Gyakori kérdés, hogy ha csak egy órád lehetne, mit választanál. A most bemutatásra kerülő óra lehet ilyen – mert amire legtöbben használják az órájukat, arra szinte mindenre jó. Bár nem olcsó, de nem is kell a megvételéhez milliókat elkölteni és évekig sem kell rá várni úgy, hogy már a várólistára kerüléshez is sok idő és szerencse kell.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
A Sinn érdekes színfolt az óragyártók között. Óráikat mindenki a jól átgondolt, jól megtervezett és nagyon jól összerakott darabok közé sorolja, olyanok, amik igazán bírják a gyűrődést. Kevesebben tudják róluk, hogy nagyon sok olyan fejlesztésük van, ami nagyban növeli az órák használhatóságát, strapabírását és csökkenti az elhasználódást, a szervízigényt. Ilyen például a belső párásodást megakadályozó megoldásuk (Ar-Dehumidifying), a gátszerkezet kenésmentességét biztosító DIAPAL technológia vagy az acéltokok felületét megkeményítő, ezzel a karcolódás lehetőségét csökkentő Tegiment eljárás. A Sinn törekszik arra, hogy a lehető legtöbb alkatrész Németországban készüljön, a tokok, az alkatrészek jelentős része már ott készül.
A Sinn története eléggé mozgalmas és jól mutatja, miért kötelezték el magukat a célszerű, a mindennapokban jól használható, jól átgondolt órák készítése iránt. 1961-ben alapította a 2018-ban, 102 éves korában elhunyt Helmut Sinn, aki pilóta és pilóta oktató volt. Így pilóta stílusú karórák és navigációs órák készítésével kezdett el foglalkozni. Nem csak Sinn név alatt, hanem például a Bell&Ross is gyártatott velük.
Az óráik kezdetben Svájcban és Németországban is készültek, ezért látható az idősebb Sinn órákon – mint a most bemutatotton is- a Swiss Made felirat. 1994-ben Helmut Sinn-től a gyár átkerült Lothar Schmidt vezetése alá. A váltás nem volt zökkenőmentes az új és a régi tulajdonos között, de a gyakorlatias szemlélet, a jó minőségű, jó ár-érték arányú órák gyártása megmaradt. Nem véletlenül szerepelnek a Sinn órák sok olyan listán, ahová a legjobb pilótaórák, búvárórák vagy leginkább strapabíró órák kerülnek. Honlapjuk felépítése is ezt a szemléletet tükrözi, sok másikkal ellentétben jól áttekinthető, egységes, logikus a szerkezete, könnyen megtalálhatóak az információk németül és angolul is. Az ügyfélszolgálatuk is elég jól működik, a kérdéseimre eddig mindig pár napon belül válaszoltak. Szintén jó megoldás, hogy az órák rendelésénél választási lehetőségek vannak, nagyon sok óránál megadhatjuk, hogy milyen szíjjal, hátlappal, angol vagy német dátumkijelzéssel, felületkezeléssel stb. szeretnénk megvenni.
Cikkünk témája, a Sinn 103 St nevezhető kínálatuk alapkövének. Az óra dizájnja abszolút klasszikus, egy az egyben a Sinn alapításának időszakából, az 1960-as évekből származik, azóta gyakorlatilag változatlan. Abban az időszakban mások is gyártottak hasonlót, ilyen volt például a Breguet Type XX három segédkörös változata. Néhány kisebb részlet azért változott az évek alatt. Például a kronográfmutató csúcsának az alakja ma már más, vagy a lünettán látható háromszögben ma már nincs meg a világító lume pont, úgy, mint a tesztben lévő óránál.
A klasszikus 103-asra alapozva az elmúlt néhány évtizedben számtalan változatot készítettek, a Sinn honlapján most 7 modell szerepel ezzel a típusjellel, különböző funkciókkal, számlapokkal, acél vagy átlátszó hátlappal, valamint az acéltokos mellett van titántokos verzió is. A korábbi kiadások között láthatunk holdfázissal szereltet, különböző jubileumi-limitált órákat, zöld és kék számlapokat, kiadtak egy érdekes, furcsa tachyméteres verziót is a német Manufactum céggel együttműködésben.
A tesztünkben szereplő 103 St még az 1994. előtti „Helmut Sinn érából” származik, 1993-ban gyártották. Formája a fent leírt néhány kisebb eltéréstől eltekintve megegyezik a mai típussal, de egy kis patina már látható a lumineszcens festéken, ami a legtöbb óra hangulatához inkább hozzáad, mint elvesz – különösen, ha ilyen, fél évszázaddal ezelőtti stílust megtestesítő óráról van szó.
A 200 méterig vízálló tok és a viszonylag rövid tokfülek formája, a 41 mm-es átmérő, a nem nagyméretű, menetesen zárható korona miatt kényelmesen hordható. A tok nem nevezhető laposnak a 15,5 mm-es magassággal, de a lekerekített formájú, szintén vintage hatást erősítő akril óraüveg és acél hátlap miatt, ahogyan mondják, könnyen becsúszik az ingujj alá. Sokak számára furcsa lehet, hogy a lünetta forgatáskor nem kattog, nincsen benne az ehhez szükséges racsnis mechanizmus, de az átlagos használatnál – ha egyáltalán használja valaki a lünettát – ez nem zavaró.
Az órában a jól ismert, kipróbált és milliószámra használt ETA Valjoux 7750-es található, komoly probléma nem várható vele megfelelő karbantartás és használat mellett – például, ha valaki nem akarja a dátumot állítani este 9 és reggel 3 közötti óramutató állásnál, ami az ilyen szerkezetek hibájának egyik meglepően gyakori oka.
Összességében azt mondhatjuk, hogy ez az óra amolyan mindenes óra – se nem túl nagy, se nem túl kicsi, kényelmes, a színvilága, stílusa alkalmassá teszi a legelegánsabb alkalmakon kívül mindenhol viselni gyakorlatilag bármilyen szíjjal és megfelelően ellenálló a mindennapi hordás elviselésére is.
Az árak is olyan sokfélék, mint maga az óra: a legolcsóbb, bőrszíjas, akril üveges és tömör hátlapos változat listaára a honlapon 1670 euró, a 103 St csúcsmodellje acélszíjjal, zafírüveggel és zafírüveges hátlappal 2450 euró. Talán legjobb változat a 103 St SA. Ilyen új óra rendelésénél 2350 euróért megkapjuk a zárható kronográf gombokat, a kattogó lünettát, a szerkezetet is megmutató zafír üveget elöl-hátul és az ötsoros Fine Link fémszíjat. Persze ennél jóval drágább típust is össze lehet válogatni, például a titántokos verzió fémszíjjal már meghaladja a 3500 eurós árat.
Mindenesetre ezzel az órával tévedni nem nagyon lehet, a sokféle változat pedig lehetővé teszi, hogy mindenki megtalálhassa a számára leginkább megfelelőt akár az újak akár a használtak között.
Galéria:
