3. generáció –
SMPc azaz ref.212.30.41.20.03.001 és 212.30.41.20.01.003
Ha azt a pontot keressük a típustörténetben, amikor az Omega elkezdett nehezen megjegyezhető, már-már feldolgozhatatlan referenciaszámot adni óráinak, akkor ez az a pont. 2012-ben megjelent az ún. SMPc, tehát Seamaster Professional ceramic. Közel 20 évnek kellett eltelnie, hogy a dizájn megbolygatása nélkül jelentősebb változás legyen az óra megjelenésében. Bár elsőre a dizájn változatlansága szemben a megjelenés változásával oximoronnak tűnhet, de nem az.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
A bevált dolgokon kár változtatni, így a 2500-as kaliberszámú szerkezetet vitte tovább az Omega az új típusba és emellett léptek egy nagyot, és elhagyták a kvarc modelleket.
Számlap és mutatók
A mutatók: nem változott semmi. Érdekes ezt mondani, de a mutatók formailag változatlanok. Viszont a számlap: két színben, kékben, és feketében elérhető. Szemben a hullám mintás, matt számlappal, ami 1993 óta uralta az óra megjelenését, nincs minta, és fényes felületű, már-már tükröződik a számlap, és nagyon érdekes és látványos, hogy a nap különböző beesésétől egészen más árnyalatot ölt.
A rakott indexeket és logót megtartották, a dátumablak sarkait kerekítették és a ‘Professional’ sor a lenti szekcióból a számlap felsőbb szöveges részébe került, az Omega logó és Seamaster felirat alá. Az indexek kéken, erősen világítanak, és a mutatók hosszanti, keskeny felülete is kapott egy-egy csík festéket, így nem csak funkcionális, de látványos is sötétben –kép a linken-. Elérhető kék és fekete számlappal is. A kék a tradicionálisabb, a fekete a kötelező újítás, kevésbé játszik a színekkel, de egyben komolyabb, elegánsabb hatást kelt.
Bár a limitált szériáknak nincs még itt az idejük, nem mehetünk el szó nélkül a Rio 2016 edition mellett, ami külön az olimpiai kollekcióba készült automata változat. Látványosak az olimpiai színekbe öltözött számok a lünettabetéten, és újra hullámmintás a számlap.
Tok és csat
Ha nem is a tok maga, de a lünettabetét változott. Az Omega elhagyta a régóta használt, könnyen elhasználódó festett acél lünettabetétet. Az acél lünettabetét, bár elméletileg egy olcsóbban cserélhető, és aránylag gyorsan kopó megoldás, a gyakorlat nem ezt mutatta. Az új modell esetében viszont már kerámiából készül a lünettabetét. A kerámia lényegesen nehezebben karcolható anyag, anyagában színezett, és az UV hatására sem tud kifakulni. Bár törni valamivel könnyebben törik, mint az acél, de olyan emberi csuklót érő, kerámiát törő behatás, valljuk meg, ritkán fordul elő a hétköznapokban. A fémszíj csatját modernizálták és már kizárólag az Omega felirat jelenik meg rajta, szemben a korábbi modellekkel, természetesen az egész szíj tömör szemes, a csat pedig búvárhosszabbítóval van ellátva, csak úgy, mint az első generáció esetében (első generáció szíj ref.: 1502/825).
Összefogalás
24 év alatt három fő generáció. Mind hasonlít egymásra és mégis különbözőek. Fejlődésük jelentős, a korai darabok eszmei és tárgyi értéke is stagnál, apránként növekszik. Egy szép állapotú 2531.80-asért nyugodt szívvel elkérnek a használtpiacon 410-480.000 forint közötti összeget, természetesen ez függ attól, hogy mennyire szerviz-érett az adott darab, mennyire karcos a tok, a lünetta, zafírüveg milyen állapotban van, a szíj mennyire feszes, vagy éppen mennyire nyúlt meg az évek során. A 2220.80 egy ritkább darab, ára valamivel magasabb, 500-600.000 forint között mozog, a legújabb, kerámiás típusért pedig tartozékoktól és állapottól függően 650-850.000 forintot kell fizessünk. Az új listaára 2017 első negyedévében 1.091.000 forint.
Bár a Seamaster ezen ágának dizájnja talán a legmegosztóbb az Omega palettáján, amellett nem mehetünk el, hogy ár/érték arányban az egyik legjobb búváróra a piacon. A kidolgozása, minőségérzete pontosan olyan, mint amit egy 114 éves svájci gyártótól elvárhat a vásárló, a full size mérete a maga 41 milliméterével gyakorlatilag bármilyen méretű férfi csuklón -a mid-size darabok pedig női csuklón- kényelmesen viselhetőek.
Nagyon nehéz minden apró részletre kiterjedő leírást adni az olvashatóság határain belül és talán soha el nem készülne egy ilyen leírás, soha nem lenne befejezett, de a fenti információkkal már nyugodtan böngészhetjük a használtpiacot a nekünk tetsző Seamaster után.
Az előző rész a Pre-Bond éráról ITT olvasható.
A címlapkép forrása az Omega Forums által készített videó egy képkockája.
hozzászólás
Az igazi klasszikus története is klasszikus,köszi a részletes bemutatást! Várom Blake-t is!Nekem ő a nagy kedvenc,de volt Bond verzióm is.Tényleg tökéletes óra!
Az SMPc mutatói hosszában tartalmaznak egy élt, így azok is kaptak egy 3 dimenziós hatást. A szíj szemei immár csavarral biztosított stiftekkel vannak összefogva, ami lehetővé teszi az otthoni méretváltoztatást. A kék indexek mellett a percmutató és a lünetta berakása zölden világít, kiemelve a búvár számára, melyik mutatót figyelje. Alapvetően közelítették a második generációs PO-hoz, ami talán a legjobb vétellé tette a modellt a gyártó kínálatában.
Két apróság: ha a csavarok menetrögzítővel vannak rögzítve, mint sok esetben, de nem mindegyikben (ez is érdekes egyébként), akkor egyszeri felhasználó legyen a talpán, aki azt a csavart kimelegíti a helyéről… 🙂 Valamint az SMPc lünettáján/lünetta betétjén nem világít semelyik szám, vagy index. A lünettán egyedül a kis „gyöngy” világít.
Igen, erre gondoltam én is. Gyakran nézegetem az enyémet sötétben. Nehéz betelni vele. A mutatók a te által leírtakkal ellentétben szerintem a Pre-Bond második generációja mutatóiból eredeztethetőek, azok külső éleit viselik, nem a Submariner-stílusú korábbi szériáét.
Az SMP második generációjától kezdődően meghosszabbított óra és percmutatók véleményem szerint kifejezetten rontottak az olvashatóságon.