A legendás, történelmi magyar órakészítésről keveset hallani. Mindössze mesék, hiányos információk, feljegyzések és igazán régi újságcikkek kerülnek elő, de a végén be kell látnunk, hogy a magyar óraipar nem rengette meg az európai időmérők világát – az pedig már csak pluszérdekesség, hogy a hazai, ipari szintű órakészítés valahogy mindig összeért a gránátok időzítőszerkezeteivel.

– A cikk eredeti változata a 2018. novemberi Business Class Magazinban jelent meg, Ligetfalvi Viktor tollából –

Pedig találkozhatunk nagyapáink fiókjában elfeledett zsebórával, a repedt, fehér porcelánszámlapon „Brauswetter János Szegeden” felirattal, vagy a nyomógombos televízió mellett a MOM ébresztőórával. És az sem titok, csak régen volt már, hogy Szentgotthárdon óragyár működött, sőt 1907-ben jelent meg a Magyar Órások Szaklapja ötödik számában, hogy alkalmazotti bojkottot hirdetett a szentgotthárdi gyárral szemben a Svájci Órás- és Vésnökipari Szakmunkások Szövetsége. Eztán a háborúk és a hetvenes évek kvarcválsága végleg elnyomta a magyar óraipart.

Brauswetter János zsebóra – kép: rugora.wg.hu

A huszonegyedik század viszont – csakúgy, mint a technológia és a tudományok számos területén – az óraiparban is egészen új dimenziókat nyitott meg. Könnyebb tanulni, könnyebb vállalkozni, és a terveket, álmokat valóra váltani. Ez így elég meseszerűen hangzik, a magyar óraipar jelene mégis legalább ennyire meseszerűen alakul.

A Szentgotthárdi Óragyár – kép: magyarorak.hu

Hogy ne vesszünk el a technikai részletekben és az órásvilág mély és sötét bugyraiban, nem fogjuk bekezdéseken át részletezni, hogy a többtengelyes tourbillon miért jó, hogyan működik és mennyibe kerül, vagy hogy káros-e a csőbe zárt trícium, és kik voltak a „rádiumlányok”. Ezekről majd máskor esik szó, most röviden bemutatjuk a huszonegyedik századi órakészítés három fontos, mégis különböző alakját, márkáját. Mindhárman szerelemből csinálják, és mindhármuk óráin az első pillanattól érezni, hogy nem kötelességként, hanem szenvedélyként fogják fel az órakészítést. A három szegmens képviselői tehát a Bexei Watches és Becsei Áron, az Evolvens Budapest és Mezei István, valamint a Phestom Watch Works és Varga Balázs.

Bexei – Haute Horlogerie Magyarországon

Az 1979-es születésű Becsei Áron óráscsalád sarja, az apja és nagyapja egyaránt órásmester volt, így már gyerekként magába szívhatta a mesterség esszenciáját. A középiskola után órás végzettséget szerzett, és órajavításban, felújításokban segédkezett édesapjánál, majd a Budapesti Műszaki Főiskola Bánki Donát Gépészmérnöki karán CAD-CAM-re specializálva folytatta tanulmányait. Már ebből a pár sorból is érezhetjük a meseszerűséget, amelyet korábban említettem. Az alkotni vágyás felülkerekedett a sokszor változatos, de mégiscsak egyhangúbb szervizelésen és felújításon, és 2003-ban elkészült az első, saját készítésű órája, az apró Miniature Zappler, egy három és fél centiméteres miniingaóra, amelynek a szerkezete mindössze kettő centiméter. És ez olyan aprólékos, részletgazdag kidolgozással, amilyet a nagyobb gyártók limitált kiadásai között tapasztalhatunk. 2005-ben, másfél évnyi tervezés és építés után elkészült a Tourbillon No 1. elnevezésű asztali óra naptár, holdfázis, járástartalék és hőmérő komplikációval.

Az óraiparban komplikációnak nevezzük az idő kijelzésén kívül szinte az összes többi funkciót. Komplikációnak számít a dátum – az egyszerűbbek közül –, a stopper, az ébresztés, a naptár (legyen az a hagyományos, éves vagy öröknaptár), a holdfázis kijelzése, a második és harmadik időzóna, a hőmérő, a különböző csillagászati funkciók, a percütés és még sorolhatnánk hosszan. Minél több komplikációt tartalmaz egy óraszerkezet, óraiparilag annál értékesebb, és a legtöbbször annál bonyolultabb is.

 A Bexei órák esetében nehéz megtalálni azt a pontot, azt a részletet, amelyet még jól érthetően el lehet magyarázni olyasvalakinek, akinek nincs komolyabb háttértudása, mert a zsenialitása a manufakturális készítési módon kívül az egyedi, de mindenekelőtt különleges szerkezeti megoldásokon alapszik, annyira magas szintű, részletgazdag kidolgozással, felületkezeléssel, hogy azok már nemcsak szemet gyönyörködtetők, de szakmailag is megsüvegelendők.
A Bexei 2008-ban mutatta be az első karóráját, a Primust, háromtengelyes tourbillon szerkezettel. A tourbillonról most elég annyit tudni, hogy rendkívül összetett és bonyolult megoldás, amellyel alapvetően az óraszerkezetre ható gravitációs erőt és annak a járásra gyakorolt negatív hatását, tehát a járáseltérést kompenzálták még a zsebórák idejében, amikor az óra leginkább egy pozícióban volt, függőlegesen. A háromtengelyes tourbillon viszont ennél egy sokkal komplikáltabb megoldás, amely három különböző tengelyen mozog egy időben, egy középpont körül, ezzel szinte megszüntetve a gravitáció óraszerkezetre gyakorolt hatását, nem csak egy pozícióban, mint a hagyományos tourbillon, hiszen ez az úgynevezett tourbillonketrec 12,5 perc alatt 3750 különböző pozícióban áll – vagyis mozog.

2011-ben készült el a Dignitas Power Reserve elnevezésű darab, majd a Dignitas Pure. Mindegyik típusnak megvan a maga egyedi irányvonala, és minden egyes darab különleges, hiszen kézzel készül, egyedi megrendelőknek, és nemcsak nekik, hanem velük együtt.

Bár a szerkezetben vannak részek, amelyek nem házon belül készülnek, de ezek olyan apró alkatrészek, amelyek előállítása manufakturális módon nem lehetséges. Viszont a fogaskerekek, tengelyek, a szerkezet hídjai és további összetevői mind kézzel készülnek a Bexei műhelyben. Az alkatrészek kivágása, felületkezelése egyaránt, és itt érdemes megjegyezni, hogy az óraiparban használt felületkezelési eljárások, mint az anglázs, a perlázs vagy a genfi csíkozás mind-mind aprólékos, viszont szemet gyönyörködtető eljárás, csakúgy, mint a számlap gilosálása. Áron nem enged a maximalizmusból, a számlap- és tokgravírozáson kívül szinte semmit nem enged ki a kezéből. Így egyrészről biztosítékát adja, hogy a tökéletességre törekvése minden egyes alkatrészen megmutatkozik, egyben determinálja az alacsony darabszámot.

Áron az AHCI (Académie Horlogère des Créateurs Indépendants), tehát a Svájci Független Órakészítők Akadémiájának tagja, amióta 2005-ben az elnökségnek bemutatta addig elkészült óráit, felismerték a rendkívüli tehetségét, az akadémia legfiatalabb tagja lett. Mostanra rendszeres kiállító a legnagyobb nemzetközi órásrendezvényen, a Baselworldön. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Bexei órák az Haute Horlogerie vonalát, tehát az órakészítés magasiskoláját képviselik. Mivel minden egyes modell egyedi, így az áruk is – az árkategória érzékeltetéseképpen elmondjuk, hogy 50 000 eurótól indulnak.

Lapozz, mert a történelem és az Haute Horlogerie után a következő oldalon megismerkedünk az Evolvens Budapesttel és aPhestom Watch Works alkotásaival.