Minden cikknek meg van a maga eredettörténete, ez a cikk sem kivétel. A történetünk azzal kezdődött, hogy egy barátom megkért, hogy segítsek értékesíteni az IWC Ingenieur Automatic karóráját, mert ahogyan bővítette az óragyűjteményét, ezt a modellt egyre kevesebb alkalommal hordta. Nem volt ismeretlen számomra ez a sportóra: számos alkalommal nézegettem a barátom csuklóján.
Speedmaster rajongóként bevallom, meglehetősen ódzkodtam ettől az órától: vastag, integrált fémszíjával olyannak hatott, mint egy mutatókkal szerelt trezorajtó. Mivel imádom a kutatómunkát, ezért elvállaltam, hogy minden információt felkutatok az órával kapcsolatban. Barátom a kutatáshoz kölcsönadta az órát is (biztos vagyok benne, hogy direkt csinálta), én pedig ahogy belevetettem magam az Ingenieur fél évszázados történetébe, azon kaptam magam, hogy egyre gyakrabban nézegetem a csuklómra fonódó „páncélost”.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Teltek-múltak a hetek, én pedig szabadidőmben ráérősen olvasgattam a szakcikkeket, jegyzetelgettem, még a korabeli marketinganyagokat is külön mappába gyűjtöttem. Az órát ezalatt végig hordtam (elnézést kérve szeretett Speedmasteremtől). Egyik reggel figyelmetlenségemben az Ingenieur nélkül indultam el dolgozni – bosszankodva visszamentem a lakásba a buszmegállóból. Egyszerűen hiányzott a csuklómról a közel 22 dekát nyomó acélszörny. Mire beértem a munkahelyemre, már tudtam, hogy megszelidített az óra. A barátom egy nagyon kedvező árat kért az óráért, ráadásul igen baráti konstrukcióban, így lettem boldog tulajdonosa egy IWC 3227-01 referenciaszámú Ingenieur-nek (ejtsd: ánzseniöh, jelentése mérnök).
Mivel rengeteg anyagot gyűjtöttem össze az eladásához, úgy döntöttem, részletesen bemutatom az órát egy cikkben. Aprólékosan írtam az Ingenieur történetéről, az antimágneses órákról, Gérald Genta munkásságáról és persze magáról az óráról is. A kronometer.hu szigorú ítésze azonban nem osztotta lelkesedésemet és alaposan szétszedte a terebélyesre duzzasztott, valóban néha csapongó cikket. A fő probléma az volt, hogy lelkes tulajdonosként közelítettem a témához és voltaképpen egy PR cikket írtam, szuperlatívuszokkal teletűzdelve.
A kritikát kissé csalódottan fogadtam, a cikk a fiókba került. Eltelt közel egy év, és újraolvastam az anyagot. Gondolatban megkövettem szigorú szerkesztőmet, és úgy döntöttem, nem kijavítom, hanem újraírom az egész cikket.
Amig én alkotói válságban voltam, az IWC nem tétlenkedett: hatalmas hype közepette piacra dobta az új Ingenieur Automatic sorozatot.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Az a bizonyos Genta DNS
Alaposan megnéztem az új Ingenieur modelleket. A szaksajtó szuperlatívuszokat használt (nekik persze szabad) és a Genta-vérvonal újjászületéseként ünnepelte a három verzióban piacra dobott IW3289-es modellcsaládot. Való igaz: a Gérald Genta által tervezett Ingenieur SL „Jumbo”-val való hasonlóság egyértelműen megmutatkozott az új sorozaton. A szakmai blogok pozitívan fogadták, hogy az IWC visszatért a „Genta-örökséghez” és visszahozta a legmarkánsabb Ingenieur vonalat.
Az IWC weboldala egy interaktív idővonal segítségével mutatta be a modell történetét. A korábbi legendás Ingenieur-ök közül azonban egy hiányzott a felsorolásból: a 2005-ben piacra dobott, 3227-01-es ref. számú Ingenieur. Vajon mi volt az oka, hogy pont ezt a modellt száműzték a nagy elődök oszlopcsarnokából? A kérdés különösen érdekes annak fényében, hogy 18 évvel ezelőtt debütált Ingenieur Automatic szintén nagy hype közepette bevezetett modell volt. Ráadásul a korabeli beszámolók ezt az órát is a Genta-féle örökség méltó utódaként ünnepelték… Úgy gondoltam, tartozok annyival a csuklószörnyemnek, hogy leporolom a közel két évtized alatt megkopott dicsfényt.
Lépjünk vissza az időben…
2005-ben ünnepelte az IWC az Ingenieur bevezetésének 50. évfordulóját. A Baselworld-ön bemutatott új Ingenieur sorozat érkezését nagy várakozás (és persze nagyszabású marketingkampány) előzte meg. Az újragondolt „mérnököknek” nem csak azt kellett bizonyítania, hogy tervezői jól sáfárkodtak fél évszázad örökségével, hanem azt is, hogy képes megújulni a kor igényeinek és elvárásainak megfelelően. A 2005-ben bemutatott új, 3227-01-es ref. számú Ingenieur Automatic egyértelműen és jól beazonosíthatóan a Gerald Genta által megalkotott SL „Jumbo” újragondolása a kétezres évek stílus és formanyelvén, amelyet nem lehet az adott kor ismerete nélkül helyesen értelmezni.
Az acéltokos, integrált szíjas, robosztus sportóra átmérője átlagosnak mondható (42,5 mm) de a tok magassága (14,5 mm) és az óra súlya (216 gramm) egyértelműen jelzi, hogy a tervezőasztalon nem volt cél a takarékos anyaghasználat. A 3227-01 egy igen vaskos, nehéz óra, ahogyan egy barátom találóan megfogalmazta: „egy jó nagy darab vas.”
Amint azt említettem, a 3227-01. ref. számú Ingenieur Automatic teljes egészében a saját korának „gyermeke”. Ha a kétezres évek oversized divatját egyetlen órán kellene bemutatni, a 3227-es Ingenieur tökéletesen alkalmas lenne a feladatra. A ’80-as, ’90-es évek többnyire keskeny tokozású, 34-36mm átmérőjű óradivatjához képest a kétezres évek drasztikus változást hozott. A kísérletezésben a luxusóra-gyártók jártak az élen és rövid időn belül divatot teremtettek a „túlméretes” modellek bevezetésével. A „tömegnövelésnek” azonban voltak logikus okai. A megnövekedett átmérő jobban kiemelte az egyre látványosabbá, részletgazdagabbá váló számlapokat, amelyeket az AR (tükröződésmentes) bevonatú zafír kristályok még látványosabbá és leolvashatóbbá tettek. Továbbá lehetőséget adott a tervezőknek arra is, hogy hangsúlyozni tudják a technológiai megoldásokat és a részletekben megmutatkozó igényességet.
Az ezredfordulón az IWC a Richemont Csoport tulajdonába került. Ebben az időszakban az IWC újrapozícionálását olyan modellek fémjelzik, mint a 2002-ben bemutatott 46 mm-es Big Pilot, vagy a 2003-ban debütált, többféle komplikációval (öröknaptárral és kettős holdfázissal) szerelt Portugieser Perpetual Calendar. A kutatás-fejlesztési projektek az új Ingenieur-t is elérték 2004-ben.
A külcsíny
Nincs mit szépíteni: a 3227-01-es Ingenieur egy igazi böszme ogre. A korabeli szaksajtó is küszködött az óra agresszív dizájnjának interpretálásával. Robert-Jan Broer, a Fratello Watches szakírója az óra formaterve kapcsán kollegáját, Gerard Nijenbrinks-t idézi: „Ezek azok az órák, amelyek első pillantásra nem tetszenek. Beléjük kell nőni.”
Ez az óra nem akar szépnek látszani, sokkal inkább egy jól megtervezett, elpusztíthatatlan szerszámnak. A maszkulin, férfias, kicsit ipari hangulatot tovább erősíti a lünettán található ötfuratú dizájn (a Genta-féle Ingenieur öröksége), ami leginkább a banki trezorok hatalmas ajtajára emlékeztet.
A korona a Jumbo SL-hez hasonlóan nem rendelkezik koronavédőkkel (ez egyébként a 3227-es sorozat sajátja, a későbbi modellek mindegyike tartalmaz koronavédőt, ahogyan a 2023-mas Ingenieur sorozat is rendelkezik ilyennel). Az IWC logóval és a Probus Scafusia felirattal ellátott, becsavarható korona méretében és kidolgozottságában jól illeszkedik az órához. Az egyszerű, díszítetlen acél hátlapon az International Watch Co. Ingenieur felirat fut körben.
Ha túltesszük magunkat az óra ipari jellegén, hamar feltűnik az egyes részletek minősége és kidolgozottsága. A fekete, részletgazdag, szépen texturált számlap – köszönhetően a mindkét oldalán tükröződésmentes bevonattal (AR) ellátott zafírüvegnek – hol kék, hol fekete színben pompázik és mágnesként vonzza a tekintetet. A tipográfia letisztult, az indexek, és a vastag mutatók jól illenek a számlaphoz.
Az integrált acélszíj vaskos és nehéz, viszont meglepően kényelmes viselet, köszönhetően annak, hogy a tok súlyát tökéletesen osztja el a csuklón. Az egyetlen gombnyomással nyitható csat viszont nem tartalmaz semmilyen, véletlen kioldást gátló biztonsági megoldást – ahogyan mikrobeállítási lehetőséget sem. Ezek egy sportóránál meglehetősen bosszantó hiányosságok.
A felesleges csatszemek eltávolítása az IWC rugós stiftkioldó rendszerének köszönhetően gyorsan elvégezhető. Az IWC az Ingenieur gyári dobozába két apró szerszámot is elhelyezett, amelyek segítségével könnyedén lehet a szemeket cseréni. Az egyik szerszámmal a csatszemek közepén levő rugós gombot kell megnyomni, a másikkal pedig az elem oldalából lehet egyszerűen kitolni a stiftet.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy akár két fogpiszkáló segítségével pillanatok alatt módosítani lehet a szíj hosszán (érdekesség, hogy ez a rugós gombrendszer az összes csatszemen megtalálható). Akármennyire ötletes és praktikus ez a megoldás, mint megtudtam, a Pesti Órás műhelyében megfordult már olyan IWC fémszíj, amelyiknél tönkrement a rugós stiftkioldó szerkezet, ráadásul a toknál való találkozásnál. Az órát Svájcba kellett visszaküldeni tokcserére…
A belbecs
Az új Ingenieur megalkotóit nem az újítás vezérelte, hanem a kísérletezés vágya: hogyan lehet a meglévő technológiai és formai adottságokkal „elmenni a falig”, hogy 50 év összes tapasztalatának olvasztótégelyében egy szinte elpusztíthatatlan „eszközóra” szülessen. Az IWC jellemzően stílusosan elegáns órakínálatába (a búvárórákat leszámítva) így került egy különleges szerkezetvédelemmel rendelkező acél szörnyeteg.
A házon belül fejlesztett 80110-es szerkezet 2005-ben debütált az új Ingenieur modellben. A 28 köves, 30,4 mm átmérőjű szerkezet magassága 7,2 mm, ami magyarázatot ad a tok kialakítására és arra is, hogy miért ez az IWC egyik legmasszívabb, legstrapabíróbb óraműve. Összehasonlításként: az ETA 2892 szerkezet 3,6 mm, a Rolex 3135 szerkezete pedig 6 mm vastag.
A 80110-es óramű tervezését és fejlesztését Kilian Eisenegger, az IWC műszaki igazgatója felügyelte. A tervezőcsapat számítógépes modellezéssel és elemzésekkel tökéletesítette a híres Pellaton automatikát, újratervezve annak egyedi, ütésálló kialakítását. A 80110-es szerkezet az új, rugalmas rotor-felfüggesztésnek köszönhetően integrált lengéscsillapítást kapott, amely extrém védelmet biztosított az ütődések és a rázkódás ellen. A tesztelés során több, mint 100 szerkezetet amortizáltak le az extrém ütési tesztek és a szélsőséges hőmérsékleti viszonyok között.
A 3227-01-es Ingenieur rendelkezik a modellcsaládtól elvárt erős antimágneses védelemmel is. Az elődökhöz hasonlóan a szerkezetet itt is lágyvas belső ház védi, amely a számlappal együtt egy Faraday-kalitkát alkot.A szerkezet védelmének biztosítását leszámítva az óra egyéb műszaki adatai (28 kő, 28 800 A/h lengésszám, 44 óra járástartalék) már 2005-ben sem nem számítottak rendkívülinek.
inGENIEur – egy rendhagyó reklámkampány
Az ezredfordulón az IWC kreatív ügynöksége a Wirz Werbung volt, amely 1996 és 2004 között felelt az IWC reklámkampányaiért. A zürich-i székhelyű ügynökség a szektorra addig egyáltalán nem jellemző módon nyers, sokszor provokatív humorral fűszerezte az IWC kampányait. A 2000-es évek elejéről származó, macsós IWC reklámok jelentős része ma is megmosolyogtató (tény, hogy vannak közöttük olyanok, is, amelyek a hímsovonizmus határát súrolják).
Az új Ingenieur Automatic 2005-ös bevezetését az egyik legjobb német reklámügynökségre, a hamburgi székhelyű Jung von Matt/Alster -ra bízta az IWC. A hamburgiak tovább csiszolták a Wirz kissé nyers stílusát és sikeresen folytatták tovább a humorra épülő kommunikációt.
Ahogyan az Ingenieur-t, úgy ezeket a reklámokat sem szabad az adott korszakból csak úgy kiemelni. A rengeteg szakmai díjat és elismerést begyűjtő reklámkampány arra a „felismerésre” épült, hogy egyre több nő hord IWC órákat, belépve ezzel a férfiak játékterére – akik ezért fenyegetve érzik magukat. A macsósra hangolt kommunikációt végig átjárja az önirónia, ezért is öregedtek ezek a hedaline-ok olyan jól (szemben például a MadMan éra szexista reklámjaival).
Az ötletes, áthallásos headline-ok előszeretettel figurázták ki az Ingenieur méretét, súlyát és külsejét. Ha már annyira kigyúrt ez a macsó, akkor nyugodtan lehet akár viccelődni is rajta… Ez az intellektuális (néha persze vaskos) humorral átszőtt önirónia kifejezetten jót tett nem csak az Ingenieur-nak, de az IWC-nek is, mert emberközelibbé tette a márkát.
Az Ingenieur fogadtatása
A korabeli fórumok tanúsága szerint a rajongók vagy imádták, vagy gyűlölték az új Inge-t. Sok kommentelő fanyalgott az óra elnagyolt külseje, vastagsága és főként a súlya miatt.
Az eladásoknak nem tett jót, hogy az IWC súlyos kommunikációs hibát vétett: a házon belül fejlesztett 80110-es szerkezetről félreérthetően nyilatkoztak. Az IWC fórumán (Time Zone) ugyanis feltették a kérdést, hogy az új, házon belül fejlesztett 80110 szerkezet az ETA/Valjoux 7750 alapra épül-e. A fórum moderátora válaszában kitért arra, hogy a Valjoux könnyen szervizelhető, robosztus és tartós szerkezetét az IWC inspirációs forrásként használta. A két óraszerkezet közötti hasonlóságban nincs igazán meglepő, hiszen az IWC mérnökei nagyon alapos ismerettel rendelkeztek a Valjoux 7750-es szerkezet kapcsán. Bár a jó öreg igásló egyetlen alkatrésze sem feleltethető meg a 80110-es werk-nek, az általános -és a fórumokon elterjedt- vélekedést (miszerint az inhouse szerkezet voltaképpen egy modifikált Valjoux 7750) nem sikerült megváltoztatni. Ez pedig sok vevőt elrettentett, hiszen a 3227-01-es modell az árképzésben is a sorozat zászlóshajója volt: a 6600 dolláros ársávban olyan modellekkel versenyzett, mint a Rolex Submariner.
A 3227-01 Ingenieur Automatic abban is hasonlított az SL Jumbo-ra, hogy soha nem vált népszerű modellé. Az óra gyártását 2009-ben leállították. A négyesztendős gyártási időszak alatt egyes becslések szerint körülbelül 8000 darab készülhetett ebből az órából.
Konklúzió -szuperlatívuszok nélkül.
Közel 20 év távlatából nézve a 3227-01-es Ingenieur Automatic már semmiképpen nem számít „túlméretes” órának. Bár a tok mai szemmel nézve sem keskeny, ez az óra tökéletesen illeszkedne a ma oly népszerű acél sportórák sorába.
Ez a súlyos, tömzsi karóraóra egy kissé pocakos szupehőssé vált az elmúlt 18 év alatt. Az elmúlt években pont ezek a karakterek lettek népszerűek a streaming univerzumban is. Hiszen van stílusuk, karakterük, és hibáik ellenére szerethetőek. Jól áll nekik az öregedés. Az IWC 3227-01 is ilyen. És ebben a ligában a szépség nem számít – elég golyóállónak, karakteresnek és sármosnak lenni.
Juteszembe, a Fratello Watches az Ingenieur 3227-et beválasztotta a 2000-es évek legjobb IWC órái közé. Nem is rossz ez egy kissé túlsúlyos szuperhőstől…
Galéria:
