2. generáció –
ref. 2220.80 és 2221.80 (2004-2012)
A tok és a lünetta érdemben nem változott, így külön bekezdést ennél a típusnál nem kap. Itt még az „ami bevált, nem kell bolygatni” gondolatmenetet követhették a gyártónál, a közepes, és a kis méret is ugyanúgy elérhető maradt. A módosítás így nem a tokon és lünettán érhető tetten, hanem a számlapon, és a számlap alatt.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Számlap és mutatók
Vannak modellek, amiken nem érdemes túl sűrűn változtatni. Ezt felismerte az Omega is a Seamaster Professional széria esetében. Két változást fedezhetünk fel az előző verziókhoz képest: A felirat, és az indexek. A kvarc esetében az alsó szekcióban a Seamaster szó immáron pirossal van írva, az automata számlapján pedig a Seamaster szó átkerült az Omega logó alá, felülre, szintén piros színben, az alsó szekcióban pedig az „Automatic” szót váltotta a „Co-Axial”. Az indexek ennél nagyobb változást hoznak: rakott indexeket kapunk. És nem csak az indexek, de az Omega logó is rakott.
Alapvetően csak ízlés kérdése, hogy kinek mi tetszik jobban, festett, vagy rakott indexek, és logó. Mégis, talán mondhatjuk azt, hogy a rakott indexek egyfajta eleganciát hoznak az óra összképébe, plusz részletet, ami kiemelkedik a síkból, töri a fényt, vagy árnyékot vet. Adhat egy érzést, hogy ez egy plusz. A festett index pedig órától és körítéstől függően sportosságot, egyszerűséget sugallhat, hogy az egy célszerszám. Természetesen utóbbi gondolat inkább érvényes egy búváróra esetében, semmit egy Jaeger LeCoultre Reverso-nál.
Köztes szériának érdemes megemlíteni még az átmeneti, pre-ceramic, hullámos, fekete számlapos verziót 212.30.41.20.01.002 referenciaszámmal, amit készítettek automata és kvarc szerkezettel is.
Szerkezet
A cal.2500 már egy újabb fejlesztés, szintén kronométer minősítésű, viszont csökkentett, 25.200-as óránkénti lengésszámmal, 47 óra járástartalékkal. Érdekessége a Co-Axial gátszerkezet. Első ránézésre, ha a rotoron nem lenne feltüntetve, mivel is állunk szemben, nehezen különböztethető meg a 1120-as szerkezettől. A lényeg, ami a felső képen nem látszik, a szerkezet mélyében, a gátszerkezetben rejlik.
Cal.2500-ból megkülönböztethetünk négy verziót. A, B, C, D. A 2220.80-as referenciaszámú Seamasterben a C és D változattal találkozhatunk. Míg az A és B változat 28.800-as lengésszámmal üzemelt, a C és D már csak 25.200-at lengett, cserébe a járástartalékot 3 órával meg tudták növelni, valamint a garanciaidőt is kettőről először három, majd négy évre. Eközben a minduntalan felmerülő problémák a koaxiális gátszerkezet kiforratlanságában rejlettek. Az A és B verziók gyakorlatilag kiforratlan, mondhatni teszt példányok voltak. A Co-Axial gátszerkezet lényegesen érzékenyebb a pontos olajozásra. Bizonyos pontokon csak mikroszkopikus mennyiségű olaj szükséges, és ha csak minimálisan eltér a mennyiség, az a szerkezet megállásához vezet. A C és D változatoknál a köztes gátkereket, és egyéb, fő alkatrészt kicseréltek, a koaxiális gátszerkezet előnyei okán lett létjogosultsága az alacsonyabb lengésszámnak, és a fent említett járástartaléknak, és garanciaidőnek.
A Co-Axial gátszerkezet lényege alapvetően a svájci horgony-gátszerkezetnél kisebb súrlódás és ellenállás volt, sok évbe és fejlesztésbe telt az Omegának, mire George Daniels hetvenes évek beli találmányát megbízhatóra, tartósra, és egyben modernre fejlesztette. Ezt már cal.8500-nak hívják, és a 4. részben fogunk vele részletesen foglalkozni. Talán ezt a nehéz fejlődési lehetőséget felismerve utasította vissza korábban több gyártó is Danielst, így a Rolex is.
Szervizelése a cal.1120 25-40.000 Forintos munkadíjához képest borsosabb, megközelítőleg 25%-kal számíthatunk többre. Amennyiben a szakszervizbe visszük az órát úgy -bár gyári technológia és képzés mellett-, közel dupla ekkora javítási díjjal is találkozhatunk (60-120.000 Ft). Mindenki maga mérlegelheti, hogy van-e számára bevált szabadúszó órásmestere, akiben megbízik, vagy jó tapasztalatai vannak, vagy a biztos márkaszervizt választja, érdemes árajánlatot kérni.
A kvarc szerkezet nem változott, a 1538-as werket tokozták ennél a modellnél is.
A harmadik oldalon jelenlegi Seamaster modellel folytatjuk, érdemes lapozni!
hozzászólás
Az igazi klasszikus története is klasszikus,köszi a részletes bemutatást! Várom Blake-t is!Nekem ő a nagy kedvenc,de volt Bond verzióm is.Tényleg tökéletes óra!
Az SMPc mutatói hosszában tartalmaznak egy élt, így azok is kaptak egy 3 dimenziós hatást. A szíj szemei immár csavarral biztosított stiftekkel vannak összefogva, ami lehetővé teszi az otthoni méretváltoztatást. A kék indexek mellett a percmutató és a lünetta berakása zölden világít, kiemelve a búvár számára, melyik mutatót figyelje. Alapvetően közelítették a második generációs PO-hoz, ami talán a legjobb vétellé tette a modellt a gyártó kínálatában.
Két apróság: ha a csavarok menetrögzítővel vannak rögzítve, mint sok esetben, de nem mindegyikben (ez is érdekes egyébként), akkor egyszeri felhasználó legyen a talpán, aki azt a csavart kimelegíti a helyéről… 🙂 Valamint az SMPc lünettáján/lünetta betétjén nem világít semelyik szám, vagy index. A lünettán egyedül a kis „gyöngy” világít.
Igen, erre gondoltam én is. Gyakran nézegetem az enyémet sötétben. Nehéz betelni vele. A mutatók a te által leírtakkal ellentétben szerintem a Pre-Bond második generációja mutatóiból eredeztethetőek, azok külső éleit viselik, nem a Submariner-stílusú korábbi szériáét.
Az SMP második generációjától kezdődően meghosszabbított óra és percmutatók véleményem szerint kifejezetten rontottak az olvashatóságon.