Régen a Doxa és az IWC Schaffhausen, később, a hetvenes-nyolcvanas években a Seiko, Certina, Tissot volt igazán ismert hazánkban, majd a kilencvenes években és a kétezres évek elején az Omega, TAG Heuer, Breitling jelentették a közbeszédben a nagybetűs svájci óraipart. A Tissot azóta is megmaradt a közvélekedésben egy ismert svájci márkaként, holott az elmúlt években túl látványosat nem alkottak, említésre is leginkább a heritage modellek méltóak, bár a 2018-as Baselworld-ön kívül nem nagyon láttam őket. Ha Európában többet lehetne róluk hallani, mi is többet foglalkoznánk a márkával. Hogy ezt a fajta lemaradásunkat pótoljuk, sőt, összekössük a nyárral, górcső alá vettük a búvár-vonalat.
Búvárvonalon a Seastar kollekció képviseli a márkát, ami első hallásra a tengericsillagot juttatja eszünkbe – noha azt legtöbbször inkább starfishként nevezzük angolul, de hagyjuk meg a költői szabadságot. Az elmlt években a Seastar szinte esélytelen volt a házon belüli konkurenciával, a Certinával szemben. A Seastar régibb verziója egy bumszli, agresszív, nagydarab valami volt, ami szerencsére az előző generációval már elkezdett finomodni, sőt kifejezetten jól nézett ki, a legutóbbi modellfrissítésen pedig jelentősen megváltozott.
Karcsúbb, szofisztikáltabb vonalakat kapott, kifejzetten viselhető, 43 milliméteres tokot, változatos felületekkel. Érdekes például a tok oldalán végigfutó mélyedés, ami megtöri az egyhangú vonalakat. Masszív a szíj is, egyedül a csat, amit talán finomíthattak volna, hogy kitörjenek a 12-1 tucat halmazból – szinte minden olcsóbb, tehát 50-150.000 forint közötti órán szembe jöhetett az elmúlt 10-15 évben ilyen csat.
Színkombinációból sem szenvedünk hiányt. Van kék, színátmenetes fekete-kék, fekete, arany-acél-fekete, pvd bevonatos fekete, és zöld-fekete színátmenetes. Érdekes egyébként a színátmenetes számlap. A Rolex ombrénak hívja, a Tissot gradientnek, más márkák fumé-nak, de az Instagram után szabadon a vignette az egyik legelterjedtebb – Instán volt egy ilyen effekt, amivel a kép szélét lehetett körbe sötétíteni.
Csak úgy, mint számlapokból, úgy szíjakból is van választék. Választhatjuk a masszív acél szíjjal, a fonott acélszíjjal, cordura szíjjal, kaucsukkal, éppen csak bőrrel nem.
A lünetta kerámiából készült, szerintem bátran kijelenthetjük, hogy ez napjaink búváróra-divatja, teljesen egyértelműen.
A Swatch Group továbbra is folytatja a műanyag gátszerkezettel szerelt Powermatic 80 szerkezet tokozását, ami abból a szempontból érthető, hogy egy nagy mennyiségben, szinte teljesen automatizáltan előállítható szerkezet, kifejezetten jó, 80 órás járástartalékkal. Hozzáértők szempontjából már hagy némi kívánni valót maga után, például, hogy nem szabályozható a pontossága olyan egyszerű módszerekkel, mint bármely klasszikus és népszerű automata szerkezeté. Mindenesetre, az óravásárlók jelentős része nem szakértő, így őket ez teljesen hidegenhagyja, ami nem is feltétlenül baj, elvégre csak így lesz elég tapasztalat a szerkezetről, és a további fejlődési irányokról.
Öröm az ürömben, hogy a Seastar kollekcióba is beszivárogott egy felsőbb kategóriás fejlesztés, a szilíciumból készült hajszálrugó, aminek legpozitívabb tulajdonsága, hogy nem mágnesezhető, ez pedig egy mechanikus óránál nagyon fontos. És ez a valódi újdonság, ugyanis a Seastar 1000-hez a szilicium hajszálrugós változat csak idén csatlakozott. A 300 méterig vízálló tokra menetes zárral szerelt korona került, az üveg pedig zafírkristályból készült.
A hárommutatós változat mellett egy kvarc-kronográf verzió is megjelent, szintén 300 méteres vízállósággal, viszont 45,5 milliméteres tokátmérővel, az elterjedt ETA G10-es szerkezettel.
A kvarc kronó ára 170-200.000 forint körül alakul, az automata verziók pedig 230-300.000 forint között éretőek el. További infók a kollekció weboldalán, itt.
Galéria:
1 comment
Gratulálok, nagyon jó a cikk, de a bevezetőben félreérthető a fogalmazás, mert a Seiko is svájci márkának értelmezhető, holott japán. Üdv: Tamás