Az óraszerkezetek fejlődéséről gondolhatnánk azt, hogy lelassult, és a kezdeti nagy felfedezések után, mint az órák legtöbbjében található svájci horgony-gát szerkezet, az automata felhúzás, stb. a gyártók, mintha csak apró fejlesztéseket eszközölnének. Legalábbis számunkra apró fejlesztéseket. 10 órával hosszabb járástartalék, “fura, kék színű hajszálrugó”, más formájú gátkerék, és hasonlók. Bár ezek a fejlesztések aprónak tűnnek, sok-sok óra fejlesztés, tervezés, kísérletezés rejlik ezek mögött -többek között ezzel is indokolva a házonbelül készült szerkezettel szerelt órák magas árát-.
Hirdetés
-----------
Vannak cégcsoportok, amik nem, vagy csak nehezen engedik el a megbízható, tartós, árképzésüknek megfelelő pontosságú és kidolgozottságú szerkezeteket, mint például a Swatch Group, ami egyik ágról a bevált és megszokott ETA szerkezeteket újabban éppen a költségcsökkentés szellemében módosította, másik ágról viszont az Omega koaxiális szerkezetét fejleszti (erről korábban az Omega Seamasterek típustörténetében volt szó, második oldal, szürke kiemelt rész).
Vannak önálló, nem befektetési csoportokhoz tartozó cégek, mint például a Patek Philippe, ami a szilícium felhasználásával kísérletez, vagy a Rolex, ami többek között a hetvenes években tervezett szerkezetét (cal.3035) fejleszti folyamatosan, modern technológiával, de a kezdeti werkek masszívságát, és megbízhatóságát megtartva. Mostanra már az elődmodellhez képest gyakorlatilag teljesen lecserélt, modernebb anyagokból és frissebb tervezéssel készített alkatrészekből és felépítéssel – emellett vitathatatlan a Ring command rendszerbe fektetett energia, amikor a lünetta funkciógyűrűként használható, fejlesztenek nagy lépésekben és kisebbekben egyaránt-.
Viszont vannak olyan gyártók, olyan cégcsoportok, amik pénzt és energiát nem kímélve meg akarják váltani az órák világát. Forradalmasítani. A forradalmasítás szebb szó. Ilyen az LVMH (Louis Vuitton Moet Hennessy) csoport, ahova többek között a TAG Heuer, az Hublot és a Zenith is tartozik. A TAG Heuer Monaco V4 “szíjhajtása”, vagy az Hublot által nemrég bemutatott karcolhatatlan arany, a Magic Gold is az ilyesféle fejlesztések közé tartozik.
Most viszont ismét a Zenith tervező részlege alkotott maradandót. Az El Primero szerkezettel már 1969 óta jelen vannak a kronográfok világában (1969 óta tartó vita folyik arról, hogy a Zenith, a Seiko, vagy a Breitling-Heuer-Dubois Depraz készítette-e az első automata felhúzású stopperes órát azon évben), a 36000-es lengésszám akkor is kiemelkedőnek számított. Idén év elején az El Primero szerkezet egy új fejlesztését ismerhettük meg, a Zenith Defy El Primero 21 elnevezésű óra képében, amiben két gátszerkezet kapott helyet. Egy 36000-es lengésszámú, ami az órát hajtja, és egy 360000, tehát háromszázhatvanezres lengésszámon dolgozó, ami pedig a stoppert, aminek központi mutatója egy másodperc alatt tesz meg egy kört (!). Pár napja pedig bemutatták az elmúlt évtizedek talán legnagyobb fejlesztését, a Zenith Defy Lab személyében.
Mielőtt egy ilyen hosszú bevezető után egyből a mélyvízbe ugranánk, ismételjük át nagyon egyszerűen, hogy miként működik egy mechanikus óra, és szaladjuk át EZT a rövid írást.
.
.
.
Most, hogy ismét emlékszünk, miként működik az óraszerkezet, ismerjük meg a Zenith Defy Lab modellt és annak szerkezetét, a ZO 342-t.
Nincs benne az ismert, klasszikus svájci horgony-gát szerkezet, amit eddig taglaltunk. Ennek a helyét egy speciálisan, szilíciumból kialakított “oszcillátor” vette át, ami 0,5 mm vékony, 15 Hertzen (!!!) működik, ez a klasszikus számítás szerint 108.000 féllengés óránként -a Zenith El Primero szerkezet 36000-es lengésszáma a hétköznapokban soknak számít, hi-beat-nek is szokták nevezni-. Az elképzelés nem új, Christiaan Huygens 1675-ben már mutatott be hasonló gondolaton alapuló megoldást.
A Zenith PR-osztályának vezetője, vagy Jean-Claude Biver biztos vagyok benne, hogy órákon át tudna mesélni róla, de ezt hagyjuk ki, és térjünk a lényegre. Az abszolút modern eszközöket, gépeket igénylő gyártási folyamat során szilíciumból alakítják ki az oszcillátort, ami akár egy torziós rugóként is értelmezhető. Bizonyos részei az emberi hajszálnál is vékonyabbak, nehezen mágnesezhető (1100 Gauss) és nem érzékeny a hőmérséklet változásra. A szerkezet alapja hasonlít a legtöbb óraszerkezetre, világmegváltó különlegességet nem találunk. Ez a világmegváltó különlegesség -és nem kell kiérezni az iróniát a sorok között, mert tényleg forradalmasíthatja a szerkezet gyártást-, a gátszerkezetben rejlik.
A motorrugóból a kerékrendszeren át, egy a számlap felől tisztán látható speciális gátkeréken keresztül érkezik az energia az oszcillátorra átkeresztelt billegőhöz. Az oszcillátor kialakítása pedig a klasszikus svájci horgony-gátszerkezet billegőjének 200-300 fokos lengése helyett mindössze 6, azaz hat fokos lengést enged meg, ezzel is minimalizálva a lengés esetleges egyenetlenségéből eredő pontatlanságot. Tehát 6 fokos lengésszöggel és 108000-es lengésszámmal a Zenith megalkotta a világ jelenleg legpontosabb mechanikus óraszerkezetét. Ez a ZO 342. A gyár által megadott maximális járáseltérés naponta 0,3 másodperc a járástartalék 95 százalékára vetítve. Tehát szemben a “hagyományos” mechanikus órákkal a ZO 342 a járástartaléka legvégéhez közeledve is legfeljebb 1 másodperces napi eltérést produkál. Ami pedig még ezek mellett is nagy előnye a szerkezetnek, az a kenéssel való kapcsolata.
Az új gátszerkezet miatt lényegesen kevesebb kőből (csapágy) áll a szerkezet, mindössze 18 darab kövezett csapágyat találunk benne, szemben mondjuk egy ETA 2824-2-vel, amiben 25-öt. Többek között a horgonyvilla két kövét, a billegő lyukas-, és fedőkövét tudták elengedni. Érdekes kérdés, hogy a gátkerék csapágyazása hogyan fogja bírni a 108000-es féllengésszámot, de egész biztos, hogy a Zenithnek erre is megvan a megfelelő megoldása.
Az automatika rotorja a Zenith logóját jelképező csillag, kifejezetten látványos. A hátlapi és a számlap felőli üveg egyaránt zafír, teljes egészében láthatjuk a szerkezetet. Az oszcillátornak csupán bizonyos részeit látjuk, mivel két vékony “lap” veszi közre, ezzel kiküszöbölve a rázkódás okozta mozgást. Viszont nem csak látjuk mozogni az oszcillátort, hanem halljuk is. Erősebb, és lassabb, mint a régi 300Hz-es hangvillás szerkezeteknél, de megvan a maga romantikája – a linken az ABTW videójának első pár másodpercében hallhatjuk az órát. Láthatjuk is-.
Mielőtt még úgy éreznénk, hogy ennyi újítás éppen elég, a tok sem hétköznapi. Ami az Hublot-nál Magic Gold, az a Zenithnél az Aeronith, az egyik legkönnyebb alumínium-kompozit anyag. A titán, ami kifejezetten könnyűnek számít 270%-kal nehezebb, és azonos mennyiség esetén a karbon is 10%-kal nyom többet. Azt hozzá kell tenni, hogy maga az anyag a Hublot fejlesztése. Az alumíniumot (alu 6082) megolvasztják és egy speciális eljárással egy nyílt pórusú fém-habot készítenek, aminek a pórusait egy nagyon könnyű, speciális polimerrel töltenek fel. A végeredmény egy szuperkönnyű és kifejezetten ellenálló anyag, ami hasonlóan megmunkálható, mint a nemesfémek.
Több színváltozatban is kapható a 44 milliméteres Zenith Defy Lab, a Hublot esetében már megismert bőr-kaucsuk szíjjal. Legalábbis kapható volt addig, amíg a limitált darabszámban készült első szériát pillanatok alatt el nem adták.
Az új technológiáknak évek kellenek sokszor és javított kiadások, hogy minden hibájuk ismert legyen, lsd, Omega cal. 2500. A Zenith más kategóriában indul, de ha az ötlete jónak és tartósnak bizonyul, akkor az alsóbb kategóriába is megjelenhet a ZO 342, vagy egy másik, ezen a működési elven készített werk. Hogy aztán ez a fajta gátszerkezet forradalmasítja-e a szerkezetgyártást, pár éven belül kiderül.
