Az 1960-ban megjelent legelső Grand Seiko igen generikusnak mondható. Ha steril számlappal pillantunk rá, talán meg se mondjuk, hogy a japán óriás prémiummárkájáról van szó, egyedül a mutatók formája lehet árulkodó. Egészen 7 év kellett, hogy a Grand Seiko megtalálja azt a felismerhető formavilágot amivel ma is azonosítjuk a márkát.
1967-ben, Taro Tanaka tervező éppen azzal a céllal készítette el az első 44GS modellt, hogy megalkossa a márka “dizájn nyelvét”. Idén 55 éves a márkára leginkább jellemző forma, az amit a legtöbben azonosítanak velük. Egy limitált kiadás erejéig már láttuk a 44GS három mutatós, kézi húzós változatát, most ugyanez csatlakozik az állandó kínálathoz egy egészen új számlappal.
Nem meglepő egy különleges számlap a Seiko-tól, mondhatni mesterei azok készítésének. Nem csak Grand Seiko vonalon, az új Presage modellek is csak azért képesek zafírkristály nélkül létzeni, mert a számlap ellensúlyozza ezt az egyébként triviális hiányosságot. A legtöbb Grand Seiko szülőhelyére, Shinshu-ba látogathatunk az új modellen keresztül. Megint kinéztek az ablakon és megint csináltak egy számlapot az alapján amit láttak. Most korán kezdhették a műszakot, hiszen a virradati ködön áthatoló, finom fénysugarak inspirálták a túlnyomóan fehér számlapot. Nagyon közelről vizsgálva apró, egymásra merőleges csíkokból áll a felület, ami a zúzmara részletességét idézi. Csakúgy mint sok más GS számlap, ez is olyan hatást kelt mintha az index pár milliméterrel a sík fölött lebegnének. Aranyrúd alakúak az applikált indexek. Mind teljesen felpolírozva. A jellegzetes mutatókat már ismerjük, nagyon koherens képet alkotnak a hangsúlyos indexekkel. Elfedték a kékített másodpercmutató közepén lévő tengely végét. Sokszor ez nyitva marad és közelről nem nyújt szép látványt.
A már említett tokforma az amit a Grand Seiko hallatán legtöbbünk vizionál. 40 milliméter átmérőjű és 10,5 milliméter magas a tok, ami a márkán belül vékonynak számít. Seiko-hoz hűen a tokfültől tokfülig tartó távolság is csupán 46 milliméter, amit optikailag rövidít azok széles, szögletes formája. Van bőven felület ahol ámulhatunk a Zaratsu polírozás eredményén. Ez röviden abból áll, hogy az acélt olyan precízen polírozzák, hogy nagyrészt 1:1-es képet verjen vissza, akárcsak egy tükör. Bármennyire is misztikusnak tűnik a technika, nem valami arcanum imperii, birodalmi titok, valójában ezt is hagyományos polírozógépekkel készítik, de a kellő rutin és érzék csupán pár ember kezében van. 100 méteres vízállóságot nyújt a tok ami nyugodt mindennapi használatot biztosít, a Spring Drive szerkezet pedig hozza az elképesztő pontosságot.
Átlátszó a hátlap, hogy felfedje a 9R31 Spring Drive szerkezetet. Habár megjelenésében kissé zord, de szépen díszített a werk. Alapja egy hibrid rendszer ami ötvözi a mechanikus órák báját a kvarc pontosságával. Dióhéjban annyi a lényege, hogy a billegő helyét egy rotor vette át ami folyamatosan egy irányba forog, mozgását nem egy svájci gátszerkezet, hanem egy elektromágnes szabályozza, ezzel elérve a havi ±15 másodperces pontosságot. Dupla főrugóval tornázták fel 72 órára a járástartalékot, melynek kijelzője a hátlapi oldalon kapott helyet. Ez is dobott bőven az óra vastagságán, ami még így is a vékonyabb oldalon maradt. Ez a szerkezet nem egymás mellé helyezi a két főrugót, elkülönített rugóházakban, hanem egy rugóházban vannak egymás fölé helyezve. A Spring Drive szerkezetről, és az SBGY009-es modellről a vlogunkban már volt szó korábban, itt.
2022. Decemberétől a Grand Seiko állandó portfólióját erősíti az SBGY011, 8.200 eurós áron. Eredetileg egy fekete aligátorbőr szíjon érkezne az óra, de ezek értékesítése sok helyen tiltott, így valószínű, hogy a japán piacon kívül borjúbőrből készülttel szállítják majd.
