Bázelben már találkoztunk az új Seamaster és Speedmaster típusokkal, most viszont az Omega Boutique Budapest meghívott a hazai bemutatóra.

Ami egy remek alkalom volt arra, hogy a leülepedett első benyomások után megnézzük, mennyire sikerült megszokni az új dizájnt. A bázeli bemutatóról ITT írtunk, de foglaljuk össze röviden. 41-ről 42 milliméterre nőtt a tok, változtattak a szíjon, laposabb, valamivel szögletesebb lett, már nem domborúak a szemek, változtattak a héliumszelep és a mutatók formáján, más a percosztás az indexek között, a dátum átkerült 6 órához, új színkombinációkat mutattak be és a legfőbb, hogy visszatért a lézergravírozott hullámminta a számlapra.

Akik már kellőképpen hozzászoktak az elmúlt 25 év Seamasterjeihez (SMP), nehezen emésztik az újat. A Rolexnél is érdekes változtatás volt elsőre a vastag tokfüles super case, így a másik legsikeresebb búváróra, az SMP sem úszta meg kétkedő hangok nélkül. Az egy milliméter plusz nem különösebben észrevehető, legfeljebb, ha egymás mellé tennénk a régebbi és az új modellt – tehát ezt nem kell szokja a szem. A héliumszelep 10 óránál továbbra is homokozó vödör formájú a korábbi egyszerű henger alak helyett, ezt el kell fogadni, nem passzol az óra formájához, legalábbis ennek a formának az indíttatását nem értem, de csak egy kis idő kell, és megszokja a szemünk.

A mutatók rövidebbnek hatnak, és sokkal látványosabban szélesednek a végük felé. Az indexek is valamennyivel nagyobbnak tűnnek, de a lényeg továbbra is a hullámmintás számlap. A korábbi, még 2010 előtti SMP-knél a hullámminta domborodott – ezekről ITT és ITT írtunk korábban részletes típustörténetet- , most viszont a legtöbb modellnél lézergravírozott.

Az egyetlen ok, amiért furának érezzük az, hogy eddig nem ilyen volt, és túl sok időnk volt megszokni a korábbit. Itthon a Seamaster Professional talán a legnépszerűbb búvár – a Submarinerrel vetélkedve -, azt is meg merném kockáztatni, hogy az 5 legnépszerűbb óra között ott van, tényleg egy ikonikus darabbá vált. Már az is furcsa volt, hogy a 2010-es modellnél teljesen elhagyták a hullámokat, és egy fényes, sima számlapot kapott, nem csoda, hogy a Seamaster fanok most nehezen emésztik a változást. Nagyjából olyan érzés, mintha a szép, sűrű, hosszú hajú barátnőnk egyik nap vállig érő, ne adj Isten még rövidebb hajjal állít haza… Először sokkot kapunk, aztán egy darabig nézegetjük, és a végén rájövünk, hogy így is szép.

És végre van egy csomó különböző színkombinációban. Ez nagyon hiányzott a kék és fekete mellől. Most van kék lünetta – kék számlap – acéltok; fekete lünetta – fekete számlap – acéltok; kék lünetta – szürke számlap kékes hullámokkal – acéltok; kék – kék – arany/acél; és egy Sedna arany lünetta – szürke számlap – titán/Sedna arany/tantál tokos limitált verzió. A fémszíj és a gumiszíj között választhatunk, de számomra egyértelmű, hogy a fémmel a legjobb választás, és mellé elférhet egy gumiszíj, ha valaki különös vágyat érez iránta. Két hosszanti, kiemelkedő csík fut a gumiszíjon, a végén egy kifejezetten szép tüskecsattal. Láttunk ennél szebb gumiszíjat a svájciaktól, maradjunk a fémnél.

Ami szerintem best seller lehet, legalábbis én mindenképpen ezek közül választanék, vagy a limitált titán-tantál-Sedna arany tokos, aminek nagyon jó színösszeállítása van és a hullámminta domborodik a többitől eltérően, vagy a kék-szürke-acél kombináció. Változatosabb, látványosabb mindkét darab, míg a kék és a fekete az egyszerű klasszikusok.
A szerkezetet a bázeli bemutató során már kiveséztük, elengedték a cal.2500-as szerkezetet – ami leegyszerűsítve egy ETA2892-a2/cal.1120 volt, koaxiális gátszerkezettel -, és az in-house-abb 8800/8806 került a tokba. Összességében, így a második találkozás után egyre inkább szokja a szem az új kialakítást és visszatérő hullámmintát – nem, a héliumszelepet nem tudom egyelőre megszokni, ahhoz több idő kell -, és meg kell hagyni, hogy maga az óra jól sikerült.

A svájci nem egy hirtelen nép, az óragyártásra ez fokozottan jellemző. Az a lépés, amit SMP fronton tettek, egyrészt minimális lépés, másrészt viszont egy hajtűkanyar szalagkorlát nélkül, mert a legikonikusabb elemet hozták vissza, csak másképp. Pár éven belül kiderül a sikere, de nem kételkedem benne. Az acél modellek a korábbi 1,084 millió forint helyett éppen 1,3 millió forint fölött indulnak, ennek egyik oka lehet az újabb szerkezet (is).

A Speedmaster család új tagjai

Az Apollo 8-ról készül majd egy hosszabb ismertető, de ebben az esetben nincs is kétség a felől, hogy hiába húznak le egyre több – megkérdőjelezhető – bőrt a Speedmasterről, lásd a napokban bemutatott Ultraman, de az Apollo 8-at nagyon eltalálták. Tettek az eredeti verzióhoz annyit, hogy nyugodtan kijelenthessük, hogy ez új.

Maradtak a 1861-es szerkezetnél, viszont egészen átdekorálták. Ahogy az óra maga a Holdat megkerülő Apollo 8 után kapta a nevét, a számlap és a szerkezet maga olyan textúrájú, mint a Hold kráteres felülete. A sárga-fekete kombináció pedig sportosságot és vidámságot hoz az egyébként teljesen fekete órába. Visszatérünk rá később bővebben.

A másik Speedmaster a CK2998, bár ez volt az első óra a világűrben (1962), mégsem lett akkora a sikere, mint a Moonwatch-nak. 39,7 milliméteres, nagyon jó méret, nem túl kicsi, nem túl nagy. A számlap és a megjelenés korhű, mégsem lehet ódivatúnak, vagy régiesnek nevezni, a szerkezet pedig a Moonwatchok-ból is ismert kézihúzós cal.1861.

Láttunk még új Railmastert, Sedna arany tokos Aqua Terrát, Olympic Collectiont és egy szép Constellationt, ezekről mutatunk pár ízelítő képet a galériában alant, a részletekkel pedig később jelentkezünk, csak úgy, mint a Speedmaster ismertetővel.

Galéria: