A modern kori TAG Heuer kollekciók legrégebbi időkig visszanyúló modellcsaládja, a Carrera kapott olyan frissítést, ami kifejezetten jót tesz a típus „vintage” jellegének megtartása érdekében.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Egészen az 1960-as évek elejéig nyúlik vissza a Heuer Carrera történelme – a legendák szerint -, amikor a fiatalon cégvezetővé lett Jack Heuer ellátogatott a floridai Sebring versenypályán rendezett 12 órás versenyre, és ott ismerte meg a Rodriguez családot, ahol a fiú autóversenyző volt, és tőlük hallott a Carrera Panamericanaról, ami egy az 1950-es években betiltott mexikói verseny volt, ami nem pályán, hanem a közutakon zajlott, elképesztő tempóban, hatalmas balesetekkel.
Nem véletlenül tiltották be és nem is ez volt az egyetlen ilyen a történelemben, talán emlékszünk, hogy a napjainkban reneszánszát élő olasz Mille Miglia verseny eredeti változata is egy hasonló verseny volt, hasonló végkimenetellel, mígnem a nyolcvanas évek végén már fokozott biztonsági előírásokkal újraindították, a Chopard pedig cégvezetői szerelem hatására beállt hivatalos időmérőnek és támogatónak – névadó szponzornak -, ráépítve egy egész kollekciót. A Chopardról bővebben a totalcar hasábjain írtam korábban, érdemes elolvasni.
A Carrera Panamericana tehát bár korábban lett betiltva, mint a Mille Miglia, mégis, tekinthetjük a közép-amerikai Mille Migliának, vagy fordítva, a MM az olasz Carrera.
A verseny „romantikája” megihlette Heuer-t, és el is készült egy kézihúzós kronóval ’63-ra, ami már a Carrera nevet kapta. A típusból ikon lett, a leghíresebb Heuer, majd TAG Heuer kronográf, amit a 21. századi igény-, és alkotói kreativitás, dizájner tobzódás teljesen szétaprózott. Az LVMH csoporton belül könnyen megeshet, hogy egy márka dizájn irányzata alkalmazkodik a csoport arculatához, ez történt a TAG Heuer Carrérával is. A szerkezetekkel kapcsolatos botrányok közepette 2015 környékén a Carrera csatlakozott ahhoz a markáns, nagyméretű, szögletes formavilághoz, ami egyébként az LVMH csoport márkáira érvényes volt, így a Zenith-re és az Hublot-ra is. a TAG Heuer igyekezett mindvégig megtartani, kollekcióban tartani a klasszikus Carrera vonalat, aminek az egyik eredménye az lett, hogy a kínálat elképesztően széttöredezett. Három mutatós női, szkelettált H01-es, H02-es gigantikus méretű kronók, Porschés együttműködés és a többi, ami mindegyikben közös, az a tokfülek formái, letörései.
A „régi” Carreranak a 43+ milliméteres órák érájában nem sok esélye volt érvényesülni, most viszont az átlagméretek csökkenni kezdtek óraipar-szerte, és ez kedvez a klasszikusoknak. Az idei modell viszont nem csak egy új szíj, vagy minimális arány-módosítás, hanem megjelenésre.
kép
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
39 milliméteres Carrera Chronograph
A 39 milliméteres méret kedvez a korhűségnek és napjaink átlagának is. A tok nem változott számottevően, a hegyes, szemből polírozott tokfülek, oldalt pedig szálcsiszolt tok maradt az ismert. Változott gombok formája és aránya, az összhang mindenképpen jó. A domború zafírüveg a régi domború plexire emlékeztet.
És itt jön a trükk. A domború hatás optikai csalódását kihasználva/felerősítve/elcsalva a számlap széle nem tányérszerűen lapos, hanem felkúszik az üveg ívére, gyakorlatilag egy kifelé domború tachyméter skálát kapunk, ami befelé, a számlap felé hirtelen lejt, magán a percskálával, és nagyjából az indexek felénél ér véget a lejtő.
Az indexek polírozottak, mindegyik elején és végén egy kisebb lépcső, valamint az index testének közepén hosszában végigfutó vésés teszi részletgazdaggá az összhatást. Érdemes tudni, hogy a polírozott indexeken minél több él, vagy egymástól elválasztott felület van, annál több irányba tudja törni a fényt. A segédszámlapok körkörös textúrát kaptak egy markáns peremmel – kivéve a kék számlapos modellnél, ahol a dátumablak megtöri a folyamatos másodperc kijelzés segédszámlapját, ezért se textúrát sem peremet nem kapott, míg a feketénél a dátumablak 12 órához került, hogy a 6 órai segédszámlap is „kerek egész” lehessen. A mutatók követik az indexek formavilágát, világítanak is sötétben.
A fekete számlapos változatot feldobja a „pandaság”, tehát a fekete számlapon a három fehér, teljes segédszámlap. A dátum 12 óránál elsőre nagyon meglepő, de pár perc alatt meg lehet szokni, nekem nagjyából fél órám volt az órákkal és az első pillanatban nem értettem, hogy ezt miért kellett, de néhány perc elteltével már nem volt kifogásom az összkép ellen, sőt!
Frissítették a H02-es szerkezetet, átnevezték, az új neve TH20-00 és ezzel együtt javítottak a felhúzás hatékonyságán, így már a 80 órás járástartalék felsőbb részéhez közelebb tartja meg az automatika a rugó feszítettségét, – ezáltal – a pontosságon is tudtak csiszolni. Látványos és ötletes még a TAG Heuer logó formájú rotor, ez egy eléggé kézenfekvő kis apróság, amit mégsem ragadtak meg eddig a gyártók, noha egyáltalán nem bazári.
Az új, 39 milliméteres Carrera modellek 2.317.000 forintért érhetőek el a márka hazai webshopjában verseny-hangulatú bőrszíjjal. Erős, és megfontolandó darab, amikor a Tudorok és Omegák között nézelődünk.
42 milliméteres Carrera Chronograph – azt hitted, hogy ugyanaz lesz nagyban?
Míg a 39 milliméteres változatnál tényleg elképesztő látványos az új számlap-szél megoldás, addig a 42-esnél visszafogták magukat a tervezők, amit én személyszerint, mint vastagabb csuklóval bíró órakedvelő sajnálok. Míg az órakedvelői társadalom 90%-ára jó lesz a 39 milliméteres verzió, nekünk megcsinálhatták volna a 42-est ugyanolyanra. De nem tették. Sokkal visszafogottabbnak, kevésbé újítónak lehet érezni.
A tokfül és tokforma hamisítatlan Carrera, itt viszont a zafír oldalát egy jelentős méretű ráma uralja, így esély sem lenne a látványos belső tachy skálára. Cserébe itt is van némi játék a számlap szélével, itt is kapunk egy finom domborzatot, de sokkal visszafogottabb, mint a 39-es modellnél.
A versenyhangulatot a narancssárga apróságok adják meg, így például a narancssárga vonal, ami a számlap szélén fut körbe, a stopperfunkciók narancs mutatói – és a TAG Heuernek sikerült eltalálni azt, amit egyszer már szóvá tettünk az IWC-nél, miszerint a stopperhez köthető egységek kapjanak csak kiemelést, ami nem a stopperhez tartozik, legyen más színű. Alapvető feladat, de úgy tűnik sok gyártónak nagyon nehéz. 6 óránál a kismásodperc segédszámlapja nem kapott külön kiemelést, vagy textúrát, viszont minden második jelölő naráncssárga lett, csakúgy, mint a percskálán, ahol 5 percenként látunk 1 narancssárga jelölőt a fehér között.
A dátumtárcsa a feketén fekete, a kéken fehér. Egyszer szívesen megnéznék egy kék dátumtárcsát, hátha nem lenne annyira ördögtől való. A szerkezet a még frissítés előtti H02-es oszlopkerekes kronó, 80 órás járástartalékkal. Érdekes, hogy ez a modell kevesebbe kerül, mint a harminckilences, 2.060.000 forintot kér érte a gyártó.
Meglepetés, van új tourbillon
Az idei Watches and Wonders óra-show egyik nagy szereplője a tourbillon. A karórák esetében összességében haszontalan, viszont annál inkább látványos extra, és rengeteg pénzt el lehet kérni érte. Szerencsére a TAG Heuer tourbillonos órái (eddig csak Carrera kapta meg ezt a funkciót) nem a megszokott 40-80.000 eurós szegmensbe tartoznak, ez az új modell 8.644.000 forintért elérhető.
Frissült a szerkezet, immár 65 órás járástartalékkal bír és mindkét irányba húz a rotor, a TH20-09 nevet kapta. Mivel a zafírt nem ráma, hanem a tok fogja körül, így a számlapon itt is felfedezhetjük, a domború peremet, ami kitölti az üveg szélét, csakúgy, mint a 39-esnél.
A stoppernél viszont itt nem sikerül megoldani azt, amit a 42-es kronónál igen, itt kizárólag a stopper centrál-másodpercmutatója narancssárga, minden más polírozott. Talán túl sportos lett volna, ha több a narancs? De legalább nincs dátumablak. Összességében szép, és a piac talán legjobb ár/érték arányú tourbillon-ja, ha már a szépségen és technikai összetettség ebben a kontextusban értéknek számít.
Galéria:
