Az Omega immáron harmincadik alkalommal lehet hivatalos időmérője olimpiai játékoknak, talán ettől a kerek számtól is vezérelve a szokottnál látványosabb, nagyon jól eltalált olimpiai kiadást készítettek a február 4-én induló pekingi téli olimpia alkalmából.
A texturált számlap nem új dolog az Omegánál. Ha csak a hullámos számlapos Seamaster Diver 300M-re gondolunk, a hosszanti csíkozott Aqua Terrákra, vagy a Supernova-mintás Constellation-ökre, láthatjuk, hogy az Omega szereti ilyen módon látványosabbá tenni a számlapot.
És bár a kollekció nevében benne van a víz és a föld is (aqua, terra), ez inkább egy utalás arra, hogy vízálló, de nem búváróra, mintsem egy elköteleződés a természeti elemek megjelenítése felé.
Ez a bátorság eddig inkább a japánokra volt jellemző, a Grand Seiko kínálatában az elmúlt 4-5 év során számtalan természet ihlette számlap megjelent, mint például hópehely, fatörzs, kéreg, fodrozódó víztükör, bárányfelhős holdfény és a többi, Svájcban csak néhányan merték bevállalni, és ott is csak félve, mint például a Rado Thinline. Most viszont végre az Omega is belépett ebbe a körbe és természeti elem került a számlapra – ami nem hullám.
A kék, ék alakú indexek, középen az azonos formájú, fehéren világító SuperLuminova festékkel kiválóan alapozzák meg a jéghideg hangulatot a fehér számlappal, de ez eddig még kevés lenne. A kerámia (ZrO2) számlap viszont egy rendkívül szép, bizonyos szögekből látványos, bizonyos irányból pedig abszolút visszafogott jég-textúrát kapott.
A jégkristály-szerű felületkezelés és a kerámia együttes játéka, hogy néha látszik néha nem látszik, amikor viszont látszik, akkor a kék-fehér kombinációja – és azon belül is a kék indexek, amikor világoskékként tükröződnek – tökéletesen adja át a csípős hideg és a vakító fehérség hangulatát.
A tok nem változott a korábbi Aqua Terrákhoz képest, 41 milliméteres átmérője az enyhén csavart, ún. „Lyre” tokfülek vonalvezetésének köszönhetően kényelmes, a szíjcsatlakozás felé a tokfülek is keskenyednek – ezzel alkot egy egészen más érzetet kézbe véve, mint hasonló méretű kategóriatársa, a Rolex Oyster Perpetual és a Datejust.
A szíj is az alapmodellnél megszokott háromsoros acél, feszesen záró pillangócsattal.
A számlapra nem került fel semmilyen felirat az olimpiával kapcsolatban, ezzel meghagyva a teret azok számára, akiknek tetszik a jeges kiadás, de az olimpiákhoz különösebben nem kötődnek. Véleményem szerint nagyon sok limitált kiadásnak, vagy legalábbis valamilyen alkalomra készült kiadásnak ez a legfőbb problémája/hibája, hogy túl nyomatékosan hirdetik, hogy mire készültek. Miközben lehet egy nagyon jó összeállítás, ha az adott esemény közömbös a vásárló számára, jó összeállítás ide-, vagy oda nem ezt fogja választani. Ennél az Aqua Terránál a számlapon semmi, csak az egyedi, téli olimpia-logós hátlap hirdeti a kiadás okát.
A pekingi logós tömör hátlap méltatlanul takargatja az egyébként kidolgozás szempontjából is dícséretes 8900-as szerkezetet. A Master Chronometer minősítésű, co-axial gátszerkezetes werk 25.200-as lengésszámon dolgozik, két rugóházból 60 órás járástartalékot sajtol ki, és ahogy az Omegáktól már megszokhattuk, 15.000 Gauss-ig ellenállnak a mágneses térnek. A magas fokú mágnesezhetetlenséget elsősorban a szilícium hajszálrugónak köszönhetjük, ami anyagában nem mágnesezhető. Bár az egyik leghasznosabb fejlesztés a 21. századi óraiparban a szilícium (angolul silicon, nem összekeverendő a szilikonnal, ami angolul silicone) felhasználása, a szabadalom a Patekhez és a Swatch Grouphoz köthető – utóbbinak tagja az Omega is -, így a szélesebb szegmensben való elterjedésére még várnunk kell.
A másik probléma a különkiadásoknál az extra felár szokott lenni. Itt ez meglepő módon elmarad. Míg az alapkiadás 2.268.000 forint, addig a jeges változatért 2.440.000 forintot kell fizetni. Az óra nem sorszámozott, de limitált, ami azt jelenti, hogy egy darabig kapható, aztán egyszercsak nem. Ami biztos, az itthoni butikban még elérhető.
Galéria:
A tesztre felajánlott órát köszönjük az Omega Boutique Budapestnek.
