A Seiko Astronok mindig is a high-tech élvonalában voltak. Már az első Astron is kitűnt az addig létező összes óra közül, hiszen 1969-ben az indította el a kvarcválságot. Később elsők voltak a GPS-el szerelt órák fejlesztésében is. Most a megszokottól eltérő irányt vett a kollekció, de a technológiát sem hagyták hátra, csupán divatosabb csomagba zárták.
Hirdetés
-----------
Talán az említett high-tech szerkezetek miatt, talán marketing elgondolásból, de az Astron modellek mindig is inkább keltették egy eszköz, mintsem egy divatos kiegészítő hatását. Tavaly az új GPS Solar modellek már sokkal visszafogottabbak voltak, de még mindig mozgalmas maradt a számlap. Persze, mindenki mást keres egy órában, egy Seiko Tunát sem feltétlenül azért szeretünk mert a legszebb óra valaha, de ha több vásárlót szeretne megszólítani a márka, akkor letisztultabb modelleket is kell kínálnia. Megmarad a GPS jel vezérelte szerkezetek varázsa, de egy visszafogottabb, divatosabb külsőben.
Mi lenne most éppen divatosabb, mint a szögletes lünetták és az integrált csatok. 41,2 milliméter átmérőjű és 12 milliméter vastag a tok, ami kisebb és vékonyabb a legtöbb Astronnál. Titán tokja és rámája szögletes, nagyon markáns élekkel dolgozik. Márkán belül a Grand Seiko Sport kollekció szélesen terpeszkedő tokjaira hasonlít, svájcból pedig számtalan luxus sportóra juthat eszünkbe. Mindenki ehhez hasonló órákat készít már évek óta, miért ne lenne egy Astron is köztük? A nyolcszögletű rámának széles, polírozott letörései az egyetlen csillogó elem a számlapi oldalról. Szinte minden szál-húzott, csak a korona és a két jobboldali gomb csillan meg néhol. Az integrált, három szemes acél csat formája ismerős lehet a már említett tavalyi Astron GPS Solar modellekről, de itt egy kicsit átdolgozva jelenik meg. Követve a tok sziluettjét, a csat szemeinek széle is szögletesen letört. Természetesen ez és a tok is Super-Hard Coating bevonatot kapott, ami karcállóbbá teszi, mint a hagyományos titán.
A számlapról lekerült szinte minden ami eddig Astronokon láttunk. Csupán egy segédszámlap maradt 8 óránál, ami mutatja a járástartalékot és hogy éppen veszi-e egy műhold jelét a szerkezet. A dátumablak is a megszokott, 3 órai helyre került. Maradt a jellegzetes, háromdimenziós számlap. Most kvarckristályokra emlékeztető textúra ad további mélységet a számlapnak, kivéve egy limitált kiadást, amin vízszintes csíkozás található.
Egy 3X62 szerkezet fogadja a műholdas jeleket a tömör hátlap mögül. Naponta kétszer kísérel meg jeleket venni, ekkor megállapítja az óra földrajzi helyzetét és ha kell időzónát változtat, valamint minden egyes ilyen kapcsolat közben másodpercre pontosan beállítja az órát. Ez a szerkezet az egyik legkényelmesebb. Jó esetben soha semmit sem kell rajta állítanunk, teljesen feltöltve fél évig működik vaksötétben, de energiatakarékos üzemmódban ez két évre nyúlik. Az öröknaptár és az időkijelzés mindig pontos, ha pedig utazunk és másik időzónába lépünk, akkor nagyon gyorsan átállnak a mutatók, hogy az új helyi időt mutassák.
Négy változat jelent meg az új modellből. Van kék számlapos, szürke számlapos rózsaarany rámával, fekete számlapos, fekete bevonattal és egy 1500 darabos limitáció a vízszintesen csíkozott számlappal. Mindegyik idén júniustól lesz elérhető 2.100 és 2.300 euró körüli áron, változattól függően.
