Hiába a hype, a Girard-Perregaux nem csak az acél sportórájával foglalkozik, visszanyúlnak a gyökerekhez és a márka történelmének jelentős darabjait idézik meg. Talán tényleg nem lehet már újat alkotni, de ha régi hagyományokat ötvöznek új meglátással akkor születhetnek még érdekességek.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
1856-ban Constant Girard és felesége, Marie Perregaux megalapította a Girard-Perregaux óramárkát. Constant mindig is a különleges gátszerkezetek rajongója volt, de nem egy sajátot készített, hanem a már létező tourbillont integrálta egy óra megjelenésébe. A La Esmeralda névre hallgató, kronométer, tourbillon zsebóra három, nyíl formájú, túlméretezett híddal rendelkezett a számlapi oldalon. Direkt úgy lett tervezve, hogy a tourbillion gátszerkezet nem csupán kiegészítő, hanem a dizájn szerves része legyen. Ezt a három hidas elrendezést Girard le is védette 1884-ben. A La Esmeralda később aranyérmet szerzett az 1889-es párizsi világkiállításon.
Ezt a meghatározó órát hozza vissza immár sokadjára a Girard-Perregaux, karóra formátumban. Egy igen korai áttört számlapos megoldásként is felfogható a La Esmeralda, hiszen a szerkezet több alkatrésze is látható. A most megjelent limitált kiadás több tekintetben is viszi tovább a zsebóra megjelenést. Először is ott vannak a jellegzetes hidak kézzel polírozva. Négy darab nyíl formát kapott, míg kettő, egymással ellentétes sarkokban, lóformájú, akárcsak az eredeti zsebórán. 12 óránál a főrugóház díszített teteje látszik, a számlap közepén a járat elemei bukkannak fel, 6 óránál pedig a lyre ketreces tourbillon forog rendületlenül. Csupán 0,3 grammot nyom az elegáns kialakítású ketrec, ezzel növelve a pontosságot és a járástartalékot. Logikus, hogyha kisebb tömeget kell mozgatnia, akkor lassabban fogy el a főrugóban tárolt energia. Meglepően leolvashatóra sikerült a számlap, hiába az indexek és percskálák teljes hiánya. A két elég vastag, középen tört, dauphine formájú mutató nem olvad bele túlságosan a háttérbe.
43 milliméter átmerőjű, 15,1 milliméter magas a vésett, fehérarany tok. Mindent, még a szíj csatját is kézzel vésett levélformák borítják, melyek az arany fényét tovább emelik, ez minden szögből csillog. Egészen hordható lett az óra, ami nem minden haute-horlogerie darabról mondható el. A hátlapot, a tok oldalát és a számlapot is Grand Feu zománc borítja. Ritkán látunk zománcot a számlapon kívül, pedig a vékony felvitt felület valamennyire ellenálló és kellően vékony ahhoz, hogy az alatta rejlő textúrát nem fedje el. Persze, nem egy DLC, de egy ilyen óra nem is lesz olyan körülményeknek kitéve ahol valószínű, hogy lepattanjon egy darab a külső zománcból. Kék, szürke és zöld színben is elkészült a modell, színenként 18 darabban.
Csodásan díszített GP09600-2083 szerkezet lapul a dupla hátlap mögött. Alap helyzetben egy tömör hátlap fedi a werket, amit ki lehet hajtani, hogy felfedje a zafírüveget. A mechanika alsó hídjai is régi zsebórákat idéznek. 3Hz-en üzemel és 50 óra járástartalékkal rendelkezik a fehérarany mikro-rotoros szerkezet. 54 darab készül összesen a három színből és 427.600 svájci frankos áron lesz elérhető.
