Az óragyártók imádják a különkiadásokat. A Raymond Weil Jimi Hendrix 50 évvel ezelőtti Woodstock koncertjéről emlékezik meg egy 500 darabos limitált szériával. Vajon sikerült megragadniuk a lényeget?
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
A külső
A különkiadás egy veszélyes fegyver az óragyár kezében. Ha a tervező asztalon rosszul lövik be a részleteket, azok arányait (a kevesebb néha több), akkor a várt hatás ellentétét váltja ki a termék a vásárlóból. Az órakedvelők világa elég kegyetlen tud lenni, könnyen válhat egy patinás márkákból is közröhej tárgya a fórumokon. Ha viszont jól sül el a dolog, akkor az új vásárlókat, gyűjtői értéket és brand építést jelenthet.
Első pillantásra nem jött át a Woodstock érzés. És a tizedikre sem. Pedig igyekeztem, a cikk írásakor korabeli zenével hangolódtam a témára. Hol van a 60-70-es évek hangulata, a színek, a bund szíj, a ma már furának ható tokformák? A sajtó képeket nézegetve messziről simán elhittem volna, hogy egy jelenkori Tag Heuer Carrera koppintásról van szó. Különben is miért a kronográf kialakítás mellett döntöttek? Mi köze Jimi Hendrixnek meg úgy általában a hozzá társított zenének és hangulatnak a stopperhez?
A cikk tárgyát képező kronó egyébként a Freelancer kollekcióba tartozik, és nem ez a kollekció első limitált darabja. Létezik már AC/DC és David Bowie verzió is, melyek egyébként szimpla 3 mutatósak.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Úgy képzelem, hogy volt egy pénteki meeting, ahol a Jimi Hendrix rajongó marketingvezető épp továbbadta a füves cigit a sales-es kollégának, bedobva a Jimis limited edition ötletet. Miért is ne, Hendrix retro és menő, különben is az egyik következik a másikból. A sales igazgató szippantott egyet és rávágta, hogy okés, de akkor kronó legyen, mert azt lehet most drágán eladni.
Akárhogy is történt, szerencsére a termék összességében jól sikerült.
A szürke (PVD) bevonatú napjainkban kortárs méretű, 42 mm-es óra legnagyobb attrakciója természetesen a számlap. Talán kicsit sok is itt a jóból. Jimi híres Fender gitárja ihlette az (sötétben világító) indexek formáját és a körbe futó hat „húrt”, de akad itt pici non-figuratív minta is. Személy szerint nekem a farmer kék, gitárfejet formázó mutató és a kettő óránál olvasható „a zene az én vallásom” idézet a kedvenc részletem. Utóbbiról a Speedmaster Snoopy Award kiadása jutott eszembe, ott hasonlóan a számlap ezen részére került fel egy pici üzenet (What could you do in 14 seconds?). Szerintem jópofa ötlet és jó helyről nem szégyen lopni. Pláne nem ciki az Omegától, ami a különkiadások nagymestere.
A menetes hátlapon keresztül megcsodálhatnánk a szerkezetet, ha nem gravíroztak volna rá egy nagy Hendrix sziluettet. Értem a szándékot, de így nem sok értelmét látom az egyébként zafír üveg hátlapnak. Ami viszont remek választás, az a szíj. Szép és autentikus csokoládé árnyalatú bőrszíj. Kék farmer-bőrcipő vagy bőrdzseki kombóhoz istenien passzol az óra.
A körítés része még egy speciális doboz, illetve egy Janie Hendrix (Jimi testvére) által dedikált emléklap is. Érdekes, hogy a doboznál már visszaköszön az a színes dizájn, amit a korszakhoz társítok gondolatban.
Szerkezet, műszaki tulajdonságok:
Nincs itt semmi meglepetés, de ez nem is baj. Az RW 5200-as werk, leánykori nevén ETA 7750 egy megbízható, ebben az ár szegmensben tökéletes választás, 48 órás járástartalékot és a könnyű szervizelhetőséget nyújtja. A korona menetesen zárható, amiért külön piros pont jár a RW-nek, így már tökélesen érthető a 100 méteres vízállóság. Azért egy medencés, strandos tivornya esetén inkább egy búvárórát viselnék a szeretett Hendrixes kronóm helyett. Ha esetleg aktív zenészként választja valaki ezt a típust, amire szerintem van esély, akkor – extra mágneses védelem híján – nagy teljesítményű elektromos berendezéseket (pl. erősítő, keverőpult) inkább kerülje el Freelancerét viselve.
Verdikt:
A Raymond Weil Freelancer Jimi Hendrix Edigition Chronograph egy tisztességesen megcsinált különkiadás, de ezért az árért rajongónak kell lenni hozzá. Nem nekem készült, de simán hordanám az órát, mert van annyira semleges a dizájn, hogy Hendrixre immunisak is tudják szeretni. Rajongóknak pedig kötelező, nekik az 1 millió Ft körüli ár is indokolt lehet. Nekem ez csak egy jó kronó, a „Purple haze” elmaradt, de arra legfeljebb rákeresek a Spotify-on.
Galéria:
