Baltic Hermétique Tourer Bronz I antikolható vintage modern köntösben

A Baltic-kal már többször találkoztunk idén, a Nina Rindt-jellegű Tricompaxtól kezdve az MR Classic modellen át, a lazuritszámlapos Prismic-en keresztül egészen a nemrégiben érkezett Hermetique Tourer-ig.

Amiért szeretjük a mikrobrandeket, az az, hogy a nagy multik böszmesége, sokszor nagyon lassú cselekvőképességével és kötött formanyelvével szemben a mikrobrandek könnyedebben mozoghatnak.

Nincs olyan hierarchia, csak néhány kreatív fickó, akik kitalálnak valamit, és megvalósítják. A Baltic pont így működik, a fő irány, hogy az ötvenes, hatvanas, hetvenes évek dizájnját hozzák el megfizethető áron, modern gyártástechnológiával ötvözve.

A Hermetique ránézésre le sem tagadhatná a régivágású vonalvezetést. A tok, a számlap, a méret mind-mind az ötvenes évekig vezetnek vissza. Kivéve az anyaghasználat: a bronz tokkal egy csipetnyi különlegességet hoztak el.

A Hermetique kollekció tokja formára visszafogott, klasszikus vonalvezetésű. 36 milliméteres, ez régen a normális férfiméret volt ebben a szegmensben. A lényeg az anyag, vagyis a bronz. Elsőre arany színű, de mégsem az, nem is annyira nehéz, és amit én igazán kedvelek a bronzban, hogy patinásodik. A tok felületén az oxigén és egyéb elemek keveredésének hatására kialakul egy zöldes-barnás oxid réteg, ami némi – akár házi – praktikával könnyedén eltávolítható. Ha viszont nem bántjuk, akkor időről időre karakteresebb patina alakul ki a tok felületén.

A domború zafírüveg alatt egy kifejezetten izgalmas számlap következik. Az indexek és a számok is magasan kiemelkednek, egész felületük világít. Nem kiemelkedően erősek, tehát nem egy Seiko-féle LumiBrite, de nem rossz. És a látványos térbeliség miatt még akkor is odavonzzák a tekintetünket, amikor világos van és nem világítanak.

A számlap szélén egy percskála, majd egy arany színű, mélyített keret fut körbe, ezt hidalják át az indexek és ez után kezdődik a számlap „ombre”, vagy „fumé”, vagy „vignette” – ki miként nevezi – része. A szélétől a közepe felé világosodik a zöld számlap, ezzel is vintage, öreg hatást ébresztve. A márka-, és típusjelzés egyszerű, vékony tipóval írottak, csak semmi markáns 21. század. A mutatók is világító festékkel töltöttek és fecskendő formájúak. Rettentően emlékeztetnek az egyik kedvenc Patek mutatóira (link a képhez).

Ahhoz, hogy mikrobrandhez méltó árkategórián belül maradjanak, japán szerkezetet kellett beszerezzenek, így esett ismét a 9-es szériájú Miyotára a választás. 28.800-as lengésszámon 42 óra járástartalékkal működő werk, 3,9 milliméter karcsú és kifejezetten megbízható. A finiselése inkább ipari, de szerencsére nem látjuk a tömör acél hátlap alatt.

Szerencsére a szíj is múltidéző, és hű a névhez: Tourer. Egy bőrszíjjal véleményem szerint már túlságosan komolykodó lett volna az óra, így viszont a vintage jellegű „tropic” gumiszíj kiváló hangulatot és nagyon kényelmes viseletet teremt. Akár egy 50-es, 60-as évek beli kalandor-órának is elképzelhetnénk. Mondjuk egy kései Indiana Jones darabnak. A 150 méteres vízálósággal pedig az se baj, ha szó szerint valamilyen vizes kalandba keveredünk. A Hermétique Tourer kollekció többi darabja megtekinthető a gyártó weblapján.