Ha divatórát emleget az ember, akkor a divatcégek által kipumpált, túlárazott és minőségükben erősen megkérdőjelezhető órákra gondol. Ezek alól is van néhány kivétel az elérhető kategóriában is, de szerencsére ha luxusmárkákról van szó, akkor nem engedhetik meg maguknak, hogy silány minőséget adjanak a vásárlónak. Erre jó példa a Louis Vuitton egy-két modellje vagy a most megjelent Ralph Lauren Polo Vintage 67.
Talán most kezd kibontakozni az a trend, hogy a márkák már nem konkrét régi darabokat hoznak vissza, hanem csupán a vintage hatást keresik. Ezt hol a vásárlói igény szüli, hol az az egyszerű tény, hogy a márka nem létezik olyan régóta. Ez esetben az utóbbi lesz a megoldás. Félreértés ne essék, a Ralph Lauren 1967 óta létezik, innen a megjelent óra neve, ám órákkal csak 2008 óta foglalkoznak. Saját bevallásuk szerint se teljesen egymaguk készítik ezeket a modelleket, nincs szemfényvesztés, de ügyelnek rá, hogy magas minőséget nyújtsanak. Erre biztosíték a Richemont cégcsoport, ugyanis ők végzik a gyártás egy részét, amire a Ralph Laurennek nincs kapacitása. Azt nem tudni, hogy a cégcsoporton belül konkrétan kik szállítják az alkatrészeket, vagyis egyről biztosan tudjuk, de arra majd visszatérünk a szerkezetnél.
Az alapító, Ralph nagyon szereti a 20-as, 30-as évek óráit, ezzel is kicsit kilógva a trendből, hiszen most a 70-es évek dübörög az óraiparban. Ebben az időben még nem terjedt el széles körben az óraviselés férfiak közt, valamint a karórák sokszor zsebórák átalakításai voltak. Kicsit erre emlékeztet a Polo Vintage 67 tokja is, ám nagyban modernizálva. Nincsenek feltűnően oda nem illő fülek, melyek régen csak utógondolatok voltak egy zsebórához, hanem jól integrált, rövid, vékony tokfüleket találunk. Leginkább a zafírüveg mellett határozottan kiemelkedő, polírozott ráma emlékeztet zsebórára. Ez a forma folytatódik a hátlap felé is, ám a tokfülek íve továbbnyúlik és oldalról körbeöleli az egész tokot. Nagyon érdekes megoldás ez amit ritkán látunk, de mindig egyediséget ad az adott órának.
Mesterségesen öregített a tok és a hozzátartozó hagymakorona is, ami jól passzol a vintage hatású számlaphoz. Ez repít vissza minket legjobban az időben. Szintén zsebórákat idéz a kis másodperc 6 óránál, de szerencsére a zsebórák átmérőjét nem hozták vissza. Csupán 40 milliméteres a Polo Vintage 67, így igazán hordható méret. A tört fehér számlap nagy része szatén, csak a kis másodperc alatt van körkörös felületkezelés. Ehhez kellő kontrasztot biztosít a fényes fekete lakk, amit bőven felvittek mind a mutatókra, mind az arab számokra. Nem applikáltak az indexek, de olyan vastag a festés, hogy bőven kitüremkednek a síkból. Pikk és ostor alakú a két mutató. Kritikus pont szokott lenni azok hossza, most sikerült arányosra faragni őket. Egyik mutatón se találunk ellensúlyt ami letisztultabb megjelenést eredményez.
Egy La Joux-Perret LJP7380 szerkezetet találunk a zafír hátlap mögött. Ez azért egy fokkal elegánsabb mint egy alap ETA vagy Sellita. A werk az ETA Peseux 7001 járatát használja, de teljesen saját konstrukció. Két egybekötött rugóház biztosítja a figyelemreméltó, 90 órás járástartalékot, 3 Hz mellett. Mindezt kézzel tudjuk felhúzni. Sajnos megjelenés előtt nem kaptunk olyan képeket melyeken látszana a szerkezet, így hinnünk kell a márka szavának, hogy kézzel díszítettek a csapágylemezek. Barna bőrszíjon érkezik a Ralph Lauren Polo Vintage 67 október 28.-tól már az állandó kollekcióba.
