A Seiko méltatlanul elrejt néhány típust a nemzetközi órakedvelőktől és csak hazájában, japánban elérhető. Érdekesen szelektálnak, a japán belpiacos modellek legtöbbször kiemelkedően sikeresek lettek.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Elgondolkodtató lehet, hogy ezek a JDM (Japan Domestic Market – japán belpiac) modellek azért lesznek népszerűek, mert nehezen elérhetőek, vagy azért választják ezeket tisztán belpiacosnak, mert kifejezetten jól sikerültek. A Seikonak az Alpinist széria pont egy ilyen, nagyon jól eltalált sorozat és a gyökerei sokkal mélyebbre nyúlnak, mint azt gondolnánk.
Az Alpinist család nem a mostani slágerdarabokkal, a SARB01x tagjaival kezdődött, hanem sokkal régebben, 1959-ben. A legtöbb márka repertoárjában vannak olyan típuscsaládok, amik kötődnek valamilyen rekordteljesítményhez, szakmához, személyhez, eseményhez. Az Omega Speedmaster Moonwatch a NASA-val, és a holdraszállással van szoros kapcsolatban, a Rolex Datejust és Day-Date az amerikai elnökökkel, az amerikai Ball a tengerentúli vasúttal, a Doxa a hazai vasúttal, az Omega Seamaster James Bonddal, a Longines Conquest, a Rolex Explorer és a Tudor 7809/7909 a hegymászással, felfedezéssel.
A Seikonak is megvannak a hasonló vonatkozású típusai. A 6139-es szerkezetű típusok versenyben voltak az első automata kronográf címért /erről ITT írtunk/, sőt William R. Pogue is egy 6139-6002-t viselt, amikor 1973-ban a Skylab projekt keretei között kilépett a világűrbe. Csupa misztikum és érdekesség, történelmi elmesélések, legendák, régről fennmaradt dokumentumok övezik ezeket az órákat, ezért nagyon érdekesek lehetnek „érzelmi” szempontból.
Az Alpinist család gyökerei hasonló időkbe és környezetbe vezetnek minket vissza, mint a Longines Conquest/Rolex Explorer/Tudor 7909 hármas, a hegymászással, a zord körülményekkel függ szorosan össze. Ahogy a japánok mondják, Yama-otoko, magyarul hegyi ember.
Az első Alpinist még Seiko Laurel márkanév alatt készült el – a Laurel egy almárkája volt
a Seikonak -, a legenda szerint az volt a célja, hogy a szélsőséges időjárási és nehezen leküzdhető domborzati körülmények között élő hegyi emberek számára is megbízható, minden természeti erőnek ellenálló órát készítsenek. Így az óra mindenképpen vízálló kellett legyen, legalább annyira, hogyha a hegyi emberünk beletenyerel a fél méteres hóba, akkor az óra ne menjen tönkre -, és fontos volt, hogy sötétben világítson, ha a Yama-otokora ráesteledik a hegyekben, akkor is le tudja olvasni az időt.
1963-ig gyártották az első szériát, ekkor váltotta a szintén Alpinist családba tartozó Champion 850. Megjelenésében is különlegesebb volt, selyemszámlapot kapott, és minden, egymással szemben levő óraindexet egy nagyon finom, vékony vonal kötött össze. Alapvetően ezek a modellek is kézihúzós, alacsony lengésszámú (18.000), 17 köves werket kaptak, de volt változatuk, ami már automatát. ’64-ben kiadtak ebből egy aranyozott szériát is, keresztvonalak nélkül, valamivel elegánsabb volt a sima Champion 850-nél.
Ezután, mintha elvágták volna az Alpinist család idővonalát, sokáig nem gyártották a típust, majd 1995-ben bemutatták a harmadik generációt, ami immár modernebb köntösben, automata szerkezettél készült, ezt nevezték Red Alpinistnek, a számlapon a piros Alpinist feliratra utalva. A tok már az aktuális modell formáját kapta, 38 milliméteres, masszív 316L acél, 20bar vízállósággal, koronazárral, a belső lünettán égtájakkal és kettő koronával. Az egyik, három óránál az idő és dátum állítására szolgált, a másik, négy óránál a belső lünetta tekergetésére. Volt rajta egy olyan valami, ami nem volt szokás a Seikonál: küklopsz! Tehát nagyító a dátum fölött. A következő típusnál már elhagyták.
Ami még nagyon fontos, hogy egy úgynevezett 4S15-ös szerkezettel szerelték, ami a japánoktól szokatlan 28.800-as lengésszámon dolgozott, és valójában egy átépített 5246-os, ami azért is fontos, mert az 1971-es King Seiko kronométer werkje volt. A mutatók is megváltoztak, az óramutatón megjelent a levélmotívum. Fekete, krémszínű és zöld számlappal lehetett kapni (SCVF005, SCVF007, SCVF009 ref.). Ahogy az eddigi modellek mind plexivel készültek, ez már egy Sapplex Crystal fantázianevű anyagból, ami alapvetően ásványi üveg volt, egy zafír réteggel a külső felén. Ennek a használatát pár év után be is fejezték, mivel az előállítása a kor haladtával többe került, mint a zafírüvegé.
Volt egy a japán belpiacnál is limitáltabb kiadás, 1996-ban csináltak egy „4S15 Sports 200” változatot, ami szinte ugyanaz volt, mint a Red Alpinist, viszont a hátlapján nem hegycsúcs, hanem a Seiko Tsunami volt. Ami valamennyire értelemszerű, mert Délkelet Ázsiában lényegesen kevesebb hegycsúcs van, és a hegyi ember is sokkal inkább legenda, mint japánban.
Készült egy GMT verzió is 2003-ban, viszont általánosságban a formáján kívül semmiben nem egyezett az Alpinisttel. Először is volt egy plusz GMT mutató, nagy háromszöggel a végén, az óraindexek között apró számokkal írták ki a 24 órás osztást, a tok titánból készült, és a ritka, kvarc 8F56 került bele. Ami nem csak hogy GMT, de öröknaptáras is. Volt kék, fekete, és világító krémszínű számlappal (SBCJ019/021/031 és egy limitált krémszínű az SBCJ023). Nem készült sokáig, és azalatt sem sok, Seiko-fanok között gyűjtői darab – 1000 dollár fölötti árakon.
És el is érkeztünk a teszt tárgyához, a történelmi visszatekintés jelenéhez, a Seiko Alpinist 6R15-00E0 típushoz, más nevén SARB013/015/017 – számlapszíntől függően, fehér, egy más számlap kiosztású fekete, és a tesztelt zöld. A következő oldalon kivesézzük az új modellt is.
2006 óta gyártják ezt a modellt, és elsősorban a zöld számlapos iránt szinte töretlen a kereslet. Viszont, mint minden más Alpinist, ez is japán belpiacos, ezért a híre is legfeljebb fórumokon terjedhetett és méltatlanul távol tartották a Föld többi tájától. Tény, innen-onnan meg lehetett rendelni, a kinti kisker árat megterhelte még postaköltség Japánból, vám, és ÁFA. Ami igazán érdekes, hogy még így sem nevezhettük túlárazottnak a közterhekkel együtt nagyjából 150.000 forintos árával.
Az új modell megtartotta a legszerencsésebb és leglátványosabb számlapot, a sunburst zöldet. Nagyon szép a kidolgozása, minden szögből máshogy törik rajta a fény, élvezet ránézni – igaz, a legtöbb, jól sikerült selyemszámlapra ezt mondjuk. A mutatók karcsúsodtak, az indexek rakottak, és mind-mind erősen világít fényről árnyékba lépve, valahogy úgy, ahogy azt annak idején kitalálták.
Az üveg körüli ráma polírozott, nem Zaratsu polír, mint a Grand Seikók esetében, de szép, egyenletes. A tokfülek felénk eső, felső része szálhúzott, egy szépen dőlő él választja el a polírozott oldalától. Az egyetlen gyenge pont a belső lünetta, tehát az „iránytű” koronája. Viselés közben akarva-akaratlanul eltekerődik, ami az egyszeri felhasználónak, tehát aki nem használja iránytűként, leginkább azért zavaró, mert elmászik a precízen beállított középpontból.
A szerkezet a Seiko középkategóriás werkje az alap 7S-re épülő másodpercstoppos 6R15, 21.600-as lengésszámon működik, nagyjából 50 órás járástartalékkal. Lehetne benne 28.800-as változata a 6R-nek, akkor csökkenne valamivel a járástartalék is, vagy lehetne benne egy 8L szerkezet is, de akkor nem ennyibe kerülne – ha pedig a Rolex Omega lenne, kapni is lehetne… -, de ne legyünk telhetetlenek, cserébe kapunk zafírüveget (!!!).
És hiába ad meg a gyártó 25/-15 másodperces napi megengedett maximális eltérést, 1 hónap alatt a napi +-3 másodpercet nem lépte túl.
Az óra egyébként egy egyszerű Seiko dobozban érkezik, bőrszíjon. Jóérzésű órakedvelő ezt abban a pillanatban le is veszi róla, elteszi jó mélyre, és el is felejti, hogy hova tette. Nagyon gyenge minőségű bőrszíjat adnak hozzá, viszont lehet kapni hozzá passzoló fémszíjat, bármilyen NATO szíjat tehetünk rá, vagy akár bőrt is, 20 milliméteres tokfül távolsághoz. A teszt alatt egy szürke PhenomeNATO szíj volt rajta, amivel igazán kényelmes viselet.
És elérkezünk oda, ami viselés szempontjából az egyik legfontosabb kérdés: Nem kicsi a 38 milliméter? Nem. 12 milliméter vastag, és a ráma is polírozott, ami optikailag egy kicsit széthúzza az órát. A 200 méteres vízállóság, a zafírüveg, a koronazár, a selyemszámlap, és a kidolgozása ár/érték győztessé teheti. Hogy ez hosszútávon is így lesz-e, az a jövő kérdése, mert a nagy siker ellenére a Seiko 2017 végével leállította a gyártást, a nem hivatalos webshopok a készleten maradt darabokat elkezdték egyre magasabb áron hirdetni, már 150-160.000 forintról indulnak a megmaradt darabok.
Én az elmúlt két-három hónapban megismertem az óra szépségeit, előnyeit, hátrányait, hogy mire képes a Seiko, ha ebben a kategóriában is maradandót akar alkotni. Most itt az ideje annak, hogy más élvezze, szeresse, ismerje meg ezt a típust.
Galéria:
