2025 legfontosabb órája – Ferdinand Berthoud Naissance d’une Montre 3

Nyolcvan szakember, hat év, egy óra és egy cél. Ferdinand Berthoud Naissance d’une Montre 3 – „Egy óra születése”.

Hirdetés

-----------

Hirdetés

-----------

Minden luxusóragyártó lelkesen mesél tradícióról, történelemről és kézműves technikákról, miközben termékeikből épp ezek az értékek tűnnek el. Egyáltalán nem kell szakítaniuk a modern gyártástechnológiákkal, és gyertyafénynél, kézzel reszelgetniük fogaskerekeket, de a legdrágább, legkisebb darabszámban gyártott óráiknál saját érdekük is, hogy életben tartsák az óragyártás hagyományos értékeit, mert amellett, hogy bevételük nagy részét a sorozatgyártott, jó minőségű termékekből szerzik, történetmesélésük hitelességét valódi teljesítménnyel kell alátámasztaniuk. Egy olyan órával, amivel megmutatják, hogy valóban őrzik még alapítóik tudását és értékeit. Ez nagyon keveseknek sikerül a mai óraiparban, de vannak még olyan kiemelkedő példák, mint a Ferdinand Berthoud Naissance d’une Montre 3.

2009-ben indult a Naissance d’une Montre, azaz „Egy óra születése” projekt, ami az óragyártás hagyományos értékeit hivatott életben tartani. Prominens figurái közé tartozik Philippe Dufour, Robert Greubel, Stephen Forsey és Karl-Friedrich Scheufele. Utóbbi a Chopard társelnöke és a Ferdinand Berthoud márka újraélesztése mögött is álló figura. 10 év alatt sikerült a Chopard pénzügyi és know-how biztonsági ernyője alatt úgy visszahozniuk a Ferdinand Berthoud márkát, hogy mára a piac jelentős szereplőjévé, és a tradicionális óraipari megoldások egyik védelmezőjévé lett. Legújabb Naissance d’une Montre órájuk, a harmadik, küldetésük csúcspontja, amihez egy külön műhely, nyolcvan szakember és hat év munkája kellett.

A Ferdinand Berthoud Naissance d’une Montre 3 minden egyes alkatrésze kézzel készült, sehol se használtak CNC gépeket, ahol csak lehetett, ott a legtradicionálisabb eljárásokat alkalmazták. Nem csupán kézi díszítésről van szó, hanem kézzel készült fogaskerekekről, hagyományos eljárással gyártott, bimetál billegőről és fusée-and-chain (kiegyenlítőcsiga), konstans nyomatékleadásról, amik egy olyan szerkezet részei, ami megfelel a modern COSC kronométer tanúsítvány elvárásainak.

A 44 milliméter átmérőjű és 13 milliméter vastag fehérarany tokot először kifaragták viaszból, készítettek köré egy öntőformát, majd elolvasztották a viaszt, hogy a helyére önthessék a forró, megolvadt aranyat.

Hagyományos értelemben vett számlapot – ahogy a legtöbb Ferdinand Berthoud órán – nem találunk, helyette a csodálatos FB-BTC.FC szerkezetet látjuk, rajta a kijelzésekkel. Ferdinand Berthoud kora 19. századi Astronomical watch N°3 zsebórája adta az ihletet az eltolt óra és perckijelzéshez, a nagyméretű központi másodpercmutatóhoz és a 9 és 10 óra közötti járástartalékkijelzőhöz. 2 óránál arab számokról olvashatjuk le a perceket és római számokról az órákat, míg a tok szélén apró oszlopok által megemelt skáláról a másodperceket, amihez egy központi, hosszú másodpercmutató tartozik.

6 óránál látszik a főattrakció, a fusée-and-chain mechanika, ami az egyik legrégebbi állandó nyomatékleadást biztosító megoldás. Ahogy a főrugóban tárolt energia csökken, úgy az általa leadott nyomaték is kevesebb, rontva a szerkezet pontosságát. A fusée-and-chain egy apró lánccal köti össze a rugóházat, amit egy kúpalakú kerék vesz fel. Ahogy a csigaszerűen feltekert főrugó kitekeredik, úgy a hozzá kapcsolt lánc a kúpon egyre szélesebb átmérőre fekszik, folyamatosan tartva feszességét. Úgy kell elképzelni, mint egy kerékpár váltóját, amin eltérő méretű kerekek veszik fel a láncot, csak itt minden sokkal kisebb. Az összes aprócska láncszem kézzel készült és kézzel polírozott, ami a nagyméretű tokban, a domború zafírkristály alatt megcsodálhatunk. Ha elég szemfülesek vagyunk, akkor az egyik híd tükörsimára polírozott oldaláról is láthatjuk visszaverődni az aprócska láncszemeket.

A másik lenyűgöző, de kevésbé látványos alkatrész a Guillaume-stílusú, bimetál, hőkompenzált hajszálrugó a 11 órai gátszerkezetben. Ez volt a legelső megoldás arra, hogy a hő hatására kitáguló vagy összehúzódó billegők által okozott precizitásvesztést kiküszöböljék.

Ma már szinte minden órában valamilyen modern fémötvözetből vagy szilíciumból készült hajszálrugó találunk, melyek ellenállnak a hőingadozásnak és a mágneses erőknek. Ezzel szemben a bimetál billegőben két eltérő termodinamikai tulajdonságokkal rendelkező fémet használnak, melyek kioltják egymás változásait. Egymásnak feszülésük nem befolyásolja a billegő mozgását, mert az nem egy zárt kör, hanem két félkörből áll, melyek között apró rés van. Ma már senki se használja ezt az ősi, bonyolult megoldást, így a Ferdinand Berthoud-nak külön szerszámokat és eljárásokat kellett kitalálnia ahhoz, hogy legyártsanak egyet. A modern ütésvédelemmel ellátott csapágyak helyett kettő, speciális formára vágott gyémánt tartja helyén a billegőt.

Mindezt megkoronázva, a 3 Hz-es frekvencián ketyegő, 50 óra járástartalékot szolgáltató, kézi-húzós FB-BTC.FC szerkezet teljesíti a modern COSC kronométer tanúsítvány szerint előírt napi -4/+6 másodperces maximális járáseltérést. Nem csupán annyira pontos, mint egy COSC kronométer szerkezet, hanem megkapta a tanúsítványt, ami azt jelenti, hogy átesett a 15 napos független tesztelésen, ami különféle pozíciókban, és hőmérsékleteken vizsgálja a szerkezet pontosságát. Mint minden Ferdinand Berthoud, úgy ez is tökéletesen díszített. Kékített csavarok, polírozott letörések és gravírozás, mind kézzel készítve.

11 darabot fognak gyártani ebből az órából, évente kettőt, ami azt jelenti, hogy nem csak eseti, egyszer használatos megoldásokat fejlesztettek, hanem reprodukálható folyamatokat. Mindegyik óra aranyból készül, 850.000 svájci frankos árcédulával, de egy acél, limitált kiadást 2025 novemberében elárvereztek 1.270.000 svájci frankért, megdöntve a valaha elárverezett legdrágább Ferdinand Berthoud rekordját.

A Ferdinand Berthoud Naissance d’une Montre 3 egyrészről megmutatta mire képes a gyártó, példát mutatva a többi neves óramárkának, másrészt továbbörökítette az óragyártás legfontosabb és legrégebbi technikáit – amiket nem szabad veszni hagyni – az utókornak.