból készült volna, a textil szálainak mintázatát adja vissza a számlap. Ilyenből a világos szürke, vagy krémszínű, valamint az arany a legsűrűbb, de elvétve kék is fellelhető. És végül a Buckley számlap.
A legtöbb esetben előforduló alapvető számlaptípus a „pie-pan”, magyarul pités tálnak fordíthatnánk, de semmi értelme, inkább nevezzük pie-pannek továbbra is. Ezek lényege, hogy az indexek vége után a számlap „megtörik” így a széle térben egy másik síkot alkot. A 1600-as széria legtöbbje ilyen számlappal készült, ezen az oldalon eddig kizárólag pie-pan számlapos darabokról láthattunk képet.
A wide boy jellegzetessége a többinél lényegesen szélesebb indexek, és mutatók, igazi hetvenes évek hangulatát keltve az emberben. Az indexek és mutatók széleit optikailag is szélesíti az eltérő színű perem, hogy még nyomatékosabbá tegye a széleket.
A Sigma számlap érdekessége, hogy a T SWISS MADE T felirat mellett két apró „o” betűre hajazó jel van. Ez a sigma, a görög ABC-ből. 1973-ban alapult az ún. APRIOR (l’Association pour la Promotion Industrielle de l’Or), ami azon óragyártók szervezete volt, akik aranyat használtak az óráikhoz, akár a számlapon, akár a tokhoz. A szervezetbe való belépés teljesen önkéntes volt, a Rolex pedig tag volt (ahogy az IWC és a Patek Philippe is, többek között). Innen, az APRIOR-tól származott az ötlet, hogy azokat az órákat, amikben aranyat használtak fel, azt a tokon, vagy a számlapon jelöljék -érdemes volt ezt jelezni, mivel a hetvenes évek első felében az arany ára meredeken emelkedett, és egyébként is, egyértelműsít-. Bár a szervezet csak ’73-ban jött létre, a sigma jelét már 1970-től lehet látni Rolexeken. Hogy pontosan meddig, azt semmilyen feljegyzés nem bizonyítja, de a korabeli típusok alapján nagyjából 1975-ig.
Az 1600-as széria jelen cikkben említett utolsó érdekessége a „Buckley” fantázianevű változat. A 1600, 1601 és 1603 változatból is készült ilyen. Ismertetőjele maga a számlap és a mutatók. Aránylag nagyméretű, nyomtatott római számokat használtak indexnek. Készült pezsgő, szürke, kék és a legelterjedtebb fehér változatban. Kékkel és szürkével nagyon ritkán találkozhatunk, viszont a fehérrel és pezsgőszínűvel sűrűbben. Érdemes odafigyelni a sajátosságára: a fehér és pezsgő számlapos Buckley mutatói matt feketék -a kék változatnál fehér, a szürkénél az alapvető fehérarany mutatókat használták-. Ezek a típusok a hetvenes évek közepétől a nyolcvanas évek közepéig készültek, igazán nagy népszerűségnek sosem örvendtek, viszont mostanra, ahogy a félantik (vintage) órák kultusza egyre inkább ébredezik, mondhatni virágzik, a gyűjtők is felébredtek.
Egy apróság, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül, ez pedig az úgynevezett open 6/9. Tehát a nyitott hatos és kilences a dátumtárcsán. Egy szerethető apróság, amit 1988/89-ben végleg megszüntetett a gyár. Ha egy ennél korábbi modellen -minthogy az 1600-as szériát 1978-ig gyártották- mégsem ilyen dátumtárcsával találkozunk, nem kell megijedni. A Rolex által elvégzett szervizek alkalmával sok esetben cserélték a dátumtárcsát is -akkor is, ha ennek a felhasználó által látható oka nem volt-, és idővel már az újabb dátumtárcsát szerelték, a gyűjtők bánatára.
„Jubilee”
Már említettük a bevezetésben a Jubilee szíjat, most nézzük meg egy mondat helyett pár sorban, röviden. Nagyjából a hetvenes évek közepéig a 6251 jelzésű Jubilee szíjjal adták a modellt. Ez még hajtott szemes szíj volt, kifejezetten hajlamos a nyúlásra, már-már javíthatatlan állapotig, a dombornyomott logó pedig túllógott a csaton.
1975 körül váltotta a 62510, aminek a szélső, szálhúzott szemei már tömörek, a középső szemek pedig ‘D’ alakú, üreges szemek, a kiszedhető szemeket csavarral rögzítették, a csatnak pedig a felső harmadába nyomták a márka logóját. Ez valamivel időtállóbbnak bizonyult, de a nem megfelelő karbantartás -tisztítás- ezeknél is nyúlást okozhat. Egészen ~2005-ig járt a 62510 a Datejusthoz, így elég valószínű, hogy egy aktívan használt példánynál találkozhatunk a szíj megnyúlásával. Európában kevésbé foglalkoznak ennek helyreállításával, viszont a Rolex fórumokon ódákat zengnek a hongkongi Michael Youngról, aki elképesztő minőségben tudja helyreállítani a megnyúlt szíjakat 250 amerikai dollártól, ami bár egy felújításért soknak tűnhet, lényegesen kevesebb, mint egy használatlan, korhű szíj, ami 700-1200 dollár között is mozoghat.
Összegzés
A rengeteg számlap-anyag-mutató-felirat kombinációba könnyű elveszni tapasztaltabb „rolexeseknek” is. Induljunk ki az árakból. Tartozékoktól és állapottól függően az 1600-as széria 450.000-900.000 forint között elérhető. Kezdetnek a legfontosabb a tok és a szíj állapota. Ha a tok túlpolírozott (overpolished), akkor jobb, ha elengedjük, hacsak nem az alsó ársávból való és meg tudunk barátkozni a gondolattal és a látvánnyal. A szíj javítható, felújítható, de ha nagyon megnyúlt, az említett, minimum 60.000 forintot számoljuk bele.
Próbáljuk meg az ismert jellemzők alapján besorolni időben az órát -pl. Sigma számlap-, szerkezet, számlap feliratok és szíj típus szempontjából.
A számlap állapota is fontos. Ha sérült a számlap, ázás nyomát látjuk rajta, akkor ott a szerkezet is kaphatott vizet, a szakszerű javítás pedig csak megbontás után derülhet ki.
A plexi nem a legfőbb árképző, de érdemes megnézni a vastagságát, formáját és nagyítását.
A Datejustok szervize sem a legolcsóbb. Negyven-ötvenezer forintos alap szerviztől kezdve a Rolex szervizközpont 800 eurós javítási költségéig igen széles a skála, nem mindegy, mi tartozik bele. Míg az alap szerviz nem tartalmaz alkatrész és tömítés cseréket, addig a gyári karbantartás új motorrugót, tokcsövet, koronát, tömítéseket, tokfelújítást és két éves nemzetközi garanciát is magába foglal.
A nagy árkülönbséget két azonos korú Datejust között tehát az állapot -tok, szíj, számlap, szerkezet- és a tartozékok -doboz, eredeti papír, használati útmutató- indokolják. Ha jó áron fémszíj nélkül jön velünk szembe egy, ne feledjük, hogy tisztes állapotú Jubilee, vagy akár Oyster szíj 500 euró alatt nagyon ritka.
Így adódhat, hogy egy fémszíj nélküli, több políron átesett, ismeretlen előéletű modell 450-600.000 forint körül reális, míg egy szervizelt, fémszíjas (lehetőleg tömör szemes), szép élekkel megmaradt darab 650-800.000 forint, a doboz és a papír, tehát a gyűjtői állapot pedig a fennmaradt 15-20%.
Ezek az árak nem kőbe vésett tételek, csupán a piac és a típus által felállított körvonalak. Vannak jobb és rosszabb vételek, és ami teljességgel elengedhetetlen: érzelmek. Ha egy adott óra „beleég” az órakedvelő szemébe, onnan sokszor már nincs vissza út. Amennyire lehet, próbáljunk észnél maradni.
A következő részben átnézzük az újabb évjáratokat, egészen az 1978-as modellváltástól, napjainkig.
címlapkép: Rolex Datejust 16220 – 1991-ből.
A hasznos információkért köszönet illeti a rolexforums.com felhasználóit, a Hodinkee-t, a Monochrome-watches-t, és számtalan órakedvelőt és kereskedőt, akik az elmúlt években megosztották velem tapasztalataikat.
