A Roamer Searock „mindent letudós” mivolta kiváló ugródeszka lehet a cikknek, de úgy érzem több karakter szorult ebbe a belépő svájci, „kezsüel” órába, minthogy ennyivel letudjam. Volt már róla szó a magazinban, ám a mostani ráncfelvarrás még inkább dobott rajta.
Rendszeres olvasóinknak nem kell bemutatni a Roamert és a Kronometer.hu-n belüli megítélését sem. Sokszor méltatlanul marad ki ez a márka az oly népszerű, belépő svájci tízes listákból. Hogy ez a listaszerkesztők mellényúlása, vagy csak idő kell még, hogy a Roamer jobban megjelenjen a köztudatban, majd eldől. Egy biztos, ha a konkrét termékről van szó, abszolút megállja helyét a márka. Főleg ha a japán áremelést is figyelembe vesszük. Elképesztően kompetitív ez a szegmens, nem is véletlenül, hiszen a legtöbb ember itt találja meg számítását, ha egy „komoly” órát keres, de nem akarja kiüríteni a kasszát. Ha Európa szívében maradunk, akkor talán a Swatch Group Hamiltonja lehet hasonló kategória, habár a Roamer egészen tág palettával dolgozik ha árképzésről van szó, míg a Swatch inkább felosztja az ársávokat saját márkái közt. Ezt is előnyére válthatja a Roamer, hiszen itt nincs egy giga cégcsoport ahonnan érkezik az itiner.
Hirdetés
-----------
A Roamer Searock II öt számlapváltozattal debütált. Nem bízták a véletlenre, van itt textúra, sunburst effekt, kék, fehér, zöld és fekete szín, mindenki találhat egyet ami illik hozzá. A zöld számlap mellé egy kis arany is jutott, hogy ez a klasszikus kombináció is teret kapjon. Ha nekem választanom kéne, biztosan a fehér lenne a befutó. Ezen, a feketén és az egyik kéken, erős, fakéreg szerű textúra van ami félfényes lakkréteget kapott, így jól láthatóan töri a fényt. Mindig új arcát mutatja. Mind a négy modellen narancssárga kiemeléseket találunk, a Searock feliraton és a másodpercmutató végén. Itt külön süvegelendő, hogy a narancssárga rész éppen az indexek végéig ér, jól illeszkedik az összképbe.
A mutatók dauphine formájúak és csak rajtuk van lume, a casual megjelenéshez híven ügyesen integrálva a mutatók közepébe, nem hangsúlyos mint a búvárórák esetében szokás. Sokszor koptatom ezzel a szöveggel a billentyűket, de akkor is fontos említeni a mutatók hosszát, ha az utóbbi időben nem is találkoztam nagyon aránytalan mutatókkal. Szerencsére most is odafigyeltek és kellően hosszúak lettek, de nem is nyúlnak túl. Igen, olyan is előfordult már más óráknál. Középen tört a perc és óramutató, hegyes végük elvarrja a törés vonalát. Az applikált indexek határozottak, összesen 4 polírozott éllel, valahol a sportos és az elegáns megjelenés peremén. Nem miden esetben vagyok a dátumablak keretének híve, de a vastag, polírozott indexek mellett jól mutat és a sötét számlapok mellett elnyomja a fehér dátumtárcsát.
Összetettebb a tokforma, mint sok másik hétköznapi órán, innen az említett karakter. Három nagy ív határolja a 42 milliméter átmérőjű, 11,8 milliméter magas, 100 méterig vízálló formát. Felül és oldalt polírozott, míg a kettő között egy széles, szál-húzott felület van. A „felső” polírozott rész csak egy apró vonal a tokfüleknél. Nem vízszintben találkozik a végszem és a fül, hanem ez a polírozott sík szögben leválasztja a kettőt. Ez a megoldás sokkal barátságosabb az illesztéseknél. Nem is látszik hézag a felületek közt. Büszkén mutatja szerkezetét a hátlap, amin fontos a Swiss Made felirat. Míg a számlapra akkor is rá lehet írni, hogy Swiss Made, ha majdhogynem az egész óra kiszervezve készült, addig a hátlapon ez elvileg csak akkor szerepelhet ha a tok is svájci.
Az acél csat nagyrészt polírozott, egészen komplex megoldás. Amíg máshol egy szemet álcáznak háromnak addig itt négyet találunk, melyek mindegyike forog, így jól lekövetve a csuklót. A széles H alakú szemek fogják közre a kisebb, három részből álló szemeket. Ezek közepe egy árnyalattal eltér, hiszen nem acél, hanem kerámia, konkrétan volfrám-karbid. Ez a csat legkitüremkedőbb része, ezért fontos, hogy karcálló anyagból készült. Ez sosem veszít fényéből.
Új számlap mellett nagy újdonság a beújított szerkezet is. Szerelték ETA-val és STP-vel is ezt a modellt, ám most a Sellita SW-200-on állapodtak meg Wallbachban. Alapjait tekintve mind három werk ugyan az, de egy biztos beszállító a kulcsa mindennek. Az ETA már nehezen köhög ki mechanikákat a Swatch Group-on kívül, így a Sellita jött betölteni az űrt. Nem csak itt, de az Hublot-nál és a Tag Heuer-nél is, hogy párat említsek. A Searock II 339.900 vagy 347.900 (bevonattal) forintos árához nagyon jó kis szerkezet. Az új, frissített modell ára nagyjából ugyan annyi maradt mint a korábbi generációé, így továbbra is szuper opció félmillió alatti svájciak közt, akár egy egy órás kollekcióba is.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Az órát a hazai forgalmazó, a Next-Time Kft. biztosította a teszt erejéig.
