Reggel megérkeztem, mondtam mit szeretnék, mindenki tudta miről beszélek, volt egyfajta kelletlen hanglejtés a „Jaaa, igen, emiatt szóltak le föntről…” mondatban, pedig én nem vagyok protekciós, nincs ott ismerősöm, csak egy csomagot szeretnék tisztességesen feladni. Feladtam, ~22.000 forintért, plusz, ha jól emlékszem 3.000 forint a vámkezelés. Bizony, mivel javításra adom fel és majd visszajön a csomag, kifelé is meg kell bíznom a Postát vámkezelésre. Semmi gond, már nincs vissza út, egy jó állapotú szíj 1000 euró, és akkor az már nem pont az amit az órához adtak újkorában. A repülőt elértem, teltek múltak a napok, megnéztük a híresebb kambodzsai templomokat, Angkor Watot, Angkor Thom-ot, jártunk a „Tomb Raider templomnál”, aminek rendes neve Ta Phrom, meg még egy csomó érdekes helyen, és külön öröm volt, hogy az ötcsillagos medencés szállás reggelivel, nagyjából annyi volt éjszakánként, mint amennyi egy szilvásváradi vendégházban.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Eltelt egy hét, nem foglalkoztam azzal, hogy mi lehet a csomaggal, nem néztem a nyomkövetést sem. A magyar SIM kártyám egyből kivettem, ahogy a gép felszállt, mindenhol helyi kártyát használtam később. Majd már jócskán Thaiföldön, február 3 körül kaptam egy e-mailt a kronometer.hu „kapcsolat” menüpontján keresztül küldve a Magyar Posta egyik munkatársától, hogy én adtam-e fel csomagot Hongkongba…
Egy héttel a nemzetközi gyorsposta csomag feladása után gondolni sem mertem arra, hogy még nincs Hongkongban a csomag. Kiderült, hogy napok óta próbálnak telefonon elérni, de kisípol. Igaz, e-mailt nem írtak, pedig a sok-sok egyesével sok példányban kitöltendő dokumentumokon az e-mail címem is ott volt. Mindenesetre a szemfüles munkatárs, aki rájött az e-mail írás lehetőségére, felgyorsította a dolgokat: küldjek személyit, lakcímkártyát, adókártyát scannelve, különben nem tudják vámkezelni.
Ezt mondjuk a postán is mondhatták volna. Február 5-én elküldtem minden szükséges iratom, és vártam, hogy folytatódjon a vámkezelés.
Február 9-én már Bangkokban voltunk, nekem nem tetszett. Kambodzsa szebb, barátságosabb,nem csillogó, őszintén szegény, megbecsülik a turistákat, ezért sokkal szívesebben fizet/költ/támogatja a gazdaságot az ember. Nem találkoztam semmilyen turista lehúzással. Thaiföldi kis szigetünkön sem, viszont Bangkok ebből a szempontból egy fertő. Minden sarkon át akarnak vágni valamivel, de van, hogy két sarok között többször is. Csalódottságomban írtam a Posta kollégájának, hogy 4 napja küldtem el mindent, mi történt azóta? Majd később annyi infót kaptam, hogy február 12-én átadták a légifuvarozásnak. Tehát a NAVnak is beletellet még 7 napba, hogy az irataimat ellenőrizzék, és kapjak egy VPID számot. Értem, hogy minden időbe telik, de egy 88 grammos csomagot 25 ezer forintért adtam fel GYORSpostával, nem viccből.
Sokáig nem volt semmi hír, a nyomkövetés sem frissült látványosan, summa summarum február 20-án kaptam Michael Youngtól egy levelet, hogy megérkezett a szíj. Tehát 24 nap kellett ahhoz, hogy kijusson. Ha nem sz.rozok a tisztességes eljárással, hanem csak szimplán kiküldöm, akkor szinte biztos, hogy Február 1-2 körül kint van. Sebaj. Eltelt pár hét, jelezte Michael hogy volt baj bőven, 320 dollár a számla értékbiztosított postával együtt, majd azt írja rá a csomagra, hogy… Egyből jeleztem, hogy ne, én tisztességes magyar állampolgár vagyok, le van zsírozva minden, írd rá: felújított, használt óraszíj. Megtette.
Március 12-én feladta, és a hongkongi posta nyomkövető oldalán már március 17-én Magyarországon volt a vámnál, a magyar követő oldal szerint 17-én csak bejött, és a vámhoz 19-én került csak, itt nyilván két nap elszublimált, megesik az ilyen. Még mielőtt írt volna a vám, minden dokumentumot elküldtem nekik: az egyszeri import vámkezelési nyomtatványt kitöltve, aláírva, scannelve; a paypal bizonylatot a teljes összegről; a teljes levelezést Michael Younggal a munkafelvételtől a csomag feladásáig, valamint a KKO-t, a Kiviteli Kísérő Okmányt, ami bizonyította, hogy én ezt elküldtem. Szóval koradélután elküldtem, a levél tárgyában szerepelt a nyomkövetési szám, ugye ez az azonosító. Éjszaka kaptam egy levelet a postaimporttól, hogy küldjem el a szükséges dokumentumokat… Azokat, amiket koradélután már elküldtem. Elküldtem újra.
Innen ismét indult egy hosszas levelezés, amit nem részleteznék, ami viszont ennél lényegesebb, és hogy ne is untassam tovább a kedves olvasót ezzel a kálváriával, április 3-án kaptam meg a csomagot, e-mailben jelezték ugyan, hogy majd kell fizetnem, de azt nem jelezték, hogy mennyit, a kézbesítő viszont rendes volt, és telefonban elmondta, hogy huszonnyolcezer valahányszáz forint áfát és 3500 forint vámkezelési díjat kell.
Hát ennyit ért az, hogy tisztességgel jártam el, az EMS csomag 22 nap alatt ért vissza hozzám, összesen ~ 32.000 forint plusz teherrel megfejelve. Azóta sem értem, hogy egy Hongkongban elvégzett szolgáltatás után nekem miért kell magyarországi ÁFA-t, tehát Általános Forgalmi Adót fizetnem, de a lényeg, hogy kell.
Lapozz, a következő oldalon végre tényleg órákról lesz szó!
