Távol a divatóra univerzumtól – Louis Vuitton Tambour Convergence

Akár az Hermés, úgy a Louis Vuitton is TGV sebességgel hatolt be az órás szürkeállományba, rácáfolva arra a nagyrészt még ma is álló aranyköpésre, hogy ha lehet, ne vegyünk órát ruha és divatmárkától.

Hirdetés

-----------

Hirdetés

-----------

Furcsa, talán egyenesen hihetetlen innen Magyarországról, az LV susogós melegítők és nagy printes Messenger táskák birodalmából, hogy a Louis Vuitton valódi órás részleggel rendelkezik, ahol nem hogy középszerű svájci órákat tudnak gyártani, de évről évre valami különlegesség is felbukkan, mint az idei LVMH Watch Week-en bemutatott Louis Vuitton Tambour Convergence, art deco vonalakkal és egy új, valamelyest saját szerkezettel.

Az új óra visszahozza a montres à guichet időszakot, amikor a leolvashatóság kirepült az ablakon, az ablak pedig be számlapra, mögötte tárcsákkal vagy ugró órák komplikációval. Az új Louis Vuitton Tambour Convergence úgy hozza vissza ezt a stílust, hogy közben végtelenül jól áll neki és a nagyobb általánosságban vett Louis Vuitton márkának. Míg a névben a Tambour a dobformájú tokra utal, amit már az LV órás divízió 2002-es indulása óta használ, addig a Cenvergence egyfajta szupercsapat összeállását jelenti. Az új óra elkészítésében az összes részleg (korábban különálló cégek), a szerkezetekért felelős La Fabrique du Temps, a tokgyártó La Fabrique des Boîtiers, és a kézműves La Fabrique des Arts dolgozott. Persze, az minden valamirevaló óragyártónál természetes, hogy külön részlegek dolgoznak az egyes elemeken, de marketing jelszónak nem rossz, és így a sales team is bátran használhat francia szavakat, melyekről mind tudjuk, hogy csak emelik bármely luxustermék értékét.

37 milliméter átmérőjű és 8 milliméter vastag a tok, ami elérhető 18 karátos aranyból és platinából is. Utóbbit teleszórták 795 gyémánttal, míg a klasszikusabb és a felidézni kívánt korszakhoz jobban illő aranytok egy jókora kézzel polírozott felülettel tölti ki az egyébként a számlapnak szánt helyet. Karcfóbiásoknak inkább kíméljék magukat az arany változattól, mert ez bizony egy erősebb fuvallattól is karcos lesz. A platina, gyémántokkal tűzdelt tokon különböző méretű kövek vannak, így beépítésük komoly kihívás. Összesen 32 órát dolgoznak minden gyémántos tokon. Szemből homokfújt vájatok váltják a sík részt, míg a tokprofil szálhúzott. 6 óránál találjuk a dombornyomott „Louis Vuitton Paris” feliratot.

12 óránál egy ívelt ablak nyílik a lezárt számlapon, alatta a perc és óratárcsákkal. Fent haladnak az órák, alul a percek, a kettőt pedig egy polírozott rombusz köti össze. Mindkét verzión kék számok vannak az arany vagy ezüst alapon, beolvadva az órák színpalettájába. Azzal, hogy az arany változaton is kék számokat használtak fekete helyett, épp csak egy csipetnyi plusz karaktert adtak az órának, teljessé téve azt. Már csak egy ugró órás komplikáció hiányzik, ahol az óra tárcsa nem lassan forog, hanem minden órában egészkor ugrik egyet.

Üvegbetétes hátlap mögé került az új LFT MA01.01 szerkezet, amit a Le Cercle des Horlogers műhellyel – akik többek között a Speake-Marin szerkezeteit is gyártják  – együtt készítettek, de in-house-ként hivatkoznak rá. Az biztos, hogy az összeszerelést ők végzik és a tervezésben is volt részük. Az új, központi rotoros szerkezet jó technikai alap lehet majd a jövőben, 4 Hz-es frekvenciájával és free srpung billegőjével. Egyedül a 45 órás járástartalék, ami visszahúzza. Kézzel készült dekorációt nem találunk a szerkezeten, viszont egészen jól sikerült az indusztriális is, még ha a lemezek architektúrája idejétmúltnak is tűnik. Homokfújt hidak, polírozott élekkel, 18 karátos rotor és a megszokott rubintvörös helyett átlátszó kövek.

Mindkét óra az állandó kollekcióhoz csatlakozik. Az arany Louis Vuitton Tambour Convergence ára 37.000 euró, míg a gyémántos platina 67.000 euróba kerül.