Az Audemars Piguet egy vitathatatlanul nagy jelentőségű márka, hosszú történelemmel. Az utóbbi időben olyannyira elhatalmasodott a luxus sportóra hype, hogy kevesek tudnak más kollekciót említeni a Royal Oak-on kívül. Nem is csoda, hiszen annyira bezárták magukat Le Brassusban a nyolcszögletes zárkába, hogy egész kollekciók tűntek el a márka portfóliójából.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Ha most felpillantunk az Audemars Piguet weboldalára és kiválasztjuk az elérhető kollekciókat, hatalmas diverzitással találjuk szembe magunkat. Van Code 11.59, Royal Oak, Royal Oak Offshore és természetesen a Royal Oak Concept. Éppen ellenkezője ez a svájci árazás fantasy elemeit napról-napra tökéletesítő Bremont kínálatának. Ott minden van amit csak kívánhat az ember, de egy jellegzetes modell sincs ami lehetne A Bremont. Az AP most minden erejét arra fordítja, hogy valahogy kitörjenek a Royal Oak márka megítélésből, hosszútávon nem tartható a mostani állapot, az oly népszerű „befektetési órák” szürke piaci árai szemünk láttára zuhannak napról napra. Egy csoda kollekciótól várják a megváltást, a Code 11.59-től. Mástól nehéz is lenne, hiszen szinte csak ez van a Royal Oakon kívül.
Alapjaiban is megkérdőjelezhető a Code 11.59, ám a nemrég megjelent Flying Tourbillon változat jól példázza miért nem robbant még be a Code. Rendkívül elveszettnek érződik a termékcsalád a furcsán eklektikus modellekkel, pedig mindent megtesznek érte. Például megmunkálásban és nehezen kivitelezhető megoldásokkal jól mutatják, hogy ez bizony egy AP, de valahol mégis elcsúsznak. A Code 11.59 Flying Tourbillon az eddigi egyik legletisztultabb modell, klasszikus rózsaarany és fekete színösszeállítássál. Ez alapján lehetne ez az öltönyóra kiadás, de ott elbukik a dolog, hogy 41 milliméter átmérőjű és 11,8 milliméter magas a tok. Biztosan van a szituáció amikor ez is jól áll öltönnyel, de nem hiszem, hogy az ilyen sűrűn előfordul. Technikai szempontból csodás a tok. Nagyrészt fehérarany, de középső része fekete kerámiából készült. Érdekesek az oldalról áttört tokfülek és lenyűgöző a kézzel finisírozott szatén felületek és polírozott élek találkozása.
A szerkezet is méltó a híres márkához. 2018-ban debütált a 2950-as automata flying tourbillon werk, mi másban mint egy Royal Oakban. A flying tourbillon annyiban különbözik a komplikáció alap mivoltától, hogy nem oldalról tartja két híd a gátszerkezet ketrecét, hanem csak a hátlap felőli oldalról van fixálva, ezzel azt a látszatot keltve, hogy nincs felfogatása. Látványos megoldás, de magától értetődő okokból sérülékenyebbé teszi a szerkezetet.
Fekete Ónix kőből készült a magasfényű számlap. Kontrasztosak a rózsaarany mutatók, de formájukat tekintve akár a Daniel Wellington beszállítójától is lehetnének. Ez a szubjektív része a számlapnak, de az, hogy fényes mutatók vannak fényes számlapon, már tényszerűen rontja a leolvashatóságot. Legtöbbször ezt megtört mutatókkal oldják meg. Nincsenek indexek, csak egy diszkrét, megemelt percskála ami magányosan árválkodik a számlap szélén, sportos, határozott vonalakkal rajzolt számaival. Ez még nem is lenne komoly probléma, hiszen lehet öltönyórán is egy ilyen apró sportos elem, de a majdhogynem üres számlappal együtt vagy okosórára hasonlít, vagy olyan mint a kétezres évek elején népszerű, rejtett LCD kijelzős órák. Azzal, hogy 6 óránál megtöri a csendet a tourbillon, csupán egy erős Moser áthallást értek el, annyi különbséggel, hogy itt elveszett a humor. Ha a Moser Swiss Alp-ja az Apple Watch, akkor ez a Samsung Galaxy Watch.
Utolsó döfésként érzem a gyári gumiszíjat. Ha ez egy elegáns öltönyóra akar lenni, akkor messze nem ezt az anyagot kellett volna választani, ha pedig kicsit sportosan hétköznapi lenne az óra akkor okafogyott a sérülékeny komplikáció.
Fontos, hogy a fent említettek nagy része szubjektív megállapítás, de egyes zavarok a svájci erőben tagadhatatlanok. Emellett nem győzöm hangsúlyozni, hogy óragyártási szempontból csillagos ötöst érdemel a Code 11.59, hiszen párját ritkító a megmunkálás és az odafigyelés.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
