A Speedmaster az egyik legikonikusabb karóra az óratörténelemben. Mégha elcsépelt is az ikonikus szót használni, az a modell, ami először volt a Holdon, ami évtizedekig a NASA hivatalos Űrórája volt, az nem lehet más, mint jelentőségteljes darab.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Bár legtöbbeknek a ’69-es Holdra szállással jelent egy a Speedmaster név, valójában 1957-ben a CK2915-ös referenciaszámú modellel indult a kollekció. A 60. évfordulón, 2017-ben már megjelent egy szinte tökéletes homage, az 1957 Trilogy, viszont napjaink divatjához képest kicsi volt, csupán 38,6 milliméter, és limitált is. Idővel viszont kellett valami, ami a 41,5 milliméteres automata Broad Arrow-nál (331.10.42.51.01.002) hűbben tartja életben az első modellt.
Így született meg most a 40,5 milliméteres, kézihúzós (de nem a *861-es családba tartozó) Broad Arrow. Szimmetrikus tok, koronavédők nélkül, határozott élek, optimális átmérő, átmenet a modern kor méretei és a kisebb vintage modellek között.
Négy színben érkezik, a három színes (kék, zöld, burgundi) nem érkezett még meg hazánkba, viszont a vintage hatású feketéhez volt szerencsém a butikban. A legjobb dolog ami történhetett az ’57-tel, hogy egységesedett a Seamaster 300 múltidéző búvárórával és szendvics számlapot kapott.
A szendvics számlapot legtöbbször a Panerai-nál emlegetjük, teljes kollekciójuk esszenciája a két rétegű számlap, de meg kell hagyni, hogy ez egy olyan megoldás, ami minden vintage, vagy heritage jellegű órának nagyon jól áll. Lényege, hogy a számlap két rétegből épül fel, egy alsó réteg, aminek az indexekhez eső részeit világító festék fedi, valamint a felső réteg, ami maga a számlap, segédszámlapokkal, feliratokkal, viszont az indexek helyén kivágva, áttörve – így az alsó számlapon levő világító festék érvényesül. A két réteg mélységkülönbségéből látható egyértelműen a szendvics-fazon, ami a süllyesztett segédszámlapokkal együtt egy nagyon erős térérzetet nyújt.
Az alsó számlapréteg rozsdabarnasága, valamint a feliratok és számok bézs színe az öregedő, tríciumos, vagy akár rádiumos festékekre emlékeztet, ezzel is ráerősítve az ötvenes-hatvanas évek hangulatára. Érdekesség, hogy a lünettán a feliratok nem csak hogy lézerrel készültek, de a színezésük is lézerrel történt, így hosszú távon tartósabb lehet.
A számlap szemcsés textúrájú, a nyíl és kard alakú mutatók pedig kiválóan passzolnak a szendvics számlaphoz. Ha csak felsorolná valaki, képek nélkül, hogy mikből áll össze a számlap, könnyedén gondolhatnánk túlzsúfoltnak, de nem az, sőt, kifejezetten egységes.
Az Omega saját tervezésű és készítésű 9906-os koaxiális gátszerkezetű, werkjének dátum nélküli, 9908-as változatával már találkoztunk a nemrég megjelent Chronoscope modellekben, ott sem volt rá egy rossz szavunk sem. Kézihúzóshoz képest magas, 28.800-as lengésszám, 60 órás járástartalék, egy hatalmas, szépen dekorált csapágylemez, és a nem mágnesezhető szilícium (Si14) hajszálrugó jellemzi. A számlapon kilenc óránál a folyamatos másodperc kijelzését, három óránál pedig a stopper óra-, és percgyűjtőjét látjuk, egy tengelyen – a képeken nem látszik a stopper óragyűjtő-mutatója, mert takarja a percgyűjtő. Az egyetlen különbség a 9908 és 9906 között, hogy utóbbi esetében a dátumot is látjuk, a Broad Arrow esetében 6 óránál. Az oszlopkerekes stopper nyomkodása kifejezetten órakedvelői élvezet, minden gombnyomásnál érezni lehet a súlyos, testes kattanását az oszlopkeréknek.
A szíj látványosan szűkül, cserébe nagyon kényelmes, és a csat is gyorsállítós, ezért nem lehet akadály a nyári melegben megduzzadó csukló, egy gyors mozdulattal máris bővíthetünk/szűkíthetünk a szíjon néhány millimétert.
Egy jól eltalált heritage darab készült egy jó szerkezettel, ami méltó társa a Seamaster 300 búvárórának. Az áremelkedések és a forint mindenhez viszonyított mélyrepülése a Broad Arrow ’57-re is rányomta a bélyegét, 9.100 euró fémszíjon, 8.700 euró bőrön, itthon ez a magasabb áfa miatt némileg magasabb, 4.128.000 millió forint.
Galéria:
