Ha kínai órákra gondolunk akkor Seagull kronók vagy homage mikrobrandek ugranak be egész jó ár-érték aránnyal, megkérdőjelezhető etikával és minőségellenőrzéssel. Vannak páran akik ezen próbálnak változtatni, ilyen Neo Kung is, aki kiadta első óráját.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
Nem véletlenül stigmatizált a kínai óragyártás, egyrészt szinte sosem kapunk onnan eredeti dizájnt, másrészt pedig elég valószínű, hogy egy ilyen termék szörnyű körülmények között élők és dolgozók keze munkája.
Az elérhető árkategóriában jó ellenpélda erre a Seagull saját gyártású kronói, ott viszont a minőség-ellenőrzés csúszik el sokszor. Nem véletlen, hogy amikor luxusórát keresünk, akkor elősorban Svájc felé kacsingatunk, a bátrabbak megnézik a japán kínálatot is, de Kína nem kerül szóba. Neo Kung, egymaga próbál ezen változtatni, vagyis én csak erre tudok gondolni. Sokat nem árul el az órásmester se magáról, se az óráról.
39,8 milliméter átmérőjű 10,6 milliméter vastag a platina tok, ami felül polírozott, oldalt szálhúzott. Formájából kiindulva ez lehetne egy már említett Seagull 1963, aminek számtalan verziója létezik és a kínai légierőnek gyártott órákból inspirálódott. Ilyen a számlap is. Egy cseppnyi egyediség sem mutatkozik rajta, a mutatók és az indexek elvileg kézzel applikáltak, de ettől nem lesz Haute Horlogerie, ahogy a készítő hivatkozik rá. Szintén csak a képekből indulhatunk ki, azok alapján egy Orient Star-on, vagy felsőkategóriás Seiko-n is szebb, részletesebb elemek vannak. Hasonló a tamponnyomás is, ami közelről vizsgálva megint csak középszerű, sőt. A készítő mottójából, „Heritage Forward” a W középső része hiányos az egyik gyári fotón – mintha a töltőtoll ott pont nem fogott volna. Hogy ez egy jó geg, vagy gyártási hiba, az talány marad.
Tovább ront a helyzeten a szerkezet, ami ránézésre egy felcicomázott Seagull ST1901, ami az ősi Venus 175-öt másolja. Nincs ezzel a szerkezettel semmi gond, ha nem Haute Horlogerie-ként próbálják eladni és nem platina tokban van több tízezer svájci frankos áron. Nem tudunk semmit a szerkezetről, olyan homályos infókat lehet olvasni, hogy majd később elmondja a részleteket a készítő. De, még akkor is ha ez egy gyönyörűen díszített (a képek alapján nem kiemelkedő) szerkezet lenne, akkor sem illik a 3 Hz-es frekvenciájával egy ilyen árú és magáról ilyen nagyot állító órába. Amit tudni lehet róla, azt a GPHG oldaláról tudjuk. Ezek szerint kézzel díszített, de ennek a valóságtartalmát nem lehet képről megállapítani. Az biztos, hogy nincsenek rajta olyan letörések, amiket ne lehetne egy ügyes CNC géppel elkészíteni. Ráadásul a gyári közeliken (valójában csak egy van) látszanak közepes kidolgozású élek és fogaskerekek is.
Neo külön kiemeli, hogy ő festi a kézzel készült aligátorbőr szíjakat, ami furcsa, ahhoz képest, hogy minden mással kapcsolatban elég szűkszavú. 35.800 svájci frank az óra ára és elvileg csak 12 darab készül belőle. Ezt az árat semmi sem igazolja, teljesen homályos az óra háttere és szerintem egyenesen rontja az óraipar általános állapotát, ha Haute Horlogerie bélyeget aggatunk egy ETAChron szabályzós, 3Hz-es, átlagosan díszített, valószínűleg kínai szerkezetre, amit középszerű, fantáziátlan nehézfém tokba csuktak. A GPHG oldala szerint még júniusban jelent meg az óra, ehhez képest összesen nyolc képet lehet találni róla és azok a készítőtől származnak, akinek még a weboldala is felújítás alatt van. Mindezzel együtt megadhatjuk a lehetőséget, hogy később tisztázza a helyzetet Neo Kung, de az sem fog segíteni azon, hogy a konkrét terméket bűn lenne egy lapon említeni a Haute Horlogerie-vel.
