A Roamer cégstruktúrája sokat változott az elmúlt fél évszázadban, egészen ’94-ig magántulajdon volt és csak ekkor, több mint 100 év fennállása után került nagyvállalati ernyő alá. Amit a történelméről mindenképp érdemes tudni, hogy az MST szerkezeteik az ötvenes években kifejezetten jó minőségű és ár/érték arányú darabok voltak, később pedig a Mustang, Searock és Vanguard modellekkel hódítottak. A nyolcvanas évek elején a kvarcválság hatásaként éppen magába szippantotta volna az ASUAG, amikor 85-ben az addigi marketing igazgató szárnyai alá vette a céget, az említett 1994-es dátumig.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
A márkát megosztva a hongkongi Chung Nam Group és az emírátusok beli Swiss Watch Group (SWG) birtokolta, de 2009-ben a márkát cégen belül legjobban ismerő Christian Frommherz, aki a mostani ügyvezető – vele olvashattok interjút a következő oldalon – és Georg-, valamint Leonhard Schweiger megszerezték az SWG-től a márkanév használatának jogát, így ma a Chung Nam Group a tulajdonos, de a márkanév használata a hármuk, tehát C. Rommherz és a Schweiger testvérek által birtokolt és vezetett Roamer AG-é.
A Roamer megőrizte svájci identitását, ráadásul maradéktalanul. Amellett, hogy tokjaikat házon belül tervezik, sőt, a saját tokgyárukban készítik, az óra többi összetevője, tehát a mutatók, számlapok és a szerkezetek is svájci beszállítóktól kerülnek a Roamer saját összeszerelő üzemébe. Ők tehát nem csak a szükséges minimum 60%-kal akarnak megfelelni a „Swiss Made” kritériumnak, hanem a lehető legnagyobb mértékben.
Hogy a kihívás mindenképp nagy legyen, az alsó-középkategóriában indulnak, ahol elképesztő nagy konkurenciával találhatják szembe magukat, olyan márkákkal, mint például az Orient Star, Tissot, Certina, Hamilton, Mido, Seiko, elvégre ez úgymond a legszélesebb réteg számára elérhető szegmens, amikor az órakedvelő/órák iránt érdeklődő már azt érezheti, hogy valóban egy maradandó darabot kaphat a pénzéért.
A Roamer kollekciója az elmúlt egy-két évben látványosan megújult, előnyére. A tavalyi év márkán belüli legjobbját a Searockot némileg feljebb pozicionálta a cég és mint belépő modell került be a kollekcióba a Mechaline Pro. Szokatlan egy ilyen órára a belépőmodell jelzőt használni, de erre majd később kitérünk, érdemes majd lapozni a második oldalra is, hiszen a Roamer ügyvezető igazgatója elárul olyan dolgokat, amiket eddig csak sejtettünk.
A Mechaline Pro-ban mindenből kaphatunk egy kicsit, úgy, hogy az összhatás mégis maradéktalan legyen. 41 milliméteres a tok, és a tok-tokfülek-szíj kialakítása, valamint a ráma vastagságának összhatásában sikerült egy olyan órát alkotni, ami egy vékonyabb 16,5 centiméteres csuklón sem érződik nagynak, viszont egy 20,5 centiméteres csuklón sem hat kicsinek.
A tokfüleken egy ügyes trükköt használtak, amit tényleg csak hosszas „makrózás” és toksimogatás után fedezhetünk fel: bár úgy tűnik, hogy a tokfül polírozott és szálcsiszolt felülete között egy térbeli törés is van, ez a felület egyenes és a felületkezelés különbözőségével érték el azt a hatást, mintha térbeli „szintek” lennének. Ez az egyik előnye, ha egy óragyártó maga rendelkezik a tokgyártás lehetőségével, mivel
A számlap ízléses és arányos. A külsőbb részén szemécsés-fényes, ezen helyezkednek el a belső, texturált részre nyúló polírozott, hosszában tört indexek. A tört indexek előnye, hogy a fény beesésétől függően az egyik oldaluk árnyékot tükröz, a másik pedig fényt, amitől különösen látványos lehet. Ami ennél még érdekesebb látványelem, az a polírozott indexek és a texturált számlap összhatása.
Korábban egy Vacheron Constantin Overseas-nél éreztem ezt utoljára, miszerint a két különböző felületkezelésű elem, tehát a texturált, nyomott számlap és a polírozott indexek olyan érzést keltenek, mintha az indexek nem érnének hozzá a számlaphoz, hanem lebegnének fölötte. Ehhez nem kell űrtechnika, csak némi kreativitás, és mégis kevés gyártó készít ilyet, vagy ehhez hasonlót.
Egyedül a mutatók hossza az, ami elbírt volna még néhány millimétert, hogy mégarányosabb legyen a számlap.
A szíj 5 soros, a három szélesebb sor szálcsiszolt, az ezeket elválasztó vékony szemek polírozottak. A szíj belső felét megfigyelve láthatjuk, hogy ezek nem 1 darab, vagy 3 darabból megmunkált szemek, hanem minden szem tisztességgel, 5 darabból áll – sok esetben 1 szíjszem 1 darabból áll, és CNC-vel, valamint különböző felületkezeléssel érik el azt a hatást, hogy olyan legyen, mintha több részből állna, ez olcsóbb megoldás, de egymás mellé téve az 1 darabos és a több darabos szemeket, a különbség magáért beszél.
A szerkezet az STP-től érkezett a Roamer Mechaline Pro-ba. Az STP 1-11 az örökzöld ETA 2824-2 alapján épült gyakorlatilag teljesen ugyanolyanra – csak úgy, mint például a Sellita SW200. A tesztre érkezett darabnak a pontossága egyenletes volt minden pozícióban, ami természetesen egy nagyon pozitív dolog, főleg úgy, hogy ebben a kategóriában nem tesztelnek gyárilag több pozícióra és különböző hőmérsékletekre pontosságot.
A 100 méteres vízállóság erős pozitívum, mivel ez nem egy sportóra, sokkal inkább egy minden szituációba alkalmas darab. Én magam stílusilag ebbe a kategóriába szoktam sorolni például a Rolex Datejustot, a nemrégiben bemutatott Orient Star Basic Date-et, a TAG Heuer Carrera alapmodelljeit, az Omega Seamaster Aqua Terrát, vagy akár a Certina DS1-et, ha csak svájcból válogatnánk, természetesen nem maradéktalanul. Amiben viszont tényleg különleges lehet kategóriájában a Roamer, az a 7 év garancia. Le a kalappal, főleg ennyiért: éppen 200.000 forint alatt.
