A használtóra-piac rendkívül veszélyes terep egy laikus számára. Számtalan buktatót rejt, megvannak a maga sajátosságai, ezért nem árt legalább egy kicsit is ismerni a működését. Cikksorozatunkban ebben próbáljuk segíteni a kedves olvasót.
Hirdetés
-----------
Kezdetnek nézzük meg hogy áll most a hazai használtóra piac.
Felfordult. A koronavírus ezen a területen is hatalmas felfordulást okozott – sok esetben egyébként a használtautó piaccal is találhatunk összefüggéseket. Például, hogy a magyarországi új óra eladások nem tudják „fenntartani” az azzal körforgásban levő használtóra-keresletet. Az új és a használt órák piacán a vásárlók halmaza nagyon vékony sávon fedi egymást. Az új óra vásárló sok esetben nem is gondol az óra későbbi eladására, kizárólag magának, hosszútávra vásárol, míg a használt órák között keresgélők már belekalkulálják, hogy mi van, ha elmúlik a szerelem. A magyar egy leleményes nép, lássuk be, aki némi üzleti érzéket szippantott magába élete során, az nem szereti elbukni egy új termék árának 20-40%-át már a vásárlás utáni pillanatban, gondol az értéktartásra, vagy egyszerűen a későbbi eladásra, az óra lecserélésére. Ezáltal nagyon pörgős a használt órák piaca. A koronavírus-járvány kezdetéig ezt a használtpiacot elsősorban külföldről érkező órák tartották frissen.
Több európai országban szerveznek, de legalábbis szerveztek órabörzéket, ahol elsősorban a minden hájjal megkent órakereskedők (de a használt óra kereskedőket nevezhetjük akár neppernek is, csak nem sértődnek meg rajta – nyilván a nepper némileg pejoraítvabb, ők azok, akik azt állítják, hogy csak hobbiból adnak-vesznek. Ilyentől a kedvenc mondatom, idézem: „Én nem vagyok kereskedő, csak órákkal kereskedem.”), nepperek próbálták leginkább egymásra rásózni a portékát. Hogy ott mennyire másként kezelik a „terméket”, mint amennyire egy végfelhasználó, arról egy későbbi epizódban írunk majd, addig legyen elég annyi, hogy nagyon-nagyon résen kell lenni minden kereskedőnek ahhoz, hogy ne több ezer eurós buktával érjen véget az utazás, de ugye a kereskedés pontosan erről szól.
A koronavírus-járvány beköszöntével ezek a börzék megszűntek, teljesen. Ezáltal a külföldi óra dömping elmaradt, és a hazai használt óráknak kellett ellátni a hazai piacot, így viszont gyorsan hiány is lett. Furcsamód a kereslet nem csökkent, pontosabban átrendeződött, és a 2-300 ezer forint alatti órák mozgása lecsökkent, a drágább óráké pedig az árkategória emelkedésével arányosan nőtt. Ezen a ponton meg kell jegyezzem, hogy nem hivatalos statisztikákból, hanem a használtórás közösségekben látott mozgások, hozzászólások, posztok, és kereskedőkkel/nepperekkel folytatott beszélgetésekre alapozom ezt.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Az árak két fő tényező miatt kezdtek szép lassan emelkedni. Az egyik az új típusok árainak emelkedése, amit egyrészt a technológiai fejlődés, másrészt a csapnivaló forint – euró árfolyam indokol, a másik pedig, hogy éves szinten kb. 1000-1500 darabbal kevesebb óra került hazánkba. Kevesebb órának kellett ugyanakkora, sőt bizonyos szegmensekben egyre növekvő igényt kielégíteni. Emellé pedig emberi tényező is társult. Nézzünk egy példát fiktív nevekkel, de létező óratípussal. Omega Seamaster Professional ref. 2531.80. Háromrészes Seamaster történetünk második epizódjának főszereplője, a klasszikus Bond Omegaként is emlegetjük – és sajnos már minden boldog-boldogtalan James Bond Seamasterként emlegeti, pedig azok a limitált kiadások -, Pierce Brosnan 3 filmen keresztül viselte (az első Brosnan-Bond filmben a kvarc változata, a 2541.80 volt rajta). 2016-ban egy full szett, tehát saját dobozával és kártyáival rendelkező típus itthon 330-380.000 forint között mozgott, de 2019-ben sem lépte túl a 450-500 ezer forintot a típus. Aztán elindult egy érdekes folyamat, amit a magánemberek és a szemfüles kereskedők együtt vittek végbe, pontosabban együtt indítottak el, mivel még nem látni hol a vége.
A történet szereplője legyen Béla, Béla 1, 2, 3, 4, 5 és nepper 1, nepper 2. Béla megunja a Seamastert (SMP), meghirdeti 500 ezerért. Béla 1 meglátja, meglepődik, hogy ez ennyit ér, hiszen ezt olcsóbban vette, és ő is felteszi 500-ért, hogy gyorsan elmenjen. Béla 2 Már másként látja, ő felteszi 550-ért. Közben Béla és Béla 1 is el tudta adni, mivel már nem látni a piacon az óráikat. Ennek megörül Béla 3, és azt mondja, hogy hát ha ez így megy, akkor felteszem 650-ért, aztán majd lehet alkudni. Ekkor jön nepper 1, aki így-úgy lealkudozza Béla 2-t 500-ra, majd kicsinosítja az órát, legyen mondjuk így 530, ha csak egy tok-, szíjfelújítást kapott, elég reménytelen, hogy le is szervizeltesse, mindig ott az „adu”: „nálam még jól járt, pontosan…” Nepper 1 felteszi az órát 750-ért, keresni akar rajta, ebből él, meg egyébként is, milyen szépen csillog, talán még oda is írja, hogy „sose volt polírozva”, meg „ki se vették a széfből” és a többi ködevés. Béla 4 ezt meglátja, ő is 350 körül vette még rég, hát máris veszi elő a telefont, hogy lefotózza az órát, fel is teszi 730-ért. Közben Béla 3 650 ezres óráját elvitték, amikor meglátták, hogy nepper 1 750-ért rakta ki, akkor már nem is alkudoztak. Jön nepper 2, akinél volt egy ilyen, de nem akarja ezek után olcsón adni, legyen 800. Majd ír mellé valami szépet. Közben megérkezik Béla 5, aki annyit mond, hogy neki egyáltalán nem sürgős, egyébként is dobozos, kártyás, akkor legyen 950.
És ez így folytatódik tovább. Most 1,1 millió környékén járunk egyébként így 2021. késő őszén, ne feledjük, 2019 tavaszán ez még 500.000 alatt volt. Mindeközben fontos figyelembe venni az új modell árának alakulását. A 2531.80 már rég nem kapható, a 2012-től 2018-ig készített sima számlapos, kerámialünettás 212.30.41.20.03.001 referenciaszámú óra, a kifutásakor 2018-ban 1.081.000 forint körül kóstált emlékeim szerint az Andrássy úti butikban. Ekkor volt generációváltás, az új modell nem sokkal 1,3 millió forint fölött indult, ugyanez jelenleg 1,9 millió forint. Tehát 3 év alatt 600.000 forintot nőtt az aktuális típus ára, ez pedig nagyon erős hatással van a már kifutott modellekre, elvégre ha a kereslet megvan magára a Seamaster Diver 300m kollekcióra, akkor a használt is lehet drágább, aki nem akarja az újat 1,9 millióért, vagy a ’18-ban kifutottat immáron 1,2-1,3 millió körül megvenni, akkor a legrégibb szériáért fog nyúlni. Emlékszem, még nem volt olyan régen, amikor a ’18-ban kifutott széria darabjai használtan 650-750.000 forint között mozogtak.
De ugyanez történt a vintage-be hajló 36 milliméteres Datejustokkal, még a felfújt kor előttiekkel, tehát 2005-ös modellévig. 2019-ben még 1 millió forint alatt mozogtak, ma már másfél millió alatt semmilyen nincs, a zafírüveges modellek, vagy a ritkább számlapos plexisek 2 millió fölött mennek, és szép lassan ez is növekszik. Ugyanígy még számtalan más típus, például a 16710-es referenciaszámú Rolex GMT-Master Pepsi, ami 4-5 éve még 1,5 millió körül mozgott, ma már inkább 4 millió forint.
– Ki a hibás? A 360 fölötti euró?
– A piacgazdaság. És a 360 fölötti euró.
Azt gondolom, hogy mindegyik szereplő – miközben egyik sem. A nepper/kereskedő azért, mert bár halad az árak mozgásával, látja, hogy egyre kevésbé tud olcsón (500e körül, ha az SMP-nél maradunk) vásárolni, de a haszonból nem akar engedni, ezért ahogy növekszik a bekerülési ár (500-550-600), úgy növekszik az eladási is, azzal az apró problémával, hogyha sokakhoz eljut, hogy a nepper 750-850-950-ért árulja, akkor senki nem fogja 500 körül. Bár, tegyük hozzá, sajnos még mindig sokakat meg lehet hülyíteni kellően nyomulós dumával. A kereskedő egyre csak drágábban, már-már meglepően, megbotránkoztatóan, vagy pofátlanul drágán teszi fel az adott modellt, de az idő őt igazolja. Más téma, hogy közép-hosszú távon az olcsón vásárlást is kiírtja.
Vagy a magánszemély a hibás? Miért? Azért, mert ő is egyre drágábban szeretni eladni, csak mert látta Bélák sikerét? Vagy azért, mert nem parancsol megálljt ennek a tendenciának azzal, hogy egyszerűen nem vásárol olyan dolgot, amire ez az irreális emelkedés igaz. Vagy egy fecske nem csinál nyarat alapon inkább nem próbál szembe menni a használtórás közösséggel? Lehet.
Mindeközben külföldön is meredeken emelkednek az árak, pedig ott nem lehet ok a külföldi órák beáramlásának a hiánya. Akár a Datejustot, akár az SMP-t nézzük, külföldön is hasonló növekedést látunk.
El kell tehát fogadni, hogy akármennyire is irreálisnak tűnik az árak emelkedésének mértéke, a kereslet és kínálat kapcsolata határozza meg az árakat. A kereslet pedig egyre csak nagyobb, ahogy egyre többen kerülnek abba a helyzetbe, hogy karórára is költsenek és ahogy egyre csak terjed az órás kultúra a csoportoknak, közösségeknek és órás médiumoknak köszönhetően. Az árak növekedése természetes, a folyamatot magunk követhettük végig a fent leírt módon. Ha ez mégis csak egy lufi lenne, az egy évtizeden belül kiderül, viszont fontos látni, hogy nem csak az órák piacán láthatunk drágulást, hanem mindenhol. Egy beszélgetés közepette a napokban megnéztem a Volkswagen Polo alapárát a hazai konfigurátorban: 6,5 millió forintról indul a konfigurátorban a legkisebb VW.
Az órák terén ezzel kapcsolatban az egyetlen ellenérzésem, hogy túl erősnek érzem a márkák iránti hájpot a termékhez képest. És itt jön elő a következő dolog, amiben mindkét fél sáros: BEFEKTETÉS
A csapból is ez folyik lassan: Olyan órát szeretnék, ami jó befektetésnek/ alapvetően nem hordanám, csak alkalmakkor/ és hasonló megjegyzések, amiket a vásárlás előtt állók sűrűn emlegetnek. Befektetés az állampapír, a tőzsde, és az ingatlan. A karóra egy használati tárgy, aminek az értékvesztése vagy értéknövekedése nem tervezhető biztosan. Használatban van, amortizálódik, kopik, szervizelik, polírozzák, ha széfben van, és nem hordja a tulaj, akkor összességében eggyel több óra nem jut el olyan emberekhez, akik valóban hordanák.
Sokkal szebb és változatosabb lehetne a használtóra-piac, ha nem a „befektetés” határozná meg a végfelhasználók (!) priorizálási szokásait. Mindeközben persze az emlegetett szörny, a forint-euró árfolyam és az egyre csak növekvő infláció ellen az óra is egy menekülőútnak tűnik, ez pedig egy fontos tényező, így nem vethetjük el azt a bizonyos követ.
Arról, hogy miért lehet jó befektetés az óra, melyik modellek bizonyultak igazán erősnek az elmúlt években, mennyire forgatja fel a „befektetési vágy” a használtóra piacot, mik lehetnek a buktatók, mire érdemes figyelni és egyéb érdekességekről, a következő részben gondolkodhatunk majd.
borítókép: google
