Az Orient Star egy igen erős mezőnybe érkezik némi hendikeppel, de nagyon nagy esélyekkel. Ha a japán órák piacát nézzük, akkor az Orient képviseli a belépőszintet, fél lépcsővel fölötte a Seiko indul, és a Seiko alsó-középkategóriájával egy árszinten jelenik meg az Orient prémium vonala, az Orient Star. Ami innen felfelé van az már összegszerűleg egy egészen más kategória, koncentráljuk arra, hogy az Orient Star az alsó-középkategória árszintjén be meri vállalni a prémium jelzőt.
Hirdetés
-----------
Hirdetés
-----------
És nem is vállalnak lehetetlent. Amikor egy gyártó a lehető legtöbb összetevőt házon belül készíti, akkor ötletek és ár szempontjából is sokkal rugalmasabb tud lenni. Az Orient Star pedig, mint a Seiko-Epson óriásholding egyik leányvállalata, pontosan tudja, hogy melyik szegmensben érdemes jelen lenni. Az Orient Star Basic Date elsőre egy letisztult mindenes látszatát kelti, és közelebbről megnézve sem csalódunk. A 42 milliméteres tok nagyon vékony csuklón talán nagy lehet, de egyébként optimális méret, a hozzá tartozó 11,5 milliméteres vastagság pedig megfelelő ahhoz, hogy laposnak érezzük az órát a csuklónkon. Az 50 méteres vízállóság minimális vizezésre elég, ha éppen belecsobban az óra a vízbe nem ázik be, de nem érdemes ezzel strandra menni – abban talán teljes lehet az egyetértés, hogy nem is oda való.
Az Orient Star-ok, így a Basic Date – egyik – titka is a tok vonalaiban rejlik. Az élek határozottak, látványosan válnak el egymástól a szálcsiszolt és tükörpolírozott felületek. Amolyan japánosan határozott. Nem akar túl bátor lenni, nincs benne egyetlen olyan vonal sem, ami az abszolút biztonságos dizájnt megtörné, mondhatjuk, hogy nem vállal kockázatot a gyártó ezzel a formavilággal és itt meg is értettük a Basic Date típusnévből a Basic szót. Azt viszont mindenképp érdemes leszögezni, hogy az élek határozottsága és a felületkezelés minősége kiemeli az alsó-középkategóriából.
A másik titok pedig a számlap. Ebben a 200.000 forint körüli árkategóriában kifejzetten szépre és látványosra sikerült mindegyik szín. Tehát amíg a tok vonalai biztosra mennek, addig a számlap nem matt fekete, és megszokott-kék, hanem fényes fekete, sunburst kék, sunburst szürke. Utóbbi két színkombináció tehát selyemszámlapos, ami azt jelenti, hogy minden szögben, ahogy a fény másként éri, úgy több árnyalatát láthatjuk egyszerre az alapszínnek. A polírozott indexek és mutatók pedig méglátványosabbá teszik a számlapot. Nincsenek váltakozó magasságú, vagy kidolgozású felületek, igyekszik hű maradni a nevéhez, egyszerű, letisztult, mégis látványos, közelebbről megvizsgálva pedig olyan kidolgozással találkozunk, ami ebben a kategóriában tényleg szokatlan. Az indexek és a mutatók is több különböző felületkezelést kaptak, középen hosszan barázdáltak, míg a széleken polírozottak.
Az F6N43-as szerkezetet már ismerhetjük korábbról. Minimiális, de éppen elegendő felületkezelés, 50 órás járástartalék, valamint a gyártó által megadott -15/+25 másodperces maximális megengedett járáseltérés. Ez egy érdekes pontja a japán werkeknek – és gyártóknak -, mivel a legtöbb esetben a szerkezeteik a megadott határértéknél lényegesen pontosabbak, viszont egy kezdő órakedvelőt, aki az első értékesebb karóráját készül megvenni, elsőre eltántoríthatnak ezek a számok. Az Orient Star esetében is igaz ez, mivel a nálunk járt darabok közül az ezüst számlapos gépen 5 másodpercnél kisebb napi járáseltérést produkált minden pozícióban. A túlzóan nagy megengedett járáseltérésnek két oka lehet: az egyik, hogy nem szabályoznak nulla közeli értékre minden egyes darabot, a másik pedig, hogy amint ezt az értéket átlépi az óra, akkor már feltételezhető valamely alkatrész kopása, vagy rendellenes működése.
A fémszíjat már korábbi cikkünkben is kiemeltük. Nem húzza a szőrt, nem csörög, nem „tejfölöskupakból hajtogatott”, érezni a tisztes anyaghasználatot, és ami nekem személyszerint legjobban tetszett, a középső szemek szögletessége. Egészen üde változatosság a megszokott, szó szerint lapos szíjakhoz képest.
A cikk elején nagyjából körbeírtuk, hogy melyik kategóriában szerepel az Orient Star Basic Date, de nem árt pontosítani. 229.900 forint az ajánlott fogyasztói ára, ezért a pénzért a Certina öltönyóráját a DS1-et kaphatjuk meg Powermatic 80 szerkezettel, a Tissot LeLocle szintén PM80 szerkezettel éppen pár ezerrel olcsóbb, viszont ezek a modellek minőség szempontjából valóban az alsó kategóriát képviselik, hiába egyeznek meg árban az Orient Starral, kézben fogva mégis mintha egészen más ligában játszanának. Távol-keleti oldalon a Seiko Presage SSA szériája szintén valós ellenfél lehet – hogy csak a legközelebbi kategóriatársakat nézzük, érdemes élőben is megnézni és úgy összehasonlítani ezeket a darabokat.
Az Orient Star Basic Date egy alapvetően visszafogott, mégis érdekes darab a japán gyártó felső szegmenséből. Érdekes kézben fogva értelmezni a prémiumságot: amikor egy alapvetően alsóbb kategóriás gyártó a saját árazása megtartásával beleadja a maximumot, akkor egészen meglepő teljesítményre lehet képes. Acél tokban szürke, kék és fekete számlappal, valamint acél tokkal és (PVD) aranyozott lünettával, fehér számlappal is elérhető.
Galéria:
